VISSZA A GYERMEKKOROMHOZ<\/p>\n\n\n\n
T\u00f6bb mint, h\u00e9t\u00e9vtizedes \u00e9letem folyam\u00e1n nagyon sokszor voltam rossz id\u0151ben, rossz helyen. \u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt ez a kezdet kezdet\u00e9n is, amikor 1939. szeptember 16-\u00e1n megsz\u00fclettem. (ahogy a k\u00e9s\u0151bbiek folyam\u00e1n egy cs\u00ednytev\u00e9sem ut\u00e1n ap\u00e1m megjegyezte \u201eTe nem megsz\u00fclett\u00e9l, hanem r\u00e1szabad\u00edtottunk az emberis\u00e9gre.\u201d)<\/p>\n\n\n\n
Sz\u00fclet\u00e9sem ut\u00e1n egy nappal a V\u00f6r\u00f6s Hadsereg elfoglalta Lengyelorsz\u00e1gnak azt a r\u00e9sz\u00e9t, melyet kor\u00e1bban szovjet \u00e9rdekszf\u00e9r\u00e1nak jel\u00f6ltek ki.
Ezut\u00e1n Szt\u00e1lin katonai b\u00e1zisokat k\u00f6vetelt Finnorsz\u00e1g ter\u00fclet\u00e9n, m\u00e1s, strat\u00e9giailag kev\u00e9sb\u00e9 fontos ter\u00fcletek fej\u00e9ben. Nevezetesen Kar\u00e9lia egy r\u00e9sz\u00e9nek \u00e1tenged\u00e9s\u00e9t akarta, mely 30 km-re fek\u00fcszik Leningr\u00e1dt\u00f3l, \u00e9s \u00edgy ezt a k\u00f6zels\u00e9get vesz\u00e9lyesnek \u00edt\u00e9lte meg.
E ter\u00fcleti k\u00f6vetel\u00e9sek k\u00f6vetkezt\u00e9ben l\u00e9trej\u00f6tt a Finn- Szovjet konfliktus, mely a dics\u0151s\u00e9ges Szovjet Hadsereg sz\u00e9gyenletes hadj\u00e1rata volt.<\/p>\n\n\n\n
Ilyen fesz\u00fclt nemzetk\u00f6zi l\u00e9gk\u00f6rben l\u00e1ttam meg a napvil\u00e1got \u00f6t \u00e9s f\u00e9l kil\u00f3grammos \u00f3ri\u00e1s b\u00e9bik\u00e9nt. Tal\u00e1n ennek a hadi\u00e1llapotnak k\u00f6sz\u00f6nhettem a k\u00e9s\u0151bbiekben kialakult csal\u00e1di helyzetet, amikor \u00e9desany\u00e1m cs\u00ednytev\u00e9seimet, minden alkalommal, ver\u00e9ssel torolta meg, melyben mindig a fenekem h\u00fazta a r\u00f6videbbet. Egy-egy ilyen n\u00e1sp\u00e1ngol\u00e1s alkalm\u00e1val lehet, hogy el\u00e9gt\u00e9tel lett volna sz\u00e1m\u00e1ra jajvesz\u00e9kel\u00e9sem, vagy s\u00edr\u00e1som. \u00c9n viszont (a mai napig sem tudom, hogy mi\u00e9rt, illetve minek k\u00f6vetkezt\u00e9ben) konokul csak az\u00e9rt sem, sz\u00f3ltam egy sz\u00f3t sem, \u00e9s egy k\u00f6nnycsepp sem jelent meg a szememben.
A gyakoriv\u00e1 v\u00e1lt fegyelmez\u00e9sek e m\u00f3dja, m\u00e1r olyb\u00e1 v\u00e1lt sz\u00e1momra, hogy hi\u00e1ny\u00e1t \u00e9reztem, ha valami\u00e9rt napokig nem ker\u00fclt sor a nadr\u00e1gom kiporol\u00e1s\u00e1ra, melyben \u00e9n is benne voltam.<\/p>\n\n\n\n
\u00d6t\u00e9ves koromban a kar\u00e1csonyfa alatt legnagyobb boldogs\u00e1gomra egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 hintal\u00f3 \u00e1llt, szinte arra v\u00e1rva, hogy pattanjak a h\u00e1t\u00e1ra. \u00d6r\u00f6m\u00f6m nem ismert hat\u00e1rt, mikor felfedeztem a hintal\u00f3 melletti cs\u00e1k\u00f3t, kardot, \u00e9s pusk\u00e1t.
Nagyap\u00e1m egykori mes\u00e9inek, h\u00e1bor\u00fas, katonai \u00e9lm\u00e9nyeinek hat\u00e1shat\u00e1s\u00e1ra, szinte megsz\u00e1llottja voltam a katon\u00e1skod\u00e1snak.
Ez\u00e9rt azonnal fel\u00f6lt\u00f6ttem a katonai erekly\u00e9imet, \u00e9s felpattanva a pejk\u00f3ra, v\u00e1gt\u00e1ra fogtam azt.
