ELMENT BR\u00daN\u00d3<\/p>\n\n\n\n
Elment Br\u00fan\u00f3, messze van m\u00e1r,
Udvarunkon, \u0151 m\u00e1r nem v\u00e1r.
Nem \u00f6r\u00fcl, ha hazamegyek,
S elvitte a szeretetet.<\/p>\n\n\n\n
Itt maradt nekem eml\u00e9ke,
Mind \u00f6r\u00f6kre mes\u00e9s lelke.
Nem j\u00e1rjuk az utc\u00e1k hossz\u00e1t,
N\u00e9lk\u00fcle \u00fcres a hat\u00e1r.<\/p>\n\n\n\n
Csoda kutya volt \u0151 mind\u00e9g,
R\u00e1 nevetett sokszor az \u00e9g.
\u00c1ld\u00e1s\u00e1t id\u00e1ig sz\u00f3rta,
Most a hal\u00e1l elragadta.<\/p>\n\n\n\n
Tizenh\u00e1rom \u00e9vet kapott,
Gyorsan eltelt, \u00e9s elkopott.
Pedig, hogy tudott szeretni,
Azt nem lehet elfeledni.<\/p>\n\n\n\n
A kuty\u00e1knak, kuty\u00e1ja volt,
Tiszta sz\u00edvvel ragaszkodott.
A h\u0171 t\u00e1rsam \u00edgy lett nekem,
Neki ezt sosem feledem.<\/p>\n\n\n\n
Szemeit, ha r\u00e1m emelte,
Csillogott benne a lelke.
Mosolygott r\u00e1m, mindig l\u00e1ttam,
Sz\u00edv\u00e9ben nagy boldogs\u00e1g van.<\/p>\n\n\n\n
Tudta, s biztosan \u00e9rezte,
Elfogy egyszer majd ereje.
\u00c9n is tudtam, nincs mit tenni,
\u00c9s el kell majd egyszer v\u00e1lni.<\/p>\n\n\n\n
Az \u00e9letnek t\u00f6rv\u00e9nye ez,
Ellene tenni nem lehet.
M\u00e9gis \u00fagy szerettem volna,
Ha m\u00e9g p\u00e1r \u00e9vet kaphatna.<\/p>\n\n\n\n
Ijedten l\u00e1ttam meg rajta,
\u0150sz\u00fclni kezdett az \u00e1lla.
De \u0151t ez sosem zavarta,
Nem volt t\u00fckre, \u00edgy nem l\u00e1tta.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9rezni meg nem \u00e9rezte,
Fogy az id\u0151, s egyszer v\u00e9ge.
A h\u0171s\u00e9ge lefoglalta,
J\u00f3s\u00e1ga meg \u00e1radt r\u00f3la.<\/p>\n\n\n\n
Kezdett \u00f6regesen j\u00e1rni,
N\u00e9ha b\u00fasan elmerengni.
Figyeltem a hangulat\u00e1t,
Titkon lestem gondolat\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
Nem volt beteg, nem f\u00e1jt sz\u00edve,
Mindig nyugodt volt a lelke.
Futva szaladt sokszor hozz\u00e1m,
Farkcs\u00f3v\u00e1lva, fejet hajtv\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n
Szerette, ha simogattam,
Masziroztam, gy\u00f3gy\u00edtottam.
B\u00edztam benne, hogy majd nyerek,
Id\u0151t \u00e9s sok szeretetet.<\/p>\n\n\n\n
\u00d6r\u00fcltem j\u00f3 \u00e9tv\u00e1gy\u00e1nak,
\u00c9s a huncut j\u00e1t\u00e9k\u00e1nak.
Ilyenkor oly boldog voltam,
Semmi rosszra nem gondoltam.<\/p>\n\n\n\n
De a sors m\u00e9gis k\u00f6zbesz\u00f3lt,
Elragadta t\u0151lem Br\u00fan\u00f3t.
Nem szenvedett, csak elaludt,
M\u00e9lt\u00f3s\u00e1ggal \u00fatnak indult.<\/p>\n\n\n\n
S\u00edr az \u00e9g is, hull a k\u00f6nnye,
Mintha minden \u00e9rte lenne.
Felh\u0151k bor\u00edtj\u00e1k az eget,
Elment, akit \u00fagy szerettem.<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2014-05-14<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"