ALKONYBORUL A SZ\u00cdVEMRE!<\/p>\n\n\n\n
Alkonyborul a sz\u00edvemre,
S visszatekintek merengve.
N\u00e9zek a nagy messzes\u00e9gbe,
Vagy a t\u00e1voli j\u00f6v\u0151be.<\/p>\n\n\n\n
Az id\u0151nek t\u00e1vlat\u00e1ban,
\u00c9lm\u00e9nyeim birtok\u00e1ban,
Eszembe jut, mit meg\u00e9ltem,
S napjaimmal \u00f6sszevetem.<\/p>\n\n\n\n
R\u00f6g\u00f6s \u00faton j\u00e1rtam sokat,
Koptattam a flaszterokat.
Sok \u00e1llom\u00e1son meg\u00e1lltam,
R\u00e9geml\u00e9k\u00e9t ott tal\u00e1ltam.<\/p>\n\n\n\n
\u00c1m az eml\u00e9kek megkopnak,
\u00c9s id\u0151vel megfakulnak,
De az \u00f6sszk\u00e9p m\u00e9g bennem \u00e9l,
Meg is marad, s j\u00f6v\u0151t \u00edg\u00e9r.<\/p>\n\n\n\n
B\u00edzom az elj\u00f6vend\u0151ben,
Rem\u00e9nykelt\u0151 esztend\u0151kben.
Szemem k\u00f6zben egyre kutat,
Keresi a helyes utat.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9veimnek megfelel\u0151t,
S az igazi elj\u00f6vend\u0151t.
M\u00faltban j\u00e1rtam, s m\u00e1nak \u00e9lek,
Hogy mi lesz m\u00e9g, – csak rem\u00e9lek?<\/p>\n\n\n\n
Nem tudhatom, mi v\u00e1r m\u00e9g r\u00e1m,
S \u00e1lmodozom n\u00e9ha fur\u00e1n.
Az \u00e1lmaim elvezetnek,
Gyakran cs\u00fany\u00e1n r\u00e1 is szednek.<\/p>\n\n\n\n
Fel\u00e9bredve bosszankodom,
Hogy a sok j\u00f3 hi\u00fa \u00e1lom.
M\u00e1sk\u00e9pp alakul a napom,
Mint ahogyan meg\u00e1lmodom.<\/p>\n\n\n\n
Az \u00e9letem megront\u00f3ja,
\u00c1br\u00e1ndjaimnak a szava.
R\u00e1 kell j\u00f6nn\u00f6m, r\u00e1\u00e9brednem,
S \u00e1br\u00e1ndjaim f\u00e9lretennem.<\/p>\n\n\n\n
De nem k\u00f6nny\u0171, nagyon neh\u00e9z,
Visszat\u00e9r gyakran a sok k\u00e9p.
Lelki szemeim t\u00fckr\u00e9ben,
Fel\u00e9m j\u00f6nnek, sokak sz\u00e9pen.<\/p>\n\n\n\n
K\u00f6r\u00fcl vesznek, s \u00e1t\u00f6lelnek,
De nem sz\u00f3lnak, csak r\u00e1m n\u00e9znek.
Megremeg a sz\u00edvem ekkor,
A sok gyeng\u00e9d pillant\u00e1st\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n
R\u00e1\u00e9bredek boldog voltam,
Az egykori val\u00f3s\u00e1gban.
Ahol j\u00e1rtam, ahol \u00e9ltem,
Hov\u00e1 elvisz k\u00e9pzeletem?<\/p>\n\n\n\n
M\u00e1nak minden pillanata,
M\u00e1snap m\u00e1r a m\u00faltnak hangja.
\u00cdgy p\u00f6r\u00f6gnek le napjaim,
A felkorb\u00e1csolt v\u00e1gyaim.<\/p>\n\n\n\n
V\u00e1gy, vagy \u00e1lom, vagy val\u00f3s\u00e1g,
Kavarog bennem az \u00e1ls\u00e1g.
El kell pedig ezt fogadnom,
S a j\u00f6v\u0151mr\u0151l nem \u00e1lmodnom.<\/p>\n\n\n\n
Milyen k\u00e1r, hogy nem tudhatom,
Ami r\u00e1m v\u00e1r, nem l\u00e1thatom?
Nem k\u00e9sz\u00fclhetek az \u00fatra,
Fergeteges boldogs\u00e1gra.<\/p>\n\n\n\n
Meg kell \u00e1llnom itt e sz\u00f3n\u00e1l,
Boldogs\u00e1gnak hat\u00e1r\u00e1n\u00e1l.
Eljutottam ism\u00e9t hozz\u00e1d,
M\u00falt, jelen, j\u00f6v\u0151 vagy nem m\u00e1s!<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2015-11-11<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"