K\u00f6r\u00f6ttem a csal\u00e1d el\u00e9gedett mosollyal nyugt\u00e1zta, hogy t\u00f6k\u00e9letes boldogs\u00e1got siker\u00fclt nekem szerezni\u00fck aj\u00e1nd\u00e9kaikkal.
Any\u00e1m, nagymam\u00e1m ekkor m\u00e9g nem gondolt\u00e1k, hogy mennyi munk\u00e1t fogok nekik adni a sz\u00e9tlovagolt nadr\u00e1gjaim p\u00f3tl\u00e1s\u00e1val, melyeket a n\u00e1lam, hat \u00e9vvel id\u0151sebb n\u0151v\u00e9rem kin\u0151tt ruh\u00e1ib\u00f3l k\u00e9sz\u00edtettek.
Koromn\u00e1l fogva nem ismerhettem: Cervantes Saavedra vil\u00e1gh\u00edr\u0171 \u00edr\u00e1s\u00e1t a Don Quijote, de la, Mancha t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, ennek ellen\u00e9re \u00f6t\u00e9vesen hasonl\u00f3 sz\u00e9lmalomharcokat v\u00edvtam nagymam\u00e1m baromfiudvar\u00e1ban a t\u00e1mad\u00f3 g\u00fan\u00e1rral, kakassal, pulykakakassal, \u00e9s a t\u00f6bbi sz\u00e1rnyassal.
Mikor k\u00f6zeledett valamelyik fel\u00e9m, mint egy vit\u00e9z katona kard\u00e9lre h\u00e1nytam a t\u00e1mad\u00f3t.
Olyan tekint\u00e9lyt szereztem, hogy mikor bel\u00e9ptem az apr\u00f3j\u00f3sz\u00e1gok k\u00f6z\u00e9, hatalmas ricsaj t\u00e1madt k\u00f6z\u00f6tt\u00fck, \u00e9s mintha r\u00f3k\u00e1k serege rohanta volna meg \u0151ket, \u00fagy k\u00e1r\u00e1ltak f\u00e9lelm\u00fckben.<\/p>\n\n\n\n
Mam\u00e1mnak volt k\u00e9t kecsk\u00e9je is, melyek ell\u00e1tt\u00e1k a csal\u00e1dot tejjel. Ez\u00e9rt nagy becsben voltak tartva, \u00e9s \u00edgy nagyon kezes \u00e1llatok lettek, annak ellen\u00e9re, hogy mindkett\u0151nek hatalmas szarva tekint\u00e9lyt parancsolt a hozz\u00e1juk k\u00f6zeled\u0151kkel szemben. Ezeket, a fegyvereiket soha nem haszn\u00e1lt\u00e1k, csup\u00e1n d\u00edszk\u00e9nt \u00e9kes\u00edtette fej\u00fcket.
Fej\u00e9skor gyakorta el\u0151fordult, hogy bementem \u00e9n is az \u00f3lba, \u00e9s m\u00edg mam\u00e1m megfejte \u0151ket, \u00e9n nagy szeretettel simogattam a fej\u00fcket, amit \u00fagy t\u0171rtek, mintha egy massz\u00e1zsszalon massz\u0151r\u00e9nek gy\u00f3gy\u00edt\u00f3 kezei r\u00e9szes\u00edtett\u00e9k volna kezel\u00e9sben.<\/p>\n\n\n\n
Egy alkalommal komoly terveket kov\u00e1csoltam a k\u00e9t gyan\u00fatlan p\u00e1r\u00e1val. M\u00edg mam\u00e1m az eb\u00e9det k\u00e9sz\u00edtette, \u00e9n kiosontam a konyh\u00e1b\u00f3l, \u00e9s csendben f\u00e9lreh\u00faztam az \u00f3l ajtaj\u00e1nak riglij\u00e9t, kiengedve a kecsk\u00e9ket a h\u00e1ts\u00f3 udvarra, ahol az egyiknek egy hirtelen mozdulattal a n\u00e1lam l\u00e9v\u0151 er\u0151s madzaggal k\u00f6t\u0151f\u00e9ket vetettem a nyak\u00e1ra, \u00e9s ezzel, mint egy felkant\u00e1rozott lovat, le s fel, vezetgettem az udvaron. Mikor l\u00e1ttam, hogy engedelmeskedik, odavezettem a r\u0151zserak\u00e1s mell\u00e9, felm\u00e1sztam a r\u0151zs\u00e9re, \u00e9s bec\u00e9zget\u00e9se k\u00f6zepette, egy hirtelen mozdulattal fel\u00fcltem a h\u00e1t\u00e1ra, amit a buta kecske atrocit\u00e1snak v\u00e9lt, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lt ler\u00e1zni, mik\u00f6zben megiramodott velem a szomsz\u00e9d frissen malterozott fala fel\u00e9.
