LETARGIA \u00c1RNYA<\/p>\n\n\n\n
M\u00e1r, lassulnak a l\u00e9pteim,
Az id\u0151 lassan tovasz\u00e1ll,
Elfogynak a ny\u00e1ri f\u00e9nyek,
Beborul egyszer a hat\u00e1r.<\/p>\n\n\n\n
Ifj\u00fas\u00e1gom elhagyott r\u00e9g,
De eml\u00e9ke fel-fellobban,
Nem l\u00e1tom a j\u00f6v\u0151 k\u00e9p\u00e9t,
Pedig ott van gondolatban.<\/p>\n\n\n\n
\u00c1t\u00e9ltem egykor sok sz\u00e9pet,
Mi megfakult, szertefoszlott,
Hov\u00e1 lett mit \u00fagy szerettem,
Titkon lopott boldogs\u00e1got?<\/p>\n\n\n\n
V\u00e1ltozik a vil\u00e1g k\u00e9pe,
Benne helyem nem tal\u00e1lom,
Nap a Hold a csillagf\u00e9nye,
Olyan, mint egy t\u0171n\u0151 \u00e1lom.<\/p>\n\n\n\n
Tervez\u00e9sre nincs m\u00e1r id\u0151,
Mert napjaim egyre fogynak,
G\u00e1tat vetnek, mint egy felh\u0151,
A ragyog\u00f3 napsug\u00e1rnak.<\/p>\n\n\n\n
Az \u00e9letnek aj\u00e1nd\u00e9k\u00e1t,
Minden nap m\u00e9g megcsod\u00e1lom,
Nem tudom, hogy ez meddig j\u00e1r,
Azon t\u00f6r\u00f6m a kobakom?<\/p>\n\n\n\n
Reggel mikor fel\u00e9bredek,
Sz\u00edvem dobog, nem zakatol,
\u00c1lmaimt\u00f3l r\u00e9g nem f\u00e9lek,
Nem csapnak be, mert elhagyom.<\/p>\n\n\n\n
Fiatals\u00e1gom id\u00e9zem,
Tr\u00e9f\u00e1t \u0171z\u00f6k most bel\u0151le,
Sz\u00e9p volt, j\u00f3 volt, el sem hiszem,
Mit \u00e1t\u00e9ltem, annak v\u00e9ge.<\/p>\n\n\n\n
Vekker\u00f3r\u00e1m v\u00edgan ketyeg,
Hisz nem tudja, hogy mit sz\u00e1mol,
K\u00f6rbej\u00e1r, unottan l\u00e9pked,
Nincsen esze, s r\u00e1m nem gondol.<\/p>\n\n\n\n
Fogy az id\u0151m, s az \u00f3ra j\u00e1r,
\u0150 szabja meg, hol a hat\u00e1r,
Szemtelen\u00fcl \u00e9nr\u00e1m nem v\u00e1r,
Egyszer meg\u00e1ll, \u00e9s v\u00e9ge m\u00e1r.<\/p>\n\n\n\n
\u00d6reg korom vicces n\u00e9ha,
J\u00e1t\u00e9kosan araszolva,
Figyelmeztet a val\u00f3ra,
Egyszer v\u00e9ge, s \u00fct az \u00f3ra.<\/p>\n\n\n\n
Nem t\u00f6r\u0151d\u00f6m az id\u0151vel,
Hadd rohanjon, hajdon f\u0151vel,
Am\u00edg \u00e9lek zen\u00e9lgetek,
S h\u00e1tam m\u00f6g\u00e9 sosem n\u00e9zek.<\/p>\n\n\n\n
A hal\u00e1lnak \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban,
Megh\u00faz\u00f3dom, s v\u00edgan \u00e9lek,
Hogyha kopogni mer n\u00e1lam,
Orrba verem, mert nem f\u00e9lek.<\/p>\n\n\n\n
Nekem nem parancsol senki,
Mert egy megt\u0171rt ember vagyok,
Ki, hogyha kell, kineveti,
Az otromba, fura sorsot.<\/p>\n\n\n\n
\u00cdg\u00e9rni m\u00e1r nem \u00edg\u00e9rek,
Hiszen felesleges volna,
B\u00f3kolni a l\u00e9ha n\u0151knek,
Az m\u00e1r sorstalanul hatna.<\/p>\n\n\n\n
A hal\u00e1l, ha utol\u00e9rne,
Kivisznek a temet\u0151be,
Hol madarak csivitelnek,
S\u00edrom felett \u00e9nekelve.<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2015-01-09<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"