BE\u00cdRATKOZ\u00c1S AZ \u00d3VOD\u00c1BA<\/p>\n\n\n\n
Ahogy k\u00f6zeledtem a hatodik sz\u00fclet\u00e9snapom fel\u00e9, egyre gyakrabban elhangzott: \u201dMajd az iskol\u00e1ban megtan\u00edtanak tisztess\u00e9gre\u201d.
K\u00e9pzeletemben, ez\u00e9rt az iskola fogalma olyb\u00e1 v\u00e1lt, mint egy mumus, amely f\u00e9lelmetess\u00e9 tette az \u00f3vod\u00e1s kor elm\u00fal\u00e1s\u00e1t, \u00e9s e f\u00e9lelem kiss\u00e9 meggy\u0171l\u00f6ltette velem azt az utat, mely a feln\u0151ttkor, elker\u00fclhetetlen \u00e1tmenet\u00e9t k\u00e9pezte, a gondtalan kisgyermekkor v\u00e9g\u00e9vel, \u00e9s egy \u00faj fejezet vette kezdet\u00e9t, amit \u00fagy neveznek: Iskol\u00e1skor.
Egy nap el\u00e9rkezett az iskolai be\u00edrat\u00e1s ideje. Legszebb ruh\u00e1mba \u00f6lt\u00f6ztetett any\u00e1m, \u00e9s elment\u00fcnk beiratkozni a sz\u00e1momra nem k\u00edv\u00e1natos int\u00e9zm\u00e9nybe. Ekkor der\u00fclt ki, hogy a sors megaj\u00e1nd\u00e9kozott m\u00e9g egy csod\u00e1latos \u00e9s gondtalan \u00e9vvel.<\/p>\n\n\n\n
Abban az id\u0151ben a rendeletek \u00e9rtelm\u00e9ben, akik szeptember 15-\u00e9n bet\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k a hat \u00e9vet, azok hat\u00e9vesen kezdt\u00e9k az iskolai tanulm\u00e1nyaikat. \u00c9n, szeptember 16-\u00e1n nulla \u00f3ra harminc perckor sz\u00fclettem, \u00edgy e f\u00e9l\u00f3ra miatt \u00e9v vesztes lettem, \u00e9s csak h\u00e9t\u00e9ves koromban \u00edrathattak be sz\u00fcleim a tanint\u00e9zetbe.
Ez\u00e9rt hat\u00e9ves koromban iskola helyett \u00f3vod\u00e1ba ker\u00fcltem, mely k\u00f6zvetlen a temet\u0151 mellett volt, h\u00e1zunkkal \u00e1tellenben. P\u00e1r napig valahogy meghuny\u00e1szkodtam a sz\u00e1momra b\u00f6rt\u00f6nnek tekintett int\u00e9zm\u00e9nyben. T\u00e1rsaim k\u00f6z\u00f6tt azonban hamar r\u00e1tal\u00e1ltam, egy hasonl\u00f3an renitens j\u00e1tsz\u00f3t\u00e1rsra, aki szint\u00e9n szeretett volna szabadulni az \u00f3v\u00f3n\u0151k, \u00e9s dad\u00e1k fel\u00fcgyelet\u00e9t\u0151l, amely korl\u00e1tok k\u00f6z\u00e9 szor\u00edtotta szem\u00e9lyi szabads\u00e1gunkat.
Sz\u00f6vets\u00e9gesek lett\u00fcnk t\u00e1rsammal, \u00e9s elhat\u00e1roztuk, hogy megsz\u00f6k\u00fcnk, m\u00e9ghozz\u00e1 olyan form\u00e1n, hogy otthon ne j\u00f6jjenek r\u00e1.<\/p>\n\n\n\n
A k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9ten, reggel \u00e9desany\u00e1m kik\u00eds\u00e9rt az utc\u00e1ra, s meg\u00e1llt a kapuban, am\u00edg \u00e1tmentem a kocsi\u00faton, \u00e9s bementem az \u00f3vod\u00e1ba. Mikor bel\u00fcl \u00e9rtem v\u00e1rtam egy kicsit, majd kileselkedtem, \u00e9s mikor l\u00e1ttam, hogy tiszta a leveg\u0151, uzsgyi, m\u00e1ris birtokba vettem a szabads\u00e1got, jelent\u0151 temet\u0151t, ahol De\u00e1k Sanyival megbesz\u00e9lt\u00fck a tal\u00e1lkoz\u00e1st.
Sanyi messzebb lakott, \u00edgy mindig elhozta valaki a csal\u00e1db\u00f3l. Neki is hasonl\u00f3an kellett cselekednie, de a hat\u00e9ves furfangunk v\u00e9g\u00fcl is gy\u0151zedelmeskedett, \u00e9s eg\u00e9sz d\u00e9lel\u0151tt mi uraltuk a b\u00e9ket\u00e1bornak tekintett temet\u0151t.
