KAR\u00c1CSONYKOR<\/p>\n\n\n\n
Elm\u00falt egy \u00e9v, megint itt van,
\u00d6r\u00f6m\u00f6t hozott el\u00e1nnal.
Ny\u00edlt az ajt\u00f3, bel\u00e9pett rajt\u2019,
Csal\u00e1dom \u00f6r\u00f6mujjongva.<\/p>\n\n\n\n
Kitti, Boti, Anna, Mira,
\u00c9s Attila mosolyogva.
J\u00f3 k\u00edv\u00e1ns\u00e1gukat mondt\u00e1k,
Sz\u00e9p szavukat elhadart\u00e1k.<\/p>\n\n\n\n
Kellemes kar\u00e1csonyt-, z\u00fagt\u00e1k,
Igaz \u00e9rzelm\u00fcket adt\u00e1k.
Meghat\u00f3dottan csak \u00e1lltam,
Nektek is azt-, b\u00fcszk\u00e9n mondtam.<\/p>\n\n\n\n
Nincs oly sz\u00e9psz\u00f3 a vil\u00e1gon,
Sem a F\u00f6ld\u00f6n, sem a Marson.
Sem aj\u00e1nd\u00e9k, sem hasonl\u00f3.
Ez az est-, h\u00e1tborzongat\u00f3.<\/p>\n\n\n\n
Egy\u00fctt voltunk, s megremegtem,
Szeretet\u00fcket \u00e9reztem.
Nekem \u0151k a vil\u00e1g kincse,
Nem is v\u00e1gyom m\u00e1s semmire.<\/p>\n\n\n\n
Kedves arcuk mosolyg\u00e1sa,
Csillog\u00f3 szem\u00fck var\u00e1zsa.
R\u00e1m szegez\u0151dtek akkor ott,
Igazsz\u00edv\u0171 pillant\u00e1sok.<\/p>\n\n\n\n
Fogs\u00e1gukba estem m\u00e1r r\u00e9g,
Minden perc\u00fck \u00f6r\u00f6k eml\u00e9k.
Sz\u00edvembe z\u00e1rva ott vannak,
A lelkemmel csatangolnak.<\/p>\n\n\n\n
Kar\u00e1csonykor fell\u00e1ngolnak,
\u00c9rz\u00e9seknek er\u0151t adnak.
Felid\u00e9zik-, amit tudnak,
Nekem ez a legszebbik nap.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e9gis lehet, hogy t\u00e9vednek,
Hisz, \u00f6r\u00f6kk\u00e9 bennem \u00e9lnek.
Nincs az \u00e9vnek olyan perce,
Ami n\u00e9lk\u00fcl\u00fck eltelne.<\/p>\n\n\n\n
Legszebb napb\u00f3l nekem sok van,
Mindegyikben \u00e1ld\u00e1sosan.
Ott lapulnak, b\u00edzv\u00e1n tudj\u00e1k,
K\u00e9rem, most az \u00e9g \u00e1ld\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
Tudatomban, vagy a n\u00e9lk\u00fcl,
\u00c9letem az, gyorsan rep\u00fcl.
Sz\u00e1guldoznak velem mind\u00e9g,
Engedi t\u00e1n-, sok\u00e1\u2019 az \u00e9g.<\/p>\n\n\n\n
Egy kis csapat-, mi a csal\u00e1d,
\u00c9rt\u00fck mondok sok Hozsann\u00e1t.
\u00c1lmodozva j\u00e1rom utam,
Am\u00edg lehet-, boldogs\u00e1gban.<\/p>\n\n\n\n
Az eml\u00e9k\u00fck nagy k\u00f6nyv\u00e9be\u2019,
Nincs pillanat, mi-, nem \u00e9lne.
Fellapozom a lapokat,
S olvasom, a sz\u00e9p szavakat.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9szrev\u00e9tlen mind feln\u0151ttek,
\u00c9rt\u00e9kes emberek lettek.
R\u00e1juk n\u00e9zek-, elm\u00e9l\u00e1zom,
\u00c9rdemes volt-, most m\u00e1r tudom.<\/p>\n\n\n\n
Ez\u00e9rt \u00e9ltem \u00e9s megkaptam,
\u00d6r\u00f6kk\u00f6n csak erre v\u00e1rtam.
Tal\u00e1n ez az \u00e9let rendje,
K\u00fczdelmekkel keveredve.<\/p>\n\n\n\n
Kar\u00e1csonykor \u00e1tgondolom,
B\u00e1rmeddig tart, ez az \u00e1lom.
Eml\u00e9k\u00fcket nem feledem,
Ha mennem kell-, velem viszem!<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2016-12-25<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"