ITTHON VOLTAK\u2026<\/p>\n\n\n\n
Az \u00e9vek, hogy telnek, fogynak,
A napok is lassan m\u00falnak.
A sors tal\u00e1n \u00edgy rendelte,
Vagy net\u00e1n, – csak elk\u00e9pzelte.<\/p>\n\n\n\n
Nem tudom, vagy nem tudhatom,
Honnan ez a nagyhatalom?
Feln\u0151nek a gyermekeink,
Megsz\u00fcletnek unok\u00e1ink.<\/p>\n\n\n\n
Ez a term\u00e9szetnek rendje,
Kirep\u00fclnek, messze mennek.
A sz\u00fcl\u0151k, nagysz\u00fcl\u0151k lesznek.
Mag\u00e1nyosan \u00f6regszenek.<\/p>\n\n\n\n
Nincs olyan kincs, mely fel\u00e9rne,
Unok\u00e1kkal vetekedne.
Egyszer elj\u00f6n, azaz id\u0151,
Ami mes\u00e9s, – sz\u00e9p j\u00f6vend\u0151.<\/p>\n\n\n\n
Bearanyozza (az) \u00f6regkort,
A bizonyos elm\u00faland\u00f3t.
Mint \u00e9hez\u0151 a betev\u0151t,
\u00dagy v\u00e1rjuk a hazat\u00e9r\u0151t.<\/p>\n\n\n\n
Napt\u00e1rt n\u00e9zz\u00fck, sz\u00e1molgatjuk,
A h\u00e9tv\u00e9g\u00e9t alig v\u00e1rjuk.
Hi\u00e1nyzik a kacag\u00e1suk,
Gyermekzsivaj val\u00f3s\u00e1guk.<\/p>\n\n\n\n
Unok\u00e1ink \u00e1t\u00f6lelnek,
Szeretettel bec\u00e9zgetnek.
Megv\u00e1ltozik \u00edgy a vil\u00e1g,
\u0150k hozz\u00e1k az igaz csod\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
B\u00fcszk\u00e9k vagyunk, nagyon b\u00fcszk\u00e9k,
K\u00f6nnyes szem\u00fcnk, – az nem j\u00e1t\u00e9k.
Egy-egy k\u00f6nnycsepp, ha leg\u00f6rd\u00fcl,
\u00d6r\u00f6m\u00e9rz\u00e9s, megtestes\u00fcl.<\/p>\n\n\n\n
Itthon voltak, hazaj\u00f6ttek,
Piros bet\u0171s ez az \u00fcnnep.
Besz\u00e9lgett\u00fcnk, nevetg\u00e9lt\u00fcnk,
Sz\u00fclet\u00e9s\u00fckr\u0151l reg\u00e9lt\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n
Elmondtuk sz\u00e1zszor, ezerszer,
Hogy kezd\u0151d\u00f6tt, hogy n\u0151ttek fel.
Nekik tal\u00e1n unalmas m\u00e1r,
Nem tudhatj\u00e1k, – r\u00e1juk mi v\u00e1r.<\/p>\n\n\n\n
Majd, ha nagysz\u00fcl\u0151kk\u00e9 v\u00e1lnak,
\u00c9rz\u00e9s\u00fckben megv\u00e1ltoznak,
Kezd\u0151dik minden el\u00f6lr\u0151l,
Mit most \u00e9rz\u00fcnk, – a j\u00f6v\u0151r\u0151l.<\/p>\n\n\n\n
Azt a sok-sok pillanatot,
Mit az Isten nek\u00fcnk adott,
A sz\u00edv\u00fcnkbe bepl\u00e1nt\u00e1lta,
\u00c9let\u00fcnk boldogs\u00e1g\u00e1ra.<\/p>\n\n\n\n
H\u00e1rom nemzed\u00e9k egy h\u00e1zban,
Szeretetben, \u00f6r\u00f6k l\u00e1zban,
Megperzselve, meg\u00e9getve,
\u00d6sszetart\u00e1sban szeretve.<\/p>\n\n\n\n
Boldogtalan, ki nem tudja,
Nem lehetett unok\u00e1ja,
Foh\u00e1szkodhat, k\u00f6ny\u00f6r\u00f6ghet,
Neki nem lesz ilyen \u00fcnnep.<\/p>\n\n\n\n
F\u00e9lve az \u00f3r\u00e1ra n\u00e9zek,
\u00c1tkozom, mert mindig siet,
Menni\u00fck kell, – itt az id\u0151,
Mag\u00e1nyomnak ez rettent\u0151.<\/p>\n\n\n\n
V\u00e1rakoz\u00e1s mindig \u00fajra,
Sz\u00edvem b\u00edztatva azt s\u00fagja.
Ha majd meg\u00e1ll, \u00e9s nem dobog.
Lehet, hogy esz\u00fckbe jutok?!<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2016-08-13<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"