D\u00e9lben mikor a temet\u0151 m\u00e1sik oldal\u00e1n megsz\u00f3lalt a harang, delet jelezve, a t\u00f6bbi hazaj\u00e1r\u00f3s \u00f3vod\u00e1st\u00e1rsainkkal egy\u00fctt mi is hazaballagtunk, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna.
Olyan szabadok voltunk, mint a kalitk\u00e1b\u00f3l kiszabadult mad\u00e1r. Esz\u00fcnkbe sem jutott, hogy ennek a fene nagy boldogs\u00e1gnak egyszer b\u00f6jtje lesz majd, \u00e9s feleln\u00fcnk kell az \u00f6nk\u00e9ntes emigr\u00e1ci\u00f3ba vonul\u00e1sunk\u00e9rt.
A temet\u0151ben a s\u00edrok \u00e9s a kript\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt t\u00f6k\u00e9letes otthons\u00e1ggal futk\u00e1roztunk kedv\u00fcnk szerint.
N\u00e9ha tal\u00e1lkoztunk vir\u00e1got hoz\u00f3 k\u00f6nnyes szem\u0171 emberekkel, akik furcs\u00e1n n\u00e9ztek r\u00e1nk, \u00e9s mi is \u0151r\u00e1juk, mert nem \u00e9rtett\u00fck, mi\u00e9rt s\u00edrnak, mikor e helyn\u00e9l, nincs nagyobb boldogs\u00e1g sehol.
\u00cdgy telt el az eg\u00e9sz het\u00fcnk, amikor el\u00e9rkezett a szombat, \u00e9s sz\u00fcnet volt az \u00f3vod\u00e1ban.
A gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 \u0151szi naps\u00fct\u00e9sben, kiss\u00e9 lebarnultunk. Otthon sz\u00fcleim besz\u00e9lget\u00e9s k\u00f6zben sz\u00f3v\u00e1 is tett\u00e9k: \u201eM\u00e1r kor\u00e1bban be kellett volna \u00edratni ezt a gyereket \u00f3vod\u00e1ba, ahol sokat van a j\u00f3 leveg\u0151n, ami meghozta az \u00e9tv\u00e1gy\u00e1t, \u00e9s eb\u00e9d ut\u00e1n olyan j\u00f3l alszik, mint tal\u00e1n eddig soha\u201d.
Sanyival megbesz\u00e9lt\u00fck, hogy a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9ten is az \u00f3voda mell\u00e9 fogunk j\u00e1rni, \u00e9s tov\u00e1bbra is mi fogjuk uralni a kegyhelyet.
Otthon minden a legnagyobb rendben volt, \u00e9s eg\u00e9sz h\u00e9ten semmif\u00e9le feny\u00edt\u00e9sben nem volt r\u00e9szem.<\/p>\n\n\n\n
Vas\u00e1rnap any\u00e1m a piacra ment, ahov\u00e1 mag\u00e1val vitt engem is. Alighogy beletemetkezt\u00fcnk az emberek sokas\u00e1g\u00e1ba, egyszer csak szembetal\u00e1ltuk magunkat P\u00e1lyi \u00f3v\u00f3 n\u00e9nivel, aki rendes k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt, nagyon kedves, bar\u00e1ts\u00e1gos \u00f6reg any\u00f3ka volt.
Miut\u00e1n any\u00e1mmal \u00fcdv\u00f6z\u00f6lt\u00e9k egym\u00e1st, elhangzott a sorsd\u00f6nt\u0151 k\u00e9rd\u00e9s: mi baja volt a kisgyereknek, hogy eg\u00e9sz h\u00e9ten nem j\u00f6tt \u00f3vod\u00e1ba?
Any\u00e1m hirtelen sz\u00f3hoz sem jutott, – csak r\u00e1m n\u00e9zett k\u00e9rd\u0151en?
Az \u00fct\u0151 bennem is meg\u00e1llt, zsebembe ny\u00falva el\u0151vettem a zsebkend\u0151met, \u00e9s az orrom kezdtem f\u00fajogatni, hogy id\u0151t nyerjek.
Halljam, – hangzott any\u00e1m k\u00e9rd\u00e9se!
Nekem a r\u00e9m\u00fclett\u0151l nem j\u00f6tt ki hang a torkomon, \u00e9s az \u00f3v\u00f3 n\u00e9nire n\u00e9ztem keservesen, akit ekkor m\u00e1r olyan cs\u00fafnak l\u00e1ttam, hogy egy boszork\u00e1ny hozz\u00e1 k\u00e9pest sz\u00e9ps\u00e9gkir\u00e1lyn\u0151 lett volna.