\u00c9n h\u0151siesen kapaszkodtam a hatalmas sz\u0151r\u00e9be, \u00e9s mint egy igazi zsok\u00e9, tov\u00e1bbra is meg\u00fcltem a h\u00e1tasl\u00f3nak haszn\u00e1lt kecsk\u00e9t.
Az oktondi \u00e1llat, a falmell\u00e9 \u00e9rve hozz\u00e1d\u00f6rzs\u00f6lt az \u00e9rdes fel\u00fclethez, minek hat\u00e1s\u00e1ra has\u00edt\u00f3 f\u00e1jdalmat \u00e9reztem. Elengedtem a kecske sz\u0151r\u00e9t, \u00e9s \u00edgy leestem r\u00f3la. Felt\u00e1p\u00e1szkodva m\u00e9rgemben kardommal v\u00e9gigv\u00e1gtam rajta, \u00e9s t\u00e1mad\u00f3\u00e1ll\u00e1sban n\u00e9ztem, ahogy visszafordult, \u00e9s bamb\u00e1n n\u00e9zett r\u00e1m. Mikor l\u00e1ttam, hogy nem akar harcolni velem, mag\u00e1ra hagytam, \u00e9s megvizsg\u00e1ltam sajg\u00f3 oldalamat \u00e9s v\u00e9gtagjaimat. Ekkor vettem \u00e9szre, hogy a horzsolt sebek er\u0151sen v\u00e9reznek. Elfeledkezve a kecskepar\u00e1d\u00e9mr\u00f3l tan\u00e1cstalanul \u00e1lltam a diszn\u00f3k f\u00fcrd\u0151medenc\u00e9j\u00e9ben, mikor mam\u00e1mnak gyan\u00fas lett a nagy csend, \u00e9s kij\u00f6tt megn\u00e9zni, hogy mit csin\u00e1lok. Mit csin\u00e1lsz, k\u00e9rdezte gyan\u00fatlanul? V\u00e1rom, hogy kifolyjon a v\u00e9rem, feleltem! Mam\u00e1m, ekkor vette \u00e9szre v\u00e9rz\u0151 sebeimet, mire ijedten rohant oda hozz\u00e1m, \u00e9s mag\u00e1hoz \u00f6lelve pr\u00f3b\u00e1lta enyh\u00edteni \u00e9get\u0151 f\u00e1jdalmamat, majd bevezetett a lak\u00e1sba, \u00e9s lekezelte, fert\u0151tlen\u00edtette a sebeimet, amelyek akkor kezdtek igaz\u00e1n f\u00e1jni. \u00c9n, mint egy h\u0151s katona fogaimat \u00f6sszeszor\u00edtva t\u0171rtem a gy\u00f3gykezel\u00e9st.<\/p>\n\n\n\n
Tat\u00e1m ekkor \u00e9rt haza a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6s\u00fckb\u0151l, \u00e9s mikor l\u00e1tta s\u00e9r\u00fcl\u00e9seimet nagy egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9ssel k\u00e9rdezte, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt velem. Magamat kih\u00fazva b\u00fcszk\u00e9n mondtam, hogy megsebes\u00fcltem a D\u00f3n kanyarban. Tat\u00e1m erre ajkaiba harapott, hogy visszafojtsa a nevet\u00e9s\u00e9t, \u00e9s gyeng\u00e9den friss gy\u00fcm\u00f6lccsel k\u00edn\u00e1lt, melynek fogyaszt\u00e1sa kiss\u00e9 feledtette velem sebeim sajg\u00f3 \u00e9rz\u00e9s\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n
D\u00e9lut\u00e1n mikor ap\u00e1m is haza\u00e9rkezett a munk\u00e1b\u00f3l, tat\u00e1m\u00e9k elmondt\u00e1k neki s\u00e9r\u00fcl\u00e9sem t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t. Ap\u00e1m, l\u00e1tva a kidekor\u00e1lt testemet kaj\u00e1nul megk\u00e9rdezte: legal\u00e1bb megnyerted a kecskefronti \u00fctk\u00f6zetet. Nem feleltem semmit, de nagyon sok\u00e1ig nem tudtam megbocs\u00e1tani neki ezt a mondat\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
Este mikor any\u00e1m gyeng\u00e9den f\u00fcrdetett, csak annyit mondott: \u201eLegal\u00e1bb megtanultad, hogy nem szabad rosszalkodni\u201d.
\u00c1gyamban fekve elt\u0171n\u0151dtem, \u00e9s \u00e9rtetlen\u00fcl konstat\u00e1ltam a t\u00f6rt\u00e9nteket, mik\u00f6zben az j\u00e1rt az eszemben: \u201eMi\u00e9rt nem akarj\u00e1k meg\u00e9rteni a feln\u0151ttek, hogy egy ilyen komoly harcban mindenkit \u00e9rhet s\u00e9r\u00fcl\u00e9s\u201d?
