EGY\u00dcTT VOLTUNK<\/p>\n\n\n\n
Egy\u00fctt voltunk, s besz\u00e9lgett\u00fcnk.
Szebb id\u0151kre eml\u00e9kezt\u00fcnk.
Elm\u00fal\u00e1sr\u00f3l sosem sz\u00f3ltunk,
Arr\u00f3l b\u00f6lcsen csak hallgattunk.<\/p>\n\n\n\n
Az \u00e9vek, hogy elrohantak,
N\u00e9ha re\u00e1nk kacsintgattak.
Felid\u00e9zt\u00fck, azt a sok j\u00f3t,
Azt a csod\u00e1s m\u00e1mor\u00edt\u00f3t.<\/p>\n\n\n\n
Korunkban m\u00e1r \u0151k d\u00f6ntenek,
S visszaadnak rem\u00e9nyeket.
J\u00f6v\u0151t temetni nem szabad,
Tal\u00e1n boldogs\u00e1got hozhat.<\/p>\n\n\n\n
A m\u00falt k\u00e9pe f\u00e9nyl\u0151n ragyog,
Valamikor az-, j\u00f6v\u0151 volt.
Nem hitt\u00fck, hogy el is m\u00falhat,
\u00c1br\u00e1ndjaink messze sz\u00e1llnak.<\/p>\n\n\n\n
Tal\u00e1n a sors mell\u00e9nk szeg\u00fclt,
Arcunkra hozta a der\u0171t.
Mosoly \u00fcl ki az orc\u00e1nkra,
N\u00e9ha annak k\u00f6nny az \u00e1ra.<\/p>\n\n\n\n
Furcsa j\u00f3sz\u00e1g a szerelem,
\u00d6r\u00f6mteli, vagy gy\u00f6trelem.
Hogy meddig tart nem tudhatjuk,
Mert l\u00e1tnokok sosem vagyunk.<\/p>\n\n\n\n
Amikor legjobban l\u00e1ngol,
\u00c9get, perzsel, igazib\u00f3l.
Akkor vakk\u00e1 elvar\u00e1zsol,
Nem l\u00e1thatunk a hom\u00e1lyt\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n
K\u00e9s\u0151 b\u00e1nat j\u00f6n ut\u00e1na,
Vagy tal\u00e1n csak egy vakl\u00e1rma,
El sem hissz\u00fck, hogy v\u00e1ltozhat,
Az \u00edg\u00e9ret m\u00e1r m\u00e1st mutat.<\/p>\n\n\n\n
Egy\u00fctt voltunk s besz\u00e9lgett\u00fcnk,
N\u00e9ha tal\u00e1n megremegt\u00fcnk.
Viccel\u0151dt\u00fcnk, nevetg\u00e9lt\u00fcnk,
Mindenf\u00e9l\u00e9t el\u0151vett\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n
S\u00e9t\u00e1lgattunk a szavakban,
A ver\u0151f\u00e9nyes tavaszban.
Ifjak voltunk tele h\u00e9vvel,
A sz\u00edv\u00fcnknek \u00e9rzelm\u00e9vel.<\/p>\n\n\n\n
Tov\u00e1bb l\u00e9pt\u00fcnk, andalogva,
A lelk\u00fcnkben felzaklatva.
Kezdt\u00fck l\u00e1tni mi hib\u00e1zott,
Ami sz\u00e9tt\u00e9pte a l\u00e1ncot.<\/p>\n\n\n\n
Most m\u00e1r mindegy, az oda van,
Az \u00e9bred\u00e9s m\u00e9g \u00fajat ny\u00fajthat.
Id\u0151j\u00f3sokk\u00e1 v\u00e1ltoztunk,
K\u00e9tes lett a boldogs\u00e1gunk.<\/p>\n\n\n\n
Nem \u00e9rtem igazi ok\u00e1t,
A szavak m\u00f3dosul\u00e1s\u00e1t.
\u00d6reg fejjel, ifj\u00fa sz\u00edvvel,
A hev\u00fclet, m\u00e9rt t\u0171nik el.<\/p>\n\n\n\n
Egy \u00e9let t\u00e1n kev\u00e9s ahhoz,
A m\u00faland\u00f3 gondolathoz.
Hi\u00fas\u00e1gunkon csorba van,
A megfejt\u00e9s bizonytalan.<\/p>\n\n\n\n
Egym\u00e1s szem\u00e9be, hogy n\u00e9z\u00fcnk,
\u00c1talakul k\u00e9pzelet\u00fcnk.
Egyik jobbra, m\u00e1sik balra,
Az \u00faj ir\u00e1nyt az mutatja.<\/p>\n\n\n\n
Lesz-e holnap, vagy az is m\u00falt,
Mell\u00e9k\u00faton ott j\u00e1rk\u00e1lunk?
N\u00e9ha-n\u00e9ha visszan\u00e9z\u00fcnk,
Szertefoszlott b\u00fcszkes\u00e9g\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2017-03-27<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"