Kiss\u00e9 megnyugodtam, mikor velem nem t\u00f6r\u0151dtek tov\u00e1bb, csak \u00e1lltam, \u00e9s hallgattam nagyokat, m\u00edg any\u00e1m\u00e9k teljesen m\u00e1sr\u00f3l besz\u00e9lgettek egy ideig, majd elk\u00f6sz\u00f6ntek, s miel\u0151tt elindultunk, \u00f3v\u00f3 n\u00e9ni megsimogatta a fejemet, \u00e9s csak annyit mondott, – reggel majd j\u00f6ssz ugye?
B\u00f3lintottam, hogy igen, \u00e9s le sem tudtam venni a szemem a cip\u0151m orr\u00e1r\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n
\u00datban hazafel\u00e9, p\u00e1r ismer\u0151ssel m\u00e9g meg\u00e1lltunk r\u00f6videbb id\u0151re. L\u00e1ttam, hogy visszat\u00e9rt any\u00e1m kedve \u00e9s mosolyogva besz\u00e9lgetett err\u0151l-arr\u00f3l. R\u00f3lam nem esett sz\u00f3, \u00edgy m\u00e1r kezdtem megnyugodni, hogy feled\u00e9sbe mer\u00fclt az egy hetes kalandoz\u00e1som.<\/p>\n\n\n\n
Otthon azut\u00e1n elszabadult a pokol!
Amikor h\u0151siesen elmes\u00e9ltem a temet\u0151i kalandunkat, el\u0151ker\u00fclt any\u00e1m porol\u00f3ja, \u00e9s vitust\u00e1ncot j\u00e1rt h\u00e1ts\u00f3 fert\u00e1lyomon. \u00c9n sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl t\u0171rtem, mint Isten a szid\u00e1st, mikor megjelent nagymam\u00e1m, aki felh\u00e1borodva, any\u00e1m t\u00falkap\u00e1s\u00e1n, kikapta kez\u00e9b\u0151l a porol\u00f3t, \u00e9s r\u00e1f\u00f6rmedt \u2013 \u201eMeg vagy \u0151r\u00fclve, t\u00f6nkre akarod tenni az \u00fcnnepl\u0151 ruh\u00e1j\u00e1t\u201d? –
\u00cdgy, mam\u00e1mnak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en meg\u00fasztam a tov\u00e1bbi atrocit\u00e1st, \u00e9s lez\u00e1rult a temet\u0151hadj\u00e1rat egyszer s mindenkorra.
A biztons\u00e1g kedv\u00e9\u00e9rt mam\u00e1m mag\u00e1val vitt udvari lak\u00e1sukba, s mint mondta – gyere Attik\u00e1m hozott a tat\u00e1d finom gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t Egeresb\u0151l.
Reggel sz\u00f6rny\u0171k\u00f6dve tapasztaltam, hogy any\u00e1m \u00e1tk\u00eds\u00e9r az \u00f3vod\u00e1ba, ahol \u00e1tadott, mint egy aj\u00e1nlott csomagot P\u00e1lyi \u00f3v\u00f3 n\u00e9ninek.
E kis \u00e1rtatlan epiz\u00f3d \u00f3ta, ha temet\u0151be kell mennem, m\u00e9g a mai napig is el\u0151sz\u00f6r nem a vir\u00e1gos s\u00edrokat l\u00e1tom ott, hanem megjelenik lelki szemeim el\u0151tt any\u00e1m vessz\u0151porol\u00f3j\u00e1val.<\/p>\n\n\n\n
A h\u00e9t els\u0151 napja zavartalanul telt el, csup\u00e1n az volt a szokatlan, hogy fele annyian voltunk, mint szoktunk lenni rendes k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt.
Valamilyen j\u00e1rv\u00e1ny \u00fct\u00f6tte fel a fej\u00e9t, \u00e9s ennek volt tudhat\u00f3, hogy olyan sok hi\u00e1nyz\u00f3 volt.
Este any\u00e1m megjegyezte ap\u00e1mnak, hogy holnapt\u00f3l egy p\u00e1r napig nem j\u00e1rok \u00f3vod\u00e1ba, nehogy \u00e9n is megbetegedjem.
Ap\u00e1m kiss\u00e9 cinikus mosollyal megjegyezte: – \u201eM\u00e9g j\u00f3, hogy a m\u00falth\u00e9ten elcsavargott a fiatal\u00far\u201d, s \u00edgy elker\u00fclte a betegs\u00e9g.
Akkor mi\u00e9rt kaptam ki, sz\u00f3ltam bele a feln\u0151ttek besz\u00e9d\u00e9be?
