N\u00c9ZEK EGY K\u00c9PET<\/p>\n\n\n\n
N\u00e9zek egy k\u00e9pet, – egy sz\u00e9pet,
Egy mosolyt, egy \u00f6nfeledtet.
Huncutk\u00e1san re\u00e1m nevet,
K\u00e9t szem\u00e9ben az ig\u00e9zet.<\/p>\n\n\n\n
Egy k\u00e9p csup\u00e1n, \u00e9s semmi m\u00e1s,
Pap\u00edr tal\u00e1ny, \u00e9s k\u00e9sz var\u00e1zs.
Nem \u00e1rul el gondolatot,
Mag\u00e1ba z\u00e1r \u00f6r\u00f6k titkot.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9lettelen, nincsen szava,
Kacaj\u00e1nak pedig hangja.
M\u00e9gis mintha hozz\u00e1m sz\u00f3lna,
Oly kedves a portr\u00e9 arca.<\/p>\n\n\n\n
Egy j\u00f3l ellesett pillanat,
Amit csak fot\u00f3s alkothat.
Meg\u00f6r\u00f6k\u00edt sz\u00e9p eml\u00e9knek,
S \u00e1br\u00e1ndokat a j\u00f6v\u0151nek.<\/p>\n\n\n\n
M\u00falt, jelen \u00e9s net\u00e1n j\u00f6v\u0151,
Fant\u00e1zi\u00e1nak is nyer\u0151.
R\u00f6pke \u00f6tlet t\u00e1n \u00fatra k\u00e9l,
A sz\u00edv dobog \u00e9rzelmek\u00e9rt.<\/p>\n\n\n\n
(A) k\u00e9phez sz\u00f3lok, de nem felel,
Megsim\u00edtom \u00e9rzelemmel.
\u00c9rzem, s fogom k\u00e9telkedve,
Beletemetem kezembe.<\/p>\n\n\n\n
S k\u00f6zben elm\u00e9m messzire j\u00e1r,
Ahol forr\u00f3n \u00e9get a ny\u00e1r.
Visszatekintek, sz\u00e9tn\u00e9zek,
L\u00e9gv\u00e1rakat \u00e9p\u00edtgetek.<\/p>\n\n\n\n
Kir\u00e1lyn\u0151je vagy a v\u00e1rnak,
Mes\u00e9s asszonya a h\u00e1znak.
A k\u00e9ped az, amely vezet,
Utat mutat, s \u00f6r\u00f6m\u00f6ket.<\/p>\n\n\n\n
N\u00e9zek egy k\u00e9pet, – egy sz\u00e9pet,
S k\u00f6zben \u00e9rzem leheleted,
Fant\u00e1zi\u00e1m, most rabul ejt.
Az \u00e9rz\u00e9s soha nem felejt.<\/p>\n\n\n\n
Itt vagy velem, vagy csak volt\u00e1l,
S k\u00f6zben \u00e1lomba ringatt\u00e1l.
K\u00e9ped mereven n\u00e9z vissza,
Sziv\u00e1rv\u00e1nyk\u00e9nt j\u00e1tszadozva.<\/p>\n\n\n\n
Vibr\u00e1l szemem hom\u00e1lyosan,
T\u00e1volba n\u00e9z m\u00e1morosan.
Oda, hol az id\u0151 meg\u00e1ll,
Visszakacsint, majd megh\u00e1tr\u00e1l.<\/p>\n\n\n\n
Remeg kezemben a k\u00e9ped,
K\u00f6r\u00fclveszik az eml\u00e9kek.
Mintha re\u00e1 volna \u00edrva,
Amit ny\u00fajt az id\u0151k szava.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9lettelen f\u00e9nyk\u00e9p sorsa,
Hogy az eml\u00e9ket megtartsa.
A j\u00f6v\u0151 a m\u00faltba tekint,
Megf\u00e1radva laz\u00e1n csak int.<\/p>\n\n\n\n
Tovat\u0171nik minden \u00e1lom,
Elrejt\u0151zve a hat\u00e1ron.
Fel\u00e9bred\u00fcnk, s tov\u00e1bb megy\u00fcnk,
N\u00e9ha cs\u00f3kot, s id\u0151t nyer\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n
Gondolataink cik\u00e1znak,
S k\u00f6zben v\u00e9ge lesz a ny\u00e1rnak.
Viharfelh\u0151k tornyosulnak,
D\u00f6rg\u0151 vill\u00e1mok lecsapnak.<\/p>\n\n\n\n
Ott \u00e1l \u00f6r\u00f6kk\u00f6n a f\u00e9nyk\u00e9p,
S\u00e9rtetlen\u00fcl, mint egy \u00e9rt\u00e9k.
Folyton vissza n\u00e9z a m\u00faltra,
S\u00edr\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, – mosolyogva!<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2015-08-07<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"