\u00cdgy \u00e9rt v\u00e9get a Don kanyari h\u00e1bor\u00fam, melyr\u0151l, az igazir\u00f3l, oly sokat mes\u00e9lt a tat\u00e1m!<\/p>\n\n\n\n
M\u00e1snap vas\u00e1rnap l\u00e9v\u00e9n any\u00e1m\u00e9k is otthon voltak, \u00e9s m\u00edg \u0151k benn a lak\u00e1sban v\u00e9gezt\u00e9k a dolgukat, \u00e9n \u00fajabb kalandra k\u00e9sz\u00fcl\u0151dtem, ami m\u00e1r a kezdet-kezdet\u00e9n zug\u00e1ba d\u0151lt.
T\u00f6rt\u00e9nt ugyanis, hogy any\u00e1m eserny\u0151j\u00e9t elorozva \u00e9ppen a sz\u00edn tetej\u00e9re igyekeztem felm\u00e1szni, hogy v\u00e9grehajtsam els\u0151 ejt\u0151erny\u0151s ugr\u00e1somat, mikor vesztemre any\u00e1m kij\u00f6tt az udvarra. Ahogy megl\u00e1tta csemet\u00e9j\u00e9nek kapaszkod\u00e1s\u00e1t a l\u00e9tr\u00e1r\u00f3l, – melyet nagy k\u00ednokkal t\u00e1masztottam oda a tet\u0151 sz\u00e9l\u00e9hez \u2013 a tet\u0151 sz\u00e9le fel\u00e9, odaszaladt \u00e9s lekapva onnan, m\u00e9g meleg\u00e9ben az eserny\u0151vel \u2013 mellyel komoly terveim voltak \u2013 pillanatok alatt feledtette velem a harci rep\u00fcl\u00e9s, \u00e9s ejt\u0151erny\u0151z\u00e9s minden brav\u00farj\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
D\u00e9lut\u00e1n \u00fajabb fizik\u00e1lis megtorl\u00e1sban volt r\u00e9szem, egy v\u00e9letlen baleset\u00e9rt. Kinn a kertben s\u00e1rgalacsinokat k\u00e9sz\u00edtettem, melyekkel t\u00e1mad\u00e1st ind\u00edtottam a muszk\u00e1k ellen. E l\u00f6ved\u00e9keket egy bot v\u00e9g\u00e9re nyomkodva egy er\u0151s mozdulattal elhaj\u00edtottam, \u00e9s figyeltem a becsap\u00f3d\u00e1sukat. M\u00e1r a sokadik ilyen kis bomb\u00e1t ind\u00edtottam \u00fatj\u00e1ra, amikor sikeresen bet\u00f6rtem a konyha ablak\u00e1t. Any\u00e1m kirohant a konyh\u00e1b\u00f3l, \u00e9s ijedt\u00e9ben egym\u00e1s ut\u00e1n t\u00f6bbsz\u00f6r is hozz\u00e1m\u00e9rte \u00fclepemhez a kezemb\u0151l kikapott paritty\u00e1mat, majd nagy b\u00e1natomra kett\u00e9t\u00f6rte.
Ekkor \u00e9n megjegyeztem: mi\u00e9rt t\u00f6rted el, ez volt a legjobb paritty\u00e1m?
Erre elkapott, \u00e9s most a kez\u00e9vel m\u00e9g k\u00e9t \u00fct\u00e9st m\u00e9rt c\u00e9lpontjak\u00e9nt haszn\u00e1lt fenekemre, majd megjegyezte: ez a sz\u00e1jal\u00e1sod\u00e9rt volt.
Ezut\u00e1n b\u00e1natosan mentem be nagyap\u00e1mhoz, \u00e9s elmondtam, hogy oda van, az a j\u00f3 paritty\u00e1m, amit Egeresb\u0151l hozott. \u2013 Ne t\u00f6r\u0151dj vele, holnap majd hozok m\u00e9g jobbat, mondta mosolyogva.
Ekkor kiss\u00e9 megnyugodtam, \u00e9s meg voltam gy\u0151z\u0151dve, hogy nagyap\u00e1m a vil\u00e1gon a legjobb ember. Az eszembe sem jutott, hogy az \u0151 katona t\u00f6rt\u00e9netei\u00e9rt, mennyi s\u00e9relem \u00e9rte \u00e1rtatlan fenekemet.
A f\u00e1raszt\u00f3 nap ut\u00e1n \u00e9desen aludtam \u00e1t az \u00e9jszak\u00e1t, arr\u00f3l \u00e1lmodozva, hogy m\u00e1snap milyen \u00fctk\u00f6zet v\u00e1r r\u00e1m, mint harcol\u00f3 katon\u00e1ra?<\/p>\n\n\n\n
M\u00e1r h\u00e9t\u00e1gra s\u00fct\u00f6tt a nap, mikor fel\u00e9bredtem. Sz\u00fcleim m\u00e1r r\u00e9gen elmentek dolgozni. N\u0151v\u00e9remet, aki hat \u00e9vvel id\u0151sebb volt n\u00e1lam, any\u00e1m mag\u00e1val vitte a boltba. Mam\u00e1m ott \u00fclt a szob\u00e1mban, mikor \u00e1lmosan m\u00e9g, de kinyitottam a szemeimet. Gyorsan megmosdatott, \u00e9s m\u00e9g \u00f6lt\u00f6zk\u00f6dtem, elk\u00e9sz\u00edtette a r\u00e1ntott\u00e1mat, amit j\u00f3 \u00e9tv\u00e1ggyal fogyasztottam el.