Elhallgass! \u2013 mondta any\u00e1m, de l\u00e1ttam, hogy nincs harag a figyelmeztet\u00e9sben.<\/p>\n\n\n\n
K\u00f6vetkez\u0151 napok sz\u00e1momra nagyon kedvez\u0151en alakultak, \u00e9s addigi \u00e9letem legjobb h\u00edre \u00f6rvendeztetett meg. Nagymam\u00e1m el\u00e1rulta, hogy megbesz\u00e9lte a csal\u00e1d, hogy nem fogok tov\u00e1bb j\u00e1rni \u00f3vod\u00e1ba.
Ezut\u00e1n sz\u00e1ja el\u00e9 tette a mutat\u00f3ujj\u00e1t, \u00e9s mosolyogva mondta: \u201eEl ne \u00e1ruld, hogy elmondtam any\u00e1d\u00e9k titk\u00e1t.\u201d
Dehogy is mertem volna sz\u00f3lni, f\u00e9ltem nehogy megv\u00e1ltozzon a d\u00f6nt\u00e9s\u00fck.
\u00cdgy e t\u00f6meges megbeteged\u00e9seknek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en \u00f6r\u00f6kre megszabadultam az \u00f3vod\u00e1t\u00f3l!<\/p>\n\n\n\n
Mint szabad, \u00e9s f\u00fcggetlen h\u0151s katona otthon maradtam nagysz\u00fcleimmel, akik kivittek magukkal a Maros-parti f\u00f6ldj\u00fckre, ahov\u00e1 naponta kij\u00e1rtak dolgozni.
A mai napig is \u00fat\u00e1lom a f\u00f6ldmunk\u00e1t, de akkor ott rendk\u00edv\u00fcli \u00f6r\u00f6m\u00f6kben volt r\u00e9szem, ahogy kedvemre m\u00e1szhattam a gy\u00fcm\u00f6lcsf\u00e1kra, szedhettem a finom gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6ket. (Persze csak annyit, amennyit megettem) Egyszer eg\u00e9szen k\u00f6zelr\u0151l l\u00e1thattam egy kis \u0151zik\u00e9t is, \u00e9s a f\u00e1c\u00e1nok kurjong\u00f3 hangja rep\u00fcl\u00e9s k\u00f6zben, olyb\u00e1 t\u0171nt csapong\u00f3 fant\u00e1zi\u00e1mban, mintha harci rep\u00fcl\u0151k int\u00e9ztek volna t\u00e1mad\u00e1st ellen\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n
Egy id\u0151 ut\u00e1n kicsinek bizonyult a tat\u00e1m\u00e9k f\u00f6ldje, \u00e9s egy \u00f3vatlan pillanatban kereket oldottam onnan, \u00e9s lementem a kb. 50 m\u00e9terre l\u00e9v\u0151 \u00f6reg Maros-partj\u00e1ra. \u00c1mulattal n\u00e9ztem a h\u00f6mp\u00f6lyg\u0151 vizet, \u00e9s a rajta kavarg\u00f3 \u00f6rv\u00e9nyeket. A part al\u00f3l hatalmas betoncs\u00f6vek ny\u00faltak be a v\u00edzbe, mely a v\u00e1ros szennyv\u00edz\u00e9t volt h\u00edvatott a Marosba vezetni. Lem\u00e1sztam a betoncs\u00f6vekre, \u00e9s szerettem volna fejest ugrani a h\u0171s\u00edt\u0151 v\u00edz habjai k\u00f6z\u00e9, amikor nagy kiab\u00e1l\u00e1sra figyeltem fel: \u201eEltakarodj onnan az any\u00e1d erre-arr\u00e1j\u00e1t.\u201d A kiab\u00e1l\u00f3 fel\u00e9 n\u00e9ztem \u00e9s egy hatalmas bottal k\u00f6zeled\u0151 embert l\u00e1ttam k\u00f6zeledni fel\u00e9m, aki botj\u00e1val fenyegetve igyekezett el\u00e9rni engem. Vill\u00e1mgyorsan kimenek\u00fcltem a betongy\u0171r\u0171kr\u0151l, \u00e9s futva rohantam nagysz\u00fcleim \u00f3v\u00f3 v\u00e9delm\u00e9be. Ahogy ott \u00e1rtatlan arccal figyeltem \u0151ket, egyszer csak legnagyobb megr\u00f6k\u00f6ny\u00f6d\u00e9semre ott \u00e1llt mellettem a botos ember, – aki a vid\u00e9k cs\u0151sze volt \u2013 \u00e9s tat\u00e1m\u00e9kat oktatta: \u201eHa, kihozz\u00e1k, magukkal a kisgyereket vigy\u00e1zzanak is r\u00e1!\u201d
Tat\u00e1m k\u00e9rd\u0151n n\u00e9zett r\u00e1m: \u201eMit csin\u00e1lt\u00e1l megint\u201d! \u2013 Nem csin\u00e1ltam semmit, csak szerettem volna fejest ugrani, ut\u00e1na visszaj\u00f6ttem volna, feleltem.
