Sz\u00fclet\u00e9semt\u0151l a Kremat\u00f3riumig<\/p>\n\n\n\n
VISSZA A GY\u00d6KEREKHEZ<\/p>\n\n\n\n
Az \u00e9vek m\u00fal\u00e1s\u00e1val egy k\u00fcl\u00f6nleges jelens\u00e9g lesz \u00farr\u00e1 az embereken. El\u0151fordul, hogy nem eml\u00e9keznek vissza este, hogy mit eb\u00e9deltek d\u00e9lben. Ugyanakkor elevenen \u00e9l eml\u00e9kezet\u00fckben a gyermekkor szinte minden apr\u00f3 mozzanata.
Ezt a jelens\u00e9get \u00e9n is egyre gyakrabban megtapasztalom. \u0150seim eml\u00e9ke naponta megjelenik k\u00e9pzeletemben, \u00e9s mintha most is egy\u00fctt \u00e9ln\u00e9nk napjainkat, olyan k\u00e9pet fest a boldog m\u00falttal val\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1s.
Az eml\u00e9kt\u00e1rat most k\u00e9t r\u00e9szre osztom: anyai \u00e9s apai \u00e1gakra, melyek lesz\u00e1rmazottai lettek a sz\u00fcleim.<\/p>\n\n\n\n
ANYAI \u00c1G<\/p>\n\n\n\n
Anyai nagysz\u00fcleimmel egy\u00fctt \u00e9lt\u00fcnk, \u00e9s rendk\u00edv\u00fcl nagy szerep\u00fck volt neveltet\u00e9semben, mivel sz\u00fcleim dolgoztak, nagysz\u00fcleim viszont nyugd\u00edjask\u00e9nt otthon voltak, s \u00edgy a gondoskod\u00e1suk lett az \u00e9letbe val\u00f3 ind\u00edttat\u00e1som f\u0151 \u00e1llom\u00e1sa.<\/p>\n\n\n\n
D\u00e9dnagyap\u00e1m szeg\u00e9ny csal\u00e1db\u00f3l sz\u00e1rmazott, aki napsz\u00e1mosk\u00e9nt \u00e9lte a szeg\u00e9nyek szomor\u00fa \u00e9let\u00e9t. Ny\u00e1ron teh\u00e9np\u00e1sztor (csord\u00e1s) volt, t\u00e9len pedig alkalmi munk\u00e1t v\u00e1llalt.
Nagyap\u00e1mnak az elemi iskola sz\u00fcneteiben seg\u00edtenie kellet a csord\u00e1t terelni, \u0151rizni, ami meglehet\u0151sen f\u00e1raszt\u00f3 volt, mivel eg\u00e9sz nap ki voltak t\u00e9ve az id\u0151j\u00e1r\u00e1s viszontags\u00e1g\u00e1nak, a t\u0171z\u0151 napnak, vagy az es\u0151s id\u0151szakoknak.
Iskol\u00e1inak befejez\u00e9se ut\u00e1n maga is csord\u00e1s lett.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e9g alighogy bet\u00f6lt\u00f6tte a 18. \u00e9let\u00e9v\u00e9t, amikor megv\u00e1lt a csord\u00e1s \u00e9lett\u0151l, \u00e9s kihord\u00f3 lett a mak\u00f3i t\u00e9glagy\u00e1rban. Ez volt azt\u00e1n az igazi embert pr\u00f3b\u00e1l\u00f3 munka. A forr\u00f3 kemenc\u00e9b\u0151l kellett kihordani a ki\u00e9gett t\u00e9gl\u00e1kat, melyeket vastag keszty\u0171ben pakolt\u00e1k talicsk\u00e1ra, \u00e9s onnan a kemence k\u00f6r\u00fcli t\u00e1rol\u00f3 helyen kellett meghat\u00e1rozott sz\u00e1m\u00fa rak\u00e1sokba lepakolni.
A t\u0171zt\u00e9rt\u0151l olyan k\u00f6zel voltak munk\u00e1juk sor\u00e1n, hogy szinte perzselt a h\u0151s\u00e9g, \u00e9s ha beny\u00fajtottak a centrumba egy egym\u00e9teres l\u00e9cet, l\u00e1ngra lobbant a hegye, mint ahogyan a gyufa teszi meggy\u00fajt\u00e1sakor.
H\u00e1rom \u00e9vig dolgozott nagyap\u00e1m e kegyetlen, k\u00ednz\u00f3 helyen, \u00e9s szerencs\u00e9j\u00e9re 21. \u00e9ves kor\u00e1ban besorozt\u00e1k katon\u00e1nak az osztr\u00e1k-magyar monarchia k\u00f6z\u00f6s sereg\u00e9be.
Akik hosszabb ideig dolgoztak a t\u00e9glagy\u00e1rban, mint kihord\u00f3k, kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl egyik\u00fck sem \u00e9lte meg a 60. \u00e9vet.<\/p>\n\n\n\n
1904-ben tat\u00e1m soroz\u00e1sra kapott beh\u00edv\u00f3t, ahol apr\u00f3 termete miatt addig ny\u00fajt\u00f3zkodott az orvosi vizsg\u00e1n, hogy egy centim\u00e9terrel meghaladta a 150 cm szintet, \u00edgy alkalmass\u00e1 v\u00e1lt katon\u00e1nak. A seregben mindenki kis D\u00f6m\u00e9nek nevezte, (teljes neve: D\u00f6me Istv\u00e1n volt) mivel a legkisebbek k\u00f6z\u00e9 tartozott.