Reggeli ut\u00e1n sietve ment\u00fcnk a k\u00f6zeli p\u00e9ks\u00e9gbe, ahov\u00e1 elvitt\u00fck a k\u00e9t szakajt\u00f3ban l\u00e9v\u0151 mam\u00e1m dagasztotta keny\u00e9rt\u00e9szt\u00e1t. Minden h\u00e9ten k\u00e9t kenyeret s\u00fcttetett. \u00c1mulva n\u00e9ztem, ahogy a p\u00e9k bevetette a s\u00fcletlen kenyer\u00fcnket, melyek d\u00e9lut\u00e1nra kis\u00fcltek, \u00e9s olyan illatot \u00e1rasztottak, melyhez hasonl\u00f3t, az\u00f3ta sem \u00e9reztem.
Hazafel\u00e9 boldogan \u00fcltem a talicsk\u00e1ban \u00e9lvezve a t\u00e9gl\u00e1sj\u00e1rda, okozta d\u00f6c\u00f6g\u00e9s\u00e9t.
Eb\u00e9d ut\u00e1n \u00fajabb talicsk\u00e1z\u00e1s k\u00f6vetkezett, mikor elment\u00fcnk a kenyerek\u00e9rt. Mam\u00e1m r\u00e1m parancsolt, hogy maradjak a \u201ej\u00e1rm\u0171\u201d mellett, am\u00edg kihozza a kenyereket. Kinn az udvaron haszontalan \u00f6regasszonyok tr\u00e9cseltek zavartalanul.
Nekem ekkor m\u00e9g v\u00e1llig \u00e9r\u0151 hossz\u00fa sz\u0151ke g\u00f6nd\u00f6r hajam volt. Az egyik \u00f6regl\u00e1ny bar\u00e1ts\u00e1gosan megk\u00e9rdezte, hogy mi a nevem. Amikor b\u00fcszk\u00e9n megmondtam, a m\u00e1sik banya azt mondta, ekkora gyerek \u00e9s m\u00e9g a nev\u00e9t sem tudja, hiszen ez kisl\u00e1ny, nem fi\u00fa. A k\u00e9tes helyzetnek, hogy ut\u00e1na j\u00e1rjanak, nadr\u00e1gom kiss\u00e9 leh\u00fazva megn\u00e9zt\u00e9k, hogy melyik nemhez tartozom. Tisztess\u00e9gem meg\u0151rz\u00e9s\u00e9nek \u00e9rdek\u00e9ben tiszta er\u0151b\u0151l cip\u0151m orr\u00e1val bok\u00e1n r\u00fagtam a k\u00edv\u00e1ncsiskod\u00f3 matr\u00f3n\u00e1t. Mam\u00e1m a jajvesz\u00e9kel\u00e9sre \u00e9rt ki a hatalmas keny\u00e9rrel, \u00e9s nem \u00e9rtette, hogy mi\u00e9rt mondja a r\u00fag\u00e1som szenved\u0151 alanya: \u201eNem \u00e1rtana, ha vigy\u00e1zna erre a kis vad\u00f3cra\u201d.
A kenyeret a talicsk\u00e1ba rakva elindultunk hazafel\u00e9. \u00datk\u00f6zben elmes\u00e9ltem h\u0151stettem t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, amin mam\u00e1m j\u00f3\u00edz\u0171en kuncogott. \u00c9n meg elt\u0171n\u0151dtem, hogy mi van azon nevetni val\u00f3, ha valaki megv\u00e9di mag\u00e1t.
Ezek ut\u00e1n, ha a p\u00e9ks\u00e9gbe ment\u00fcnk, mam\u00e1m sohasem hagyott magamra.<\/p>\n\n\n\n
Gyermekkorom \u00f6r\u00f6k\u00f6s eml\u00e9ke maradt a k\u00e9t hatalmas kuty\u00e1nk, melyek egyenk\u00e9nt k\u00f6zel nyolcvan kil\u00f3grammot nyomtak. Bobi bern\u00e1thegyi \u00e9s kuvaszkever\u00e9k, S\u00e1t\u00e1n fajtatiszta bern\u00e1thegyi volt. Bobi sohasem fogadott el j\u00e1tsz\u00f3t\u00e1rsnak, \u00e9s meg sem engedte senkinek a csal\u00e1dban, hogy megsimogass\u00e1k. Ha k\u00f6zeledtem fel\u00e9, fel\u00e1llt \u00e9s \u00e1tment az udvar m\u00e1sik fel\u00e9be, \u00e9s ott lust\u00e1lkodott tov\u00e1bb. A Csal\u00e1dban senkit sem b\u00e1ntott, \u00edgy engem sem, de az idegeneknek nem volt tan\u00e1csos egyed\u00fcl bej\u00f6nni hozz\u00e1nk. Alkonyat ut\u00e1n pedig val\u00f3s\u00e1gos vad\u00e1llatt\u00e1 v\u00e1lt, m\u00e1r akkor is, ha valaki csak meg\u00e1llt besz\u00e9lgetni a kapu el\u0151tt.
