KINEK NINCSEN C\u00cdME\u2026<\/p>\n\n\n\n
Kinek nincsen c\u00edme sem m\u00e1r,
Nem csengethet hozz\u00e1 post\u00e1s.
Leveleit visszak\u00fcldi,
\u00dczenetet nem visz neki.<\/p>\n\n\n\n
Telefonja is eln\u00e9mult,
Hi\u00e1ba cseng, most m\u00e1r csak b\u00fag.
Kik nem tudj\u00e1k, ezt nem \u00e9rtik,
Tal\u00e1n soha nem is sejtik.<\/p>\n\n\n\n
Aki egykor vid\u00e1man \u00e9lt,
\u00d6r\u00f6kk\u00f6n csak mindig rem\u00e9lt.
Tervezgette a j\u00f6v\u0151j\u00e9t,
Sz\u00e9prem\u00e9ny\u0171, igaz hit\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n
Kit szerettek, megbecs\u00fcltek,
Tisztelettel emlegettek.
Akinek a mindene volt,
Egy \u00e1lomk\u00e9p-, mir\u0151l dalolt.<\/p>\n\n\n\n
Kinek a m\u00faltja megrekedt,
J\u00f6v\u0151je m\u00e1r nem lehetett.
Nem integet soha vissza,
Messzire ment, r\u00e9g-, valaha.<\/p>\n\n\n\n
Kinn nyugszik a temet\u0151be,
Rideg s\u00edrba eltemetve.
Nem maradt m\u00e1s, csak eml\u00e9ke,
Mi visszaj\u00e1r-, csod\u00e1s lelke.<\/p>\n\n\n\n
A lelke nem halt meg soha,
V\u00e1ndorol a magass\u00e1gba.
Kar\u00e1csony t\u00e1jt m\u00e9g visszat\u00e9r,
K\u00e9pzeletben sokat \u00edg\u00e9r.<\/p>\n\n\n\n
Velem maradt, sz\u00edvemben \u00e9l,
Ilyenkor t\u00e1jt ism\u00e9t mes\u00e9l.
N\u00e9ma, csendben csak hallgatom,
Nem sz\u00f3lhatok, mert nem l\u00e1tom.<\/p>\n\n\n\n
\u00dcl\u00f6k, n\u00e9zek magam el\u00e9,
Sz\u00edvem szorong, \u00e9s csak rem\u00e9l.
(A) messzes\u00e9gben ott keresem,
Pedig tudom, nincs m\u00e1r nekem.<\/p>\n\n\n\n
Visszap\u00f6r\u00f6g az \u00e9letem,
Lej\u00e1tsz\u00f3dik minden bennem.
Karjaival, hogyan \u00f6lelt,
Benne volt a sok szeretet.<\/p>\n\n\n\n
Szeretet\u00e9t nekem adta,
Boldogan \u0151 r\u00e1m ruh\u00e1zta.
Arc\u00e1n a p\u00edr felragyogott,
Nekem sz\u00f3lt az, arra v\u00e1gyott.<\/p>\n\n\n\n
Arra v\u00e1gyott, azt rem\u00e9lte,
Azt akarta, azt tervezte.
Nekem minden siker\u00fcl majd,
Im\u00e1t mormolt, foh\u00e1szkodva.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e1r \u00f6reg volt, r\u00e1ncos keze,
Megremegett, betegs\u00e9gbe.
Akkor is m\u00e9g re\u00e1m gondolt,
Mosolygott mik\u00f6zben mosott.<\/p>\n\n\n\n
Tudta egyszer v\u00e9ge lesz majd,
De nem mondta, elhallgatta.
Nem s\u00edrt, pedig f\u00e1jdalma volt,
K\u00f6zben lelke m\u00e1r haldoklott.<\/p>\n\n\n\n
N\u00e9ztem b\u00fasan, sz\u00edvszorongva,
A k\u00e9t szeme le volt hunyva.
Lelke m\u00e1r t\u00e1vozni k\u00e9sz\u00fclt,
Nem sz\u00f3lt t\u00f6bb\u00e9, ki engem sz\u00fclt.<\/p>\n\n\n\n
Sz\u00edve meg\u00e1llt, nem dobogott,
Ekkor \u00f6r\u00f6kre elhagyott.
V\u00e9ge lett egy \u00e9let\u00fatnak,
Any\u00e1m \u00f6r\u00f6k \u00e1lmainak.<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2019-12-23<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"