1907-ben leszerelt az osztr\u00e1k-magyar k\u00f6z\u00f6s hadseregb\u0151l, ahol t\u00f6k\u00e9letesen megtanult n\u00e9met\u00fcl, mivel mind\u00f6ssze h\u00e1rman voltak magyarok az alakulatn\u00e1l.
Haza\u00e9rkez\u00e9se ut\u00e1n szinte senki sem ismerte meg Mak\u00f3n, mivel az egykori 151cm-es kis D\u00f6m\u00e9b\u0151l, 176cm magas er\u0151s fizikum\u00fa ember lett, aki ha a sz\u00fcks\u00e9g \u00fagy hozta, hona alatt k\u00e9t \u00f6tven kil\u00f3grammos zs\u00e1kot k\u00f6nnyed\u00e9n elvitt.<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3n, sz\u00fcl\u0151v\u00e1ros\u00e1ban lev\u00e9lhord\u00f3, majd csomagk\u00e9zbes\u00edt\u0151 lett a post\u00e1n\u00e1l, mely nyugd\u00edjas \u00e1ll\u00e1snak sz\u00e1m\u00edtott, amit kev\u00e9s c\u00e9g biztos\u00edtott abban az id\u0151ben.
M\u00e9g ebben az \u00e9vben feles\u00e9g\u00fcl vette Reisz Alojzi\u00e1t, nagymam\u00e1mat. Templomi esk\u00fcv\u0151j\u00fck nem volt, mivel h\u00e1zass\u00e1gk\u00f6t\u00e9s\u00fck \u00e9v\u00e9ben vezett\u00e9k be a polg\u00e1ri esk\u00fcv\u0151t, \u00e9s nagyap\u00e1m nem volt hajland\u00f3 k\u00e9t helyen is h\u00e1zass\u00e1got k\u00f6tni.
Tat\u00e1mat egy \u00e9vvel e csal\u00e1di esem\u00e9ny ut\u00e1n elhelyezt\u00e9k Temesv\u00e1rra. (ekkor m\u00e9g nagy Magyarorsz\u00e1g volt haz\u00e1nk)<\/p>\n\n\n\n
1913-ban v\u00e1ls\u00e1gos helyzetbe ker\u00fclt tat\u00e1m. Mint j\u00f3 megjelen\u00e9s\u0171, kifog\u00e1stalan modor\u00fa post\u00e1s, ahogy mondani szok\u00e1s, bej\u00e1ratos volt zavartalanul minden h\u00e1zba, ahov\u00e1 k\u00fcldem\u00e9nyt vitt.
Egy ilyen ismerked\u00e9sb\u0151l t\u00f6rt\u00e9nt a trag\u00e9dia: – Szinte naponta megfordult a katonas\u00e1g ezredorvos\u00e1nak h\u00e1z\u00e1ban, ahol egym\u00e1sba szerettek a h\u00e1ziasszonnyal. A dolog olyan komolyra fordult, hogy v\u00e1lasztania kellett, vagy a csal\u00e1dja, vagy az ezredorvos feles\u00e9ge. E paradox helyzetb\u0151l nem tudott kil\u00e1balni, \u00e9s egy \u00e9jszakai \u00fcgyeleti szolg\u00e1lata alkalm\u00e1val d\u00f6nt\u00e9sre akarta vinni ezt a nem k\u00edv\u00e1natos esem\u00e9nyt. T\u00e1rs\u00e1t megk\u00e9rte, hogy vegye el\u0151 az esem\u00e9nynapl\u00f3t, mert dikt\u00e1lni szeretne. Miut\u00e1n a napl\u00f3 el\u0151ker\u00fclt, mind\u00f6ssze annyit mondott, \u00edrjad a k\u00f6vetkez\u0151t: D\u00f6me Pista fejbe l\u0151tte mag\u00e1t. A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban eld\u00f6rd\u00fclt a szolg\u00e1lati pisztoly.
Er\u0151s hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1nak, valamint az akkori gyenge teljes\u00edtm\u00e9ny\u0171 fegyvernek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en, a goly\u00f3 behatolt ugyan a kopony\u00e1ba, de erej\u00e9t vesz\u00edtve nem okozott komolyabb s\u00e9r\u00fcl\u00e9st. Saj\u00e1t l\u00e1b\u00e1n j\u00f6tt le az emeletr\u0151l, mikor a ment\u0151k elvitt\u00e9k.
Az orvosi konzilium meg\u00e1llap\u00edtotta, hogy nem lehetett elt\u00e1vol\u00edtani a l\u00f6ved\u00e9ket, \u00e9s ha valamikor megmozdul hal\u00e1lt fog okozni. R\u00f6vid ideig volt korh\u00e1zban, majd elbocs\u00e1tott\u00e1k.
A l\u00f6ved\u00e9k annyira be\u00e1gyaz\u00f3dott, hogy, soha semmif\u00e9le mell\u00e9khat\u00e1sa nem volt, csup\u00e1n a jobb szem\u00e9vel csak el\u0151re l\u00e1tott, oldalra csak a fejelmozd\u00edt\u00e1s\u00e1val tudott n\u00e9zni.
Felgy\u00f3gyul\u00e1sa ut\u00e1n rendez\u0151d\u00f6tt csal\u00e1di k\u00f6r\u00fclm\u00e9ny\u00fck, \u00e9s tov\u00e1bb dolgozott a post\u00e1n, mindaddig, m\u00edg a sors k\u00f6zbe nem sz\u00f3lt.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"