Egy alkalommal tat\u00e1m v\u00e1s\u00e1rban volt \u00e9s hozott nekem v\u00e1s\u00e1rfiak\u00e9nt egy riaszt\u00f3pisztolyt, amelybe, parafa dug\u00f3ba \u00e1gyazott robban\u00f3anyag volt. Teljesen vesz\u00e9lytelen l\u00e9v\u00e9n megkock\u00e1ztatta tat\u00e1m a fegyverarzen\u00e1lom kieg\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9t.
Egy tucat t\u00f6lt\u00e9ny is j\u00e1rt vele.
Mikor az els\u0151t els\u00fct\u00f6ttem \u00e9n is megijedtem akkor\u00e1t durrant. Meg kellett \u00edg\u00e9rnem, hogy csak akkor haszn\u00e1lom, ha valaki ott van velem a csal\u00e1db\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n
Az \u00faj fegyverem okozta a k\u00f6vetkez\u0151 galib\u00e1t. Nem vettem \u00e9szre, hogy nagysz\u00fcleim a kertben vannak, mikor \u00e1tmentem hozz\u00e1juk. Ahogy a konyh\u00e1ba bementem nem csuktam be az ajt\u00f3t, \u00e9s Bobi bej\u00f6tt ut\u00e1nam. \u00c9n ekkor m\u00e1r a szob\u00e1ban kerestem tat\u00e1mat, mivel szerettem volna egy p\u00e1rat durrantani pisztolyommal. A konyh\u00e1b\u00f3l k\u00e9t l\u00e9pcs\u0151 vezetett a szob\u00e1ba. Mikor nem tal\u00e1ltam senkit a szob\u00e1ban, kifel\u00e9 indultam, \u00e9s ekkor l\u00e1ttam meg Bobit, ahogy nekem h\u00e1ttal \u00e1llva valamit evett, amit az asztalr\u00f3l csent el.
A l\u00e9pcs\u0151n meg\u00e1lltam, \u00e9s els\u00fct\u00f6ttem a pisztolyt, mely a z\u00e1rtt\u00e9rben iszonyatos robban\u00e1st produk\u00e1lt. A konyhaajt\u00f3 miut\u00e1n Bobi bej\u00f6tt a l\u00e9g\u00e1ramt\u00f3l becsuk\u00f3dott, \u00edgy a megriadt kutya, hatalmas cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6l\u00e9ssel, az ajt\u00f3 \u00fcveg\u00e9vel egy\u00fctt t\u00e1vozott a konyh\u00e1b\u00f3l. (Bobi s\u00e9rtetlen\u00fcl meg\u00faszta az ugr\u00e1st)
Nagysz\u00fcleim egym\u00e1st majdnem elvert\u00e9k l\u00e1bukr\u00f3l, \u00fagy rohantak fel\u00e9m. Mikor oda\u00e9rtek m\u00e1r kinn \u00e1lltam a konyha el\u0151tt. Mi t\u00f6rt\u00e9nt, k\u00e9rdezte tat\u00e1m, ahogy a konyhaajt\u00f3 kit\u00f6rt ablak\u00e1ra n\u00e9zett? \u00c1rtatlanul mes\u00e9lni kezdtem a t\u00f6rt\u00e9netemet, persze elhallgatva, hogy sz\u00e1nd\u00e9kosan s\u00fct\u00f6ttem el a pisztolyt, amit soha nem is \u00e1rultam el a mai napig. Azt, hogy a l\u00e9pcs\u0151n megbotlottam, \u00e9s akkor d\u00f6rd\u00fclt el a fegyver, elhitt\u00e9k, de a biztons\u00e1g kedv\u00e9\u00e9rt ezut\u00e1n tat\u00e1mn\u00e1l maradt, \u00e9s csak amikor \u0150 adta ide akkor haszn\u00e1lhattam.
P\u00e1r napig ker\u00fcltem Bobit, de ut\u00e1na mindketten elfelejtett\u00fck a kalandunkat.<\/p>\n\n\n\n
Tat\u00e1m\u00e9k soha sem b\u00e1ntottak, de az \u00f3vatoss\u00e1g arra intett, hogy egy ideig ne hallassak magamr\u00f3l cs\u00ednytev\u00e9seimmel.
