ELMENTEK<\/p>\n\n\n\n
Elmentek mind, \u00e9s itt hagytak,
Lelk\u00fcket elvitt\u00e9k egy nap.
Szeretve-szerettek-, nagyon,
Hogy mit \u00e9reztek-, nem tudom.<\/p>\n\n\n\n
A test\u00fck f\u00f6ldbesz\u00e1llt r\u00e9gen,
Porb\u00f3l lett, porr\u00e1 v\u00e1lt-, \/ezt) \u00e9rtem.
Az eny\u00e9szetnek hatalma,
Puszt\u00edtott az, zsarnok m\u00f3dra.<\/p>\n\n\n\n
Mikor gondolatom \u00edrom,
Nem hagy nyugton, \u00f6r\u00f6k \u00e1lmom.
Visszahozza azt az id\u0151t,
Am\u00edg \u00e9nvelem voltak \u0151k.<\/p>\n\n\n\n
Mindent megadtak, mi kellett,
K\u00fczdelmesen, \u00fagy neveltek.
Neh\u00e9z id\u0151k voltak azok,
H\u00e1bor\u00fa d\u00falt \u00e9s aratott.<\/p>\n\n\n\n
Fegyverek ropogtak-, s \u00f6ltek,
Err\u0151l nekem nem besz\u00e9ltek.
Pinc\u00e9nkben hol voltunk-, f\u00e9lt\u00fcnk,
\u00c1t\u00f6leltek \u00fagy remegt\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n
Kisgyermekk\u00e9nt nem \u00e9rtettem,
M\u00e9rt halnak meg az emberek.
J\u00e1t\u00e9k ez? Kegyetlen j\u00e1t\u00e9k,
Feln\u0151tteknek az tal\u00e1n sz\u00e9p?<\/p>\n\n\n\n
Akkor m\u00e9g nem gondolkodtam,
Any\u00e1m karjaiban voltam.
Simogatott, cs\u00f3kolt, s n\u00e9zett,
Nem tudtam, hogy mi\u00e9rt f\u00e9ltett.<\/p>\n\n\n\n
Most, mikor m\u00e1r nincsenek r\u00e9g,
R\u00e1juk sokszor eml\u00e9kez\u00e9k.
Magam k\u00e9rdem, mi lehetett,
Amit akkor \u0151k \u00e9reztek?<\/p>\n\n\n\n
Sohasem tudom meg azt tal\u00e1n,
Mit \u00e9lt \u00e1t, any\u00e1m \u00e9s ap\u00e1m.
Err\u0151l nem sz\u00f3ltak, hallgattak,
Csak az eml\u00e9kez\u00e9s, maradt.<\/p>\n\n\n\n
(A) sz\u00edv \u00e9s l\u00e9lek kettesben,
A titkukat elrejtette.
\u00d6reg fejjel azt keresem,
S az eredm\u00e9ny rem\u00e9nytelen.<\/p>\n\n\n\n
Tudom, m\u00e9gis azt kutatom,
Mi lelk\u00fckben \u00e9lt-, ott akkor.
Egyszer tal\u00e1n megtudhatom
S val\u00f3ra v\u00e1lik v\u00e1gy\u00e1lmom.<\/p>\n\n\n\n
Az id\u0151 mindent meggy\u00f3gy\u00edt,
Hittem, hiszem, mi lelkes\u00edt.
De meghal az \u00e9rz\u00e9s bennem,
Fel kell adnom-, de nem teszem.<\/p>\n\n\n\n
Kell, hogy legyen, biztos tudom,
Magyar\u00e1zat, mi hatalom.
A l\u00e9lek nem hal meg sosem.
Egyszer tal\u00e1n s\u00fag majd nekem.<\/p>\n\n\n\n
Bens\u0151mben a titok nyitja,
Az \u0151 titkukat megnyitja.
Mi volt egykor-, tudtul adja,
S boldogg\u00e1 tesz-, vagy t\u00e1n soha.<\/p>\n\n\n\n
A gondolat zs\u00e1kutc\u00e1ja,
K\u00edv\u00e1ns\u00e1gom eltakarja.
R\u00e1 kellett most j\u00f6nn\u00f6m arra,
Rejtett titkuk \u00f6r\u00f6k marad.<\/p>\n\n\n\n
Lelkemben is van egy \u00e9rz\u00e9s,
Mit elviszek, valaha \u00e9n.
Lelkem titka velem j\u00f6n majd,
Ami ut\u00e1n, kutathatnak.<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2020-06-27<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"