Ezut\u00e1n a botos ember elt\u00e1vozott, tat\u00e1m pedig fejcs\u00f3v\u00e1lva csak annyit mondott: \u201dLehet, hogy sokszor igaza van any\u00e1dnak\u201d!
Hazafel\u00e9 ezek ut\u00e1n tat\u00e1m elmagyar\u00e1zta, hogy milyen vesz\u00e9lyes dolgot m\u0171veltem, mikor lem\u00e1sztam a betongy\u0171r\u0171kre. Ha beleest\u00e9l volna a v\u00edzbe, soha t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1thattuk volna egym\u00e1st, mivel nem tudsz \u00faszni.
Ez\u00e9rt soha ne pr\u00f3b\u00e1lj meg lemenni a v\u00edzpartra, mondta, vagy soha t\u00f6bb\u00e9 nem j\u00f6hetsz el vel\u00fcnk a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6sbe. Most az egyszer nem mondjuk meg a sz\u00fcleidnek, hogy mit m\u0171velt\u00e9l, de \u00edg\u00e9rd meg, nem teszel t\u00f6bb\u00e9 ilyet. Meg\u00edg\u00e9rtem, \u00e9s be is tartottam az \u00edg\u00e9retemet.
Ha m\u00e9g \u00e9lne, most megk\u00f6sz\u00f6nn\u00e9m a botos embernek, hogy megmentett att\u00f3l, hogy nem v\u00e1ltam haleles\u00e9gg\u00e9!<\/p>\n\n\n\n
Miut\u00e1n hazaker\u00fclt minden term\u00e9s a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6sb\u0151l, m\u00e1r csak tat\u00e1m j\u00e1t ki, az \u0151szi \u00e1s\u00e1st elv\u00e9gezni. N\u0151v\u00e9rem iskol\u00e1ban volt, \u00edgy ketten maradtunk mam\u00e1mmal a nagy h\u00e1zban.
Mikor bek\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt az es\u0151s \u0151sz, nem tal\u00e1ltam a helyem a n\u00e9gy fal k\u00f6z\u00f6tt. Sokat lovagoltam teljes harci d\u00edszben a R\u00e1r\u00f3n, mik\u00f6zben v\u00e1gyakozva n\u00e9ztem ki a szabadba az ablakon.
Tat\u00e1m l\u00e1tva az unalmat arcomon, egy nap a konyh\u00e1ban faragcs\u00e1lni kezdett.
\u00c9rdekl\u0151dve figyeltem \u00fcgyes kez\u00e9nek munk\u00e1j\u00e1t. Egy kb. negyven centi hossz\u00fa bodzaf\u00e1t, kapargatott, majd mikor minden h\u00e1ncst\u00f3l megszabad\u00edtotta, csiszol\u00f3pap\u00edrral (smirgli) t\u00fck\u00f6r sim\u00e1v\u00e1 tette, amely olyann\u00e1 v\u00e1lt, mint egy hossz\u00fa cs\u0151.
A dolog nehezebb r\u00e9sze ez ut\u00e1n k\u00f6vetkezett. Ebbe a cs\u0151be egy dugatty\u00fahoz hasonl\u00f3 rudat kellet faragni, \u00fagy hogy a v\u00e9ge olyan vastag legyen, mint a cs\u0151, a dugatty\u00fa meg j\u00f3l j\u00e1rhat\u00f3an belef\u00e9rjen a cs\u0151be.
K\u00f6zben \u00e1lland\u00f3an k\u00e9rdeztem, hogy mi lesz ez? Tat\u00e1m csak mosolygott: majd megl\u00e1tod, – mondta!
Mikor elk\u00e9sz\u00fclt m\u0171v\u00e9vel, kenderk\u00f3cot vett el\u0151, abb\u00f3l k\u00e9t galacsint k\u00e9sz\u00edtett, \u00e9s a cs\u0151 mindk\u00e9t v\u00e9g\u00e9be szorosan belenyomkodta a dugatty\u00fa v\u00e9g\u00e9vel, majd a dugatty\u00fat egy hirtelen mozdulattal belenyomta a cs\u0151be, amely a benne l\u00e9v\u0151 leveg\u0151oszlop hat\u00e1s\u00e1ra kil\u0151tte a cs\u0151 els\u0151 v\u00e9g\u00e9n a k\u00f3cgalacsint, mik\u00f6zben nagyot durrant.
Ez volt a bodzapuska.