Ez\u00e9rt, napokig h\u0171 bar\u00e1tommal, S\u00e1t\u00e1nnal j\u00e1tszadoztam, amikor tehettem. Abban az id\u0151ben S\u00e1t\u00e1nhoz hasonl\u00f3 kutya tal\u00e1n nem is volt az eg\u00e9sz vil\u00e1gon. Ha fek\u00fcdt \u00e9s v\u00e9letlen kereszt\u00fcl estem rajta, felemelte hatalmas fej\u00e9t, h\u00e1tran\u00e9zett, majd visszafek\u00fcdt, \u00e9s hagyta, hogy let\u00e1p\u00e1szkodjam r\u00f3la. Ha szaladtam az udvaron, velem szaladt, ha hasra v\u00e1gtam magam, hogy l\u00f6v\u00e9st adjak le pusk\u00e1mmal, mell\u00e9m fek\u00fcdt, \u00fagy v\u00e1rta, hogy majd od\u00e1bb \u00e1lljunk.
A kertben nem volt szabad bemennem S\u00e1t\u00e1nnal, mert csodasz\u00e9p vir\u00e1g\u00e1gyak voltak, pomp\u00e1z\u00f3 vir\u00e1gokkal. A kert m\u00e1s r\u00e9sz\u00e9ben pedig konyhakerti r\u00e9sz volt kialak\u00edtva.
A kert legv\u00e9g\u00e9ben ribizli, \u00e9s m\u00e1lnabokrok voltak, amelyeket mindig nagy el\u0151szeretettel kerestem fel, \u00e9s j\u00f3l teleettem magam a term\u00e9s\u00fckb\u0151l.
Rabl\u00f3t soha nem mertem bevinni magammal a kertbe, mert az nem hallgatott r\u00e1m, \u00e9s \u00f6sszes\u00edbolt volna mindent. S\u00e1t\u00e1nnal a tilalom ellen\u00e9re is rendszeresen bement\u00fcnk egy\u00fctt a m\u00e1ln\u00e1sba, \u00e9s v\u00e9letlen sem l\u00e9pett volna le a csap\u00e1sr\u00f3l.
A vir\u00e1gokat h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n leszedj\u00fck, \u00e9s vas\u00e1rnap kivissz\u00fck a piacra, akkor\u00e1ra lesznek a legszebbek, mondta a mam\u00e1m a tat\u00e1mnak.
K\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1n, mikor befejeztem a kerti csemeg\u00e9z\u00e9st, \u00e9s elhagytuk azt, nem csuktam be rendesen a kert kaput.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9jszaka egy s\u00fcndiszn\u00f3 hangj\u00e1ra figyelt fel a k\u00e9t kutya, \u00e9s miut\u00e1n nyitva volt a kapu, bementek a kertbe, \u00e9s megkezd\u0151d\u00f6tt az \u00e1d\u00e1z harc. Reggelre a kuty\u00e1k meg\u00f6lt\u00e9k a s\u00fcnit, de a kert olyb\u00e1 v\u00e1lt, mintha ork\u00e1n s\u00f6p\u00f6rt volna v\u00e9gig a t\u00e1jon, katasztr\u00f3f\u00e1t okozva.
Biztos vagyok benne, hogy tat\u00e1m\u00e9k tiszt\u00e1ban voltak a turpiss\u00e1gommal, de soha nem gyan\u00fas\u00edtottak meg, hanyags\u00e1gommal.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e1snap viszont tat\u00e1m olyan z\u00e1rat szerelt a kertkapura, amit nem \u00e9rtem el, \u00e9s \u00edgy nem tudtam kinyitni az omin\u00f3zus ajt\u00f3t.
Ebb\u0151l lett az \u00fajabb baj, ami miatt a fenekem ism\u00e9t \u00f6ssze\u00fctk\u00f6z\u00e9sbe ker\u00fclt volna any\u00e1m porol\u00f3j\u00e1val, ha nem vagyok r\u00e9sen.
\u00c1t akartam m\u00e1szni a kertkapun, de megcs\u00fasztam, \u00e9s leestem volna, ha a nadr\u00e1gom nem akad bele az egyik l\u00e9cbe. Ott l\u00f3gtam tehetetlen\u00fcl. S\u00e1t\u00e1n l\u00e1tva a k\u00ednomat, elkezdett hangosan ugatni (ami nem volt jellemz\u0151 r\u00e1) jelezve a csal\u00e1dnak, hogy bajban vagyok. \u00c9n k\u00f6zben minden er\u0151mmel azon voltam, hogy kiszabaduljak a k\u00e9nyszer fogs\u00e1gb\u00f3l. A nagy csahol\u00e1sra any\u00e1m kij\u00f6tt \u00e9s megl\u00e1tta, hogy ott l\u00f3gok r\u00fagkap\u00e1lva. Mikor a kapuhoz \u00e9rt porol\u00f3j\u00e1val, elszakadt a nadr\u00e1gom, \u00e9s beestem a kertbe. Mire any\u00e1m kinyitotta a kertajt\u00f3t, hogy felel\u0151ss\u00e9gre vonjon, \u00e9n fut\u00e1snak eredtem a kertben. Any\u00e1m \u00fcld\u00f6z\u0151be vett, de nem b\u00edrta velem tartani az iramot. Egy-k\u00e9t j\u00f3l siker\u00fclt cselem k\u00f6zben any\u00e1m megbotlott \u00e9s elesett. Miut\u00e1n felt\u00e1p\u00e1szkodott \u00e9n m\u00e1r r\u00e9gen a biztons\u00e1got jelent\u0151 tat\u00e1m\u00e9kn\u00e1l voltam. \u00cdgy ez a fut\u00f3verseny d\u00f6ntetlen\u00fcl \u00e9rt v\u00e9get.
