B\u00daCS\u00daZ\u00c1S!<\/p>\n\n\n\n
Elment, mert ideje lej\u00e1rt,
Elragadta \u0150t a hal\u00e1l.
Itt hagyott mindent-, mi\u00e9rt \u00e9lt,
Feladta \u00f6r\u00f6kre (a) rem\u00e9nyt.<\/p>\n\n\n\n
Sz\u00edve nem dobog m\u00e1r tov\u00e1bb,
Lelke v\u00e1ndorol-, s visszaj\u00e1r.
A holnapja tegnapp\u00e1 v\u00e1lt,
T\u00f6bb\u00e9 soha senkit sem v\u00e1r.<\/p>\n\n\n\n
Pedig r\u00e9gen mindig leste,
Gyermekeit, h\u0151n figyelte.
Szinte r\u00f6pd\u00f6s\u00f6tt \u00fagy n\u00e9zte,
Mikor hozz\u00e1 meg\u00e9rkeztek.<\/p>\n\n\n\n
Kegyetlen volt hozz\u00e1 a sors,
Sokat szenvedett, s t\u0171rt, f\u00e1j\u00f3n.
A napjai r\u00f6vid\u00fcltek,
S egyszerre csak v\u00e9get \u00e9rtek.<\/p>\n\n\n\n
Ez az \u00e9letnek t\u00f6rv\u00e9nye,
Kegyetlen \u00e9s nincs kiv\u00e9tel.
K\u00f6r\u00fcl\u00e1llt\u00e1k az urn\u00e1j\u00e1t,
S szerettei b\u00facs\u00faztatt\u00e1k.<\/p>\n\n\n\n
Felett\u00fck ott vibr\u00e1lt a l\u00e9g,
Visszahozta, ami volt, r\u00e9g.
A nevet\u00e9s\u00e9t, kacaj\u00e1t,
Sz\u00e9p arc\u00e1nak a mosoly\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
El\u0151tt\u00fck az megjelenik,
Ami elm\u00falt-, s tov\u00e1bb m\u00e1r nincs.
A csend k\u00f6r\u00fclvette \u0151ket,
S nem sz\u00f3lt senki-, eml\u00e9keztek.<\/p>\n\n\n\n
Esz\u00fckbe jutott (a) gyermekkor,
Cs\u00ednytev\u00e9sek, \u00e9s j\u00e1t\u00e9kok.
Nem volt harag, sem dics\u00e9ret,
Csak eln\u00e9z\u00e9s, \u00e9s szeretet.<\/p>\n\n\n\n
Im\u00e1dva szerette \u0151ket,
F\u00e9ltve, remegve (a) kicsiket.
Az id\u0151 rohant, sz\u00e1guldott,
Unok\u00e1k j\u00f6ttek-, s boldog volt.<\/p>\n\n\n\n
Aj\u00e1nd\u00e9k lett cseng\u0151 hangjuk,
H\u00edzelg\u00e9s\u00fck, moh\u00f3s\u00e1guk.
Mint a csillagok felett\u00fcnk,
\u00dagy ragyogott arca, \u00e9rt\u00fck.<\/p>\n\n\n\n
Felh\u0151 vonult a Nap el\u00e9,
Mam\u00e1juknak is t\u0171nt a f\u00e9ny.
Tudta, s \u00e9rezte nagy a baj.
Mag\u00e1ba z\u00e1rta (a) zivatart.<\/p>\n\n\n\n
B\u00e1r nagyon beteg volt-, nem f\u00e9lt,
K\u00fczd\u00f6tt, s harcolt m\u00e9g-, minden\u00e9rt.
Nem adta fel szeretet\u00e9t,
V\u00e1rta csal\u00e1dj\u00e1t, \u00fagy, mint r\u00e9g.<\/p>\n\n\n\n
S\u00fct\u00f6tt, f\u0151z\u00f6tt-, \u00e9s szenvedett,
Fagyott mosollyal ter\u00edtett.
Ettek, csendben, lakm\u00e1roztak,
Nevettek-, de nem kacagtak.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9rezt\u00e9k a s\u00falyt, (a) hatalmast,
A sors t\u00e1mad\u00e1s\u00e1t-, zavart.
Klinika szag\u00e1t, s illat\u00e1t,
Mindent, ami ott re\u00e1 v\u00e1rt.<\/p>\n\n\n\n
Mikor elindultak \u00edgy sz\u00f3lt,
V\u00e1rjatok-, feledtem (egy) dolgot.
Gyorsan kisminkelte mag\u00e1t,
S bicegve a kocsiba sz\u00e1llt.<\/p>\n\n\n\n
Utols\u00f3 \u00fatja (volt) szeg\u00e9nynek,
Visszakozni nem lehetett.
K\u00f6nnyet hullat, \u00e9rte (a) csal\u00e1d,
K\u00edv\u00e1nom, boldog (l\u00e9gy) oda\u00e1t!<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2020-08-07<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"