\u00d6r\u00f6mmel ny\u00faltam \u00e9rte, hogy \u00e9n is durrogassak vele. Miut\u00e1n belet\u00f6mk\u00f6dtem a galacsinokat, nem tudtam olyan h\u00edrtelen belenyomni a dugatty\u00fat, hogy durranjon. Bossz\u00fasan pr\u00f3b\u00e1lgattam \u00fajb\u00f3l \u00e9s \u00fajb\u00f3l, de eredm\u00e9nytelen\u00fcl.
Gyeng\u00e9k m\u00e9g a kezeid, mondta tat\u00e1m nevetve. Sok spen\u00f3tot meg kell m\u00e9g enned mire siker\u00fclni fog.
Nem szerettem a spen\u00f3tf\u0151zel\u00e9ket, de ezut\u00e1n mindig \u00fagy ettem, mint a vett malac.
\u00c9vekkel k\u00e9s\u0151bb meg is lett az eredm\u00e9ny, \u00e9s v\u00e9gre hatalmasakat tudtam durrantani a bodzapusk\u00e1val, ami iskol\u00e1s koromban k\u00e9zr\u0151l \u2013k\u00e9zre j\u00e1rt, mivel csak nekem volt ilyen elm\u00e9s j\u00e1t\u00e9kom. Ennek a pusk\u00e1nak volt m\u00e9g egy eredm\u00e9nye: addig eszegettem a spen\u00f3tot, hogy \u00fagy megszerettem, hogy m\u00e9g ma is egyik kedvenc \u00e9telem.<\/p>\n\n\n\n
A v\u00e9nasszonyok nyara egy kis v\u00e1ltoz\u00e1st hozott \u00e9let\u00fcnkbe, ism\u00e9t h\u00e9t\u00e1gra s\u00fct\u00f6tt a nap, \u00e9s elj\u00f6tt a kukoricat\u00f6r\u00e9s ideje. Egy kora reggel kiment\u00fcnk a K\u00e1k\u00e1si kukoricaf\u00f6ldre let\u00f6rni a term\u00e9st. M\u00edg a feln\u0151ttek dolgoztak, \u00e9n kedvemre szaladg\u00e1lhattam a megs\u00e1rgult kukoricat\u00e1bl\u00e1ban.
A f\u00e9ktelen futk\u00e1roz\u00e1s k\u00f6zben egyszer csak azt vettem \u00e9szre, hogy nem tal\u00e1lok vissza tat\u00e1m\u00e9khoz. Pr\u00f3b\u00e1ltam minden fel\u00e9 keresni a visszautat, de nem akadtam r\u00e1. Ahogy k\u00e9ts\u00e9gbeesve k\u00f3sz\u00e1ltam, a t\u00e1volb\u00f3l hangokat hallottam. A hang ir\u00e1ny\u00e1ba menve vad idegen eb\u00e9del\u0151 emberekre leltem. Ijedten \u00e1lltam meg, amit az emberek is \u00e9szrevettek, \u00e9s bar\u00e1ts\u00e1gosan egy kis darab kenyeret \u00e9s kolb\u00e1szt nyomtak a kezembe, amit j\u00f3\u00edz\u0171en eszegetni kezdtem, mert \u00e9szre sem vettem, hogy milyen \u00e9hes lettem a rohang\u00e1l\u00e1s k\u00f6zepette.<\/p>\n\n\n\n
Mikor \u00edgy felold\u00f3dott a hangulat megk\u00e9rdezt\u00e9k, hogy kivel vagyok kinn a kukoric\u00e1sban.
Megszeppenve mondtam meg tat\u00e1m nev\u00e9t, \u00e9s hozz\u00e1 m\u00e9g azt is, hogy post\u00e1s.
Meglepetten n\u00e9ztek r\u00e1m, \u00e9s nevetve mondt\u00e1k: \u201eTe j\u00f3l elcsavarogt\u00e1l, tat\u00e1d\u00e9k m\u00e1r biztosan keresnek, hiszen nagyap\u00e1d f\u00f6ldje a vas\u00fat mellett van, ami kilom\u00e9terekkel od\u00e1bb van. Majd, egyik b\u00e1csi a kezemet megfogva elindult velem a k\u00e9t kukoricat\u00e1bla k\u00f6z\u00f6tti csap\u00e1son. M\u00e1r j\u00f3 ideje ment\u00fcnk, mikor meghallottam, nagymam\u00e1m \u00e9les hangj\u00e1t, ahogy a nevemet ki\u00e1ltotta.