Mikor d\u00e9lut\u00e1n ap\u00e1m hazaj\u00f6tt a munk\u00e1b\u00f3l, any\u00e1m elmes\u00e9lte a t\u00f6rt\u00e9nteket. Ap\u00e1m szigor\u00fa arccal n\u00e9zet r\u00e1m, \u00e9s megdorg\u00e1lt, hogy mi\u00e9rt nem \u00e1lltam meg any\u00e1m szav\u00e1ra.
\u00c9n k\u00e9nyszeredetten mondtam, hogy anyu meg akart verni. Ez t\u00e9nyleg igaz k\u00e9rdezte ap\u00e1m?
Igen, – er\u0151s\u00edtettem meg \u00e1ll\u00edt\u00e1somat!
Akkor igazad volt mondta ap\u00e1n huncutk\u00e1s mosollyal, \u00e9s ezzel v\u00e9ge lett a d\u00e9lut\u00e1ni kalandnak.
Any\u00e1m m\u00e9g annyit mondott ap\u00e1mnak:
\u201eV\u00e9djed te is, majd megl\u00e1tod mi lesz ebb\u0151l a gyerekb\u0151l\u201d.<\/p>\n\n\n\n
A ny\u00e1r v\u00e9ge el\u0151tt volt m\u00e9g egy kutyakalandom. Bobi \u00e9s S\u00e1t\u00e1n hason fekve a kapu alatt szimatoltak valami ut\u00e1n, amikor a szomsz\u00e9d nagysz\u0151r\u0171, h\u00f3feh\u00e9r ang\u00f3ramacsk\u00e1ja \u00e1tj\u00f6tt az udvarunkba. L\u00e1tva a biztons\u00e1gos helyzetet, le\u00fclt \u00e9s k\u00e9nyelmesen mosd\u00e1sba kezdett. \uf0a0
\u00c9n, h\u00e1tulr\u00f3l l\u00e1bujjhegyen igyekeztem megk\u00f6zel\u00edteni. Mikor m\u00e1r el\u00e9g k\u00f6zel voltam ahhoz, hogy megrohamozzam a gyan\u00fatlan macsk\u00e1t, – melyet csup\u00e1n meg akartam ijeszteni \u2013 hars\u00e1ny hangon elord\u00edtottam magam \u2013 T\u00e1mad\u00e1s! \u2013 A kuty\u00e1k is felugrottak, \u00e9s a t\u0151lem megriadt macska pont Bobi fel\u00e9 pr\u00f3b\u00e1lt menek\u00fclni, veszt\u00e9re. A v\u00e9reb egy szempillant\u00e1s alatt elkapta, \u00e9s ezzel a macska f\u00f6ldi k\u00fcldet\u00e9se v\u00e9get is \u00e9rt.
A helyzet ment\u00e9se \u00e9rdek\u00e9ben futottam a mam\u00e1m\u00e9khoz, \u00e9s lihegve elpanaszoltam, hogy Bobi megfojtotta a szomsz\u00e9d ang\u00f3ramacsk\u00e1j\u00e1t. Ekkor\u00e1ra a tat\u00e1m is el\u0151ker\u00fclt a kertb\u0151l, \u00e9s sajn\u00e1lkozva meg\u00e1llap\u00edtotta, hogy itt m\u00e1r nincs seg\u00edts\u00e9g, \u00e9s r\u00e1m parancsolt, hogy tartsam a sz\u00e1mat, nehogy kider\u00fclj\u00f6n a macskagyilkoss\u00e1g.
A kinyuvasztott macsk\u00e1t elvitt\u00fck h\u00e1tra a kertbe, \u00e9s eltemett\u00fck. Tat\u00e1m, ezut\u00e1n r\u00e1m n\u00e9zett, \u00e9s azt mondta, \u201eAdjuk meg szeg\u00e9ny p\u00e1r\u00e1nak a v\u00e9gtisztess\u00e9get:
L\u0151j h\u00e1romszor a leveg\u0151be!
Miut\u00e1n \u00edgy \u00fcnnep\u00e9lyesen elf\u00f6ldelt\u00fck Kacor Kir\u00e1lyt, az \u00e9n lelkiismeretem is megnyugodott egy kiss\u00e9!<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"