EGY\u00dcTT VELETEK<\/p>\n\n\n\n
Eml\u00e9keztek?-, Mert \u00e9n igen!
Veletek sok sz\u00e9pet \u00e9ltem!
Egy\u00fctt kezdt\u00fck az \u00e9letet,
A befejez\u00e9s az m\u00e1r m\u00e1s lesz.<\/p>\n\n\n\n
Megszeppenve \u00f3vod\u00e1ban,
M\u00e9g gy\u00e1moltalan korunkban.
Els\u0151 nap az iskol\u00e1ban,
H\u0171! De r\u00e9g volt, m\u00e1r oda van.<\/p>\n\n\n\n
Kergett\u00fck az \u00e1lmainkat,
Huncut, vid\u00e1m, j\u00e1t\u00e9kokat.
\u00d6sszetartoztunk m\u00e9g akkor,
Ma m\u00e1r lett\u00fcnk az ut\u00f3kor.<\/p>\n\n\n\n
Tan\u00edt\u00f3 n\u00e9ni szigora,
Mindig javunkat akarta.
A fenek\u00fcnk n\u00e9ha b\u00e1nta,
Ha les\u00fajtott a n\u00e1dp\u00e1lca.<\/p>\n\n\n\n
Gy\u00falok meg, fagyok meg, mondta,
Ablakot nyitotta, csukta.
Erd\u00e9lyb\u0151l ker\u00fclt mihozz\u00e1nk,
N\u00e9ha szavain kacag\u00e1nk.<\/p>\n\n\n\n
K\u00f6rm\u00f6ssel sem fukarkodott,
S nek\u00fcnk volt az m\u00e1r megszokott.
N\u00e9gy \u00e9vig egy\u00fctt szenvedt\u00fcnk,
Nem is igaz-, hisz nevett\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n
Tudom\u00e1ny\u00e1t r\u00e1nk taks\u00e1lta,
J\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1t re\u00e1nk hagyta.
\u00cdrni, olvasni tan\u00edtott,
Sz\u00e1mol\u00e1sra is ok\u00edtott.<\/p>\n\n\n\n
Fels\u0151ben kezd\u0151dtek gondok,
Minden \u00f3r\u00e1n m\u00e1s tan\u00edtott.
Neh\u00e9z volt megszokni \u0151ket,
Mi lett\u00fcnk tud\u00f3s jel\u00f6ltek.<\/p>\n\n\n\n
Ez\u00e9rt mindent meg is tettek,
Folyv\u00e1st csak n\u00f3gattak minket.
Nyugtunk nem volt, nem lehetett,
Kizsigereltek benn\u00fcnket.<\/p>\n\n\n\n
Nyolc \u00e9v eltelt nagyon gyorsan,
V\u00e1lasz\u00fathoz \u00e9rt\u00fcnk ottan.
Sz\u00e9tsz\u00f3r\u00f3dtunk minden fel\u00e9,
Van, kiket nem l\u00e1ttunk t\u00f6bb\u00e9.<\/p>\n\n\n\n
K\u00f6z\u00e9piskol\u00e1s korunkban,
Bel\u00e9pt\u00fcnk a kamaszkorba\u2019.
Bar\u00e1ts\u00e1gok alakultak,
Melyek \u00f6r\u00f6kk\u00e9 maradtak.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9retts\u00e9gin, hogy t\u00fal lett\u00fcnk,
Ism\u00e9t tov\u00e1bb, sz\u00e9jjelest\u00fcnk.
K\u00f6nnyes szemmel ballagtunk el,
Azt, feledni lehetetlen.<\/p>\n\n\n\n
A sors \u00fatj\u00e1n j\u00e1rtunk azt\u00e1n,
Fej\u00fcnkben volt a tudom\u00e1ny.
P\u00e1lyav\u00e1laszt\u00e1sok ut\u00e1n,
Elindultunk lassan tov\u00e1bb.<\/p>\n\n\n\n
Munk\u00e1sok, vagy f\u00f6ldm\u0171vesek,
Orvosok \u00e9s filiszterek,
Muzsikusok, vagy tud\u00f3sok,
Lettek a mi sorainkb\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n
Tal\u00e1lkoz\u00f3kra elj\u00e1runk,
Magunkr\u00f3l mindent elmondunk.
Egy\u00fctt vagyunk, eml\u00e9kez\u00fcnk.
S ottan egy\u00fctt meg\u00f6regsz\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n
Sz\u00e1munk lassan fogyatkozik,
Mindig van, ki elt\u00e1vozik.
Az egykori bar\u00e1tokt\u00f3l,
B\u00facs\u00fazunk az \u00e1rnyvil\u00e1gb\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2017-02-03<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"