Torkomszakadt\u00e1b\u00f3l elkezdem ord\u00edtani, viszonozva, hogy ott vagyok a k\u00f6zelben. P\u00e1r perc m\u00falva v\u00e9gre megker\u00fcltem. M\u00e9g j\u00f3, hogy eb\u00e9delt\u00fcnk mondta a b\u00e1csi mikor \u00e1tadott az eny\u00e9meknek. Ha nem tal\u00e1l r\u00e1nk, ki tudja, meddig csavaroghatott volna ebben a hatalmas kukoric\u00e1sban.<\/p>\n\n\n\n
D\u00e9lut\u00e1n j\u00f6tt a kocsi, hogy hazavigye a term\u00e9st, de nem sok kukoric\u00e1t kellett felpakolni, mivel a f\u00e9l d\u00e9lel\u0151tt azzal telt el, hogy mindenki engem keresett.
\u00cdgy a f\u00e9lnapra tervezett kukoricat\u00f6r\u00e9s k\u00e9tnaposs\u00e1 v\u00e1lt, szer\u00e9nys\u00e9gem miatt.
M\u00edg a bakon \u00fclve hajtottam kipirosult arccal a lovakat, tat\u00e1m megjegyezte:
\u201dNem is te voln\u00e1l, ha minden rendben menne, ahol ott vagy.
Bizalom hi\u00e1ny\u00e1ban m\u00e1snap nem vittek magukkal, \u00edgy siker\u00fclt let\u00f6rni a term\u00e9st, \u00e9s v\u00e9gre hazaker\u00fclt az.<\/p>\n\n\n\n
A k\u00f6vetkez\u0151 nap kukoricafoszt\u00e1ssal telt el. Miut\u00e1n leszedt\u00e9k a csuh\u00e9t a cs\u00f6vekr\u0151l, felhordt\u00e1k a friss, de m\u00e9g nem sz\u00e1raz kukoric\u00e1t a padl\u00e1sra, ahol \u00e9n is r\u00e9sz vettem a munk\u00e1ban, \u00e9s a fel\u00f6nt\u00f6tt cs\u00f6veket igyekeztem elter\u00edteni egyforma vastagon, hogy j\u00f3l ki tudjanak sz\u00e1radni, nehogy megpen\u00e9szedjenek.
Amikor befejezt\u00fck a munk\u00e1nkat, haza\u00e9rkezett any\u00e1m, aki alig ismert r\u00e1m, mert \u00fagy n\u00e9ztem ki, mint Szurtos Peti a mes\u00e9ben.
Mam\u00e1m, hogy a bajt megel\u0151zze, azonnal k\u00f6z\u00f6lte any\u00e1mmal:
\u201eMa nem rosszalkodott, hanem seg\u00edtett a padl\u00e1son a munk\u00e1ban, az\u00e9rt n\u00e9z \u00edgy ki\u201d
H\u00e1l\u00e1san n\u00e9ztem mam\u00e1mra, mert ha nem sz\u00f3l, lehet, hogy \u00e9letemben el\u0151sz\u00f6r lettem volna igazs\u00e1gtalanul elnadr\u00e1golva.<\/p>\n\n\n\n
Ism\u00e9t eltelt egy \u00e9v, mondta tat\u00e1m, mert n\u00e1luk nem a napt\u00e1r hat\u00e1rozta meg az \u00e9veket, hanem az, amikor szorgalmas munk\u00e1juknak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151em betakar\u00edtott\u00e1k a term\u00e9st, \u00e9s b\u00e1tran n\u00e9zhettek a zord, hideg t\u00e9l el\u00e9be.<\/p>\n\n\n\n
D\u00e9lel\u0151tt\u00f6nk\u00e9nt m\u00e9g hetekig ragyog\u00f3 naps\u00fct\u00e9s volt, de ahogyan mondogatt\u00e1k az \u00f6regek, minden nap egy ty\u00fakl\u00e9p\u00e9ssel r\u00f6vid\u00fclnek a napok.
A d\u00e9lut\u00e1ni \u00f3r\u00e1kban, amikor a Nap v\u00f6r\u00f6ses korongja k\u00f6zeledett a zenit hat\u00e1r\u00e1hoz, rohamosan kezdett h\u0171lni az id\u0151, \u00e9s amint elt\u0171nt a l\u00e1t\u00f3hat\u00e1r rejtek\u00e9ben, h\u0171v\u00f6sre fordult.
A k\u00f6lt\u00f6z\u0151 madarak r\u00e9gen elmentek, \u00e9s a fecsk\u00e9k, \u00e9s a g\u00f3ly\u00e1k m\u00e1r Afrik\u00e1ban voltak, ahol a ragyog\u00f3 naps\u00fct\u00e9sben v\u00e9szelik \u00e1t a mi fagyos t\u00e9li h\u00f3napjainkat, hogy amikor a tavasz bontogatja els\u0151 szirmait, ism\u00e9t visszat\u00e9rjenek f\u00e9szkeikre, hogy ut\u00f3dokat keltsenek.
Nappal \u00e9s este fel-felhangzanak a darvak, \u00e9s vadlib\u00e1k kurrog\u00f3 hangjai, amikor \u0151k is megkezdik a v\u00e1ndorl\u00e1saikat.
A vad\u00e1szok ilyenkor a gyan\u00fatlanul sz\u00e1ll\u00f3 vadludakat megtizedelik pusk\u00e1ikkal, \u00e9s az \u00e1ldozatul es\u0151 p\u00e9ld\u00e1nyok finom falatokk\u00e1 v\u00e1llnak az \u00fcgyes h\u00e1ziasszonyok konyh\u00e1iban.
M\u00e9g a fagyok be\u00e1llta el\u0151tt a k\u00e9sei sz\u0151l\u0151ket is lesz\u00fcretelik, melyekb\u0151l finom borok k\u00e9sz\u00fclnek a pr\u00e9sh\u00e1zakban.
Nagy versenyfut\u00e1s ez az id\u0151szak, az id\u0151vel, mentik, ami menthet\u0151, m\u00e9g az els\u0151 \u00e9jszakai fagyok be\u00e1llta el\u0151tt.
Mi\u00f3ta a vil\u00e1g, vil\u00e1g mindig \u00edgy volt, \u00e9s \u00edgy is lesz!<\/p>\n\n\n\n
II. VIL\u00c1GH\u00c1BOR\u00da V\u00c9GE<\/p>\n\n\n\n
Az \u0151szi naps\u00fct\u00e9sben egy d\u00e9lel\u0151tt bel\u00e9pett az \u00fczletbe egy orosz alezredes, aki az Arad-Csan\u00e1di Bank (A k\u00e9s\u0151bbi Keri koll\u00e9gium, a B\u00e9rpalota mellett) hely\u00e9n berendezett Oroszparancsnoks\u00e1g egyik parancsnoka volt.
Valamit mondott oroszul, de any\u00e1m nem \u00e9rtette.
Ekkor n\u00e9met\u00fcl kezdett besz\u00e9lni, \u00e9s felcsillant a szeme mikor n\u00e9met feleletet kapott.
Az \u00fczletek el\u0151tt volt a tejpiac, ahov\u00e1 nagyon sok ember j\u00e1rt, \u00e9s tekintettel arra, hogy ezt csoportosul\u00e1snak tekintett\u00e9k, \u00edgy rendszeresen ellen\u0151rizt\u00e9k az orosz j\u00e1r\u0151r\u00f6k, akik \u0151t f\u0151s csoportokban p\u00e1szt\u00e1zt\u00e1k az el\u00e1rus\u00edt\u00f3 helyet.
Id\u0151nk\u00e9nt jelent\u00e9st kellett tenni\u00fck a l\u00e1tottakr\u00f3l.
Az ideiglenes parancsnoks\u00e1gra a t\u00e1vols\u00e1g miatt nem mehettek el minden alkalommal, ez\u00e9rt azt k\u00e9rte a tiszt, hogy engedje meg any\u00e1m, hogy ott az egyik sarokban foglaljon helyet, \u00e9s ide bej\u00e1rhasson a jelent\u00e9st ad\u00f3 katona.
Any\u00e1mnak felt\u0171nt, hogy nagyon s\u00e1padt, beteges k\u00fclleme volt a tisztnek.
Tudok seg\u00edteni valamiben, l\u00e1tom, hogy nem \u00e9rzi j\u00f3l mag\u00e1t, – mondta?
Erre az alezredes elmondta, hogy nem r\u00e9gen megsebes\u00fclt, de nincs semmi baj, lassan gy\u00f3gyul a sebe.
Az idegen katona l\u00e1tt\u00e1n, el sem mozdultan any\u00e1m mell\u0151l.
Ekkor a tiszt el\u0151vett a t\u00e1rc\u00e1j\u00e1b\u00f3l egy f\u00e9nyk\u00e9pet, melyen egy hozz\u00e1m hasonl\u00f3 kisfi\u00fa volt. Megmutatva any\u00e1mnak hozz\u00e1f\u0171zte, hogy a kisfia, akit vagy fog l\u00e1tni m\u00e9g valaha, vagy sem.
Kiss\u00e9 elszomorodott, \u00e9s hossz\u00fa ideig csendben \u00fclt szenvtelen arccal.
Id\u0151nk\u00e9nt bej\u00f6tt az \u00fczletbe egy katona, aki katon\u00e1san jelentett valamit oroszul, amit senki sem \u00e9rtett.
\u00cdgy volt ez m\u00e1r t\u00f6bb mint egy hete, amikor egy hetipiacos napon, vereked\u00e9s t\u00f6rt ki az el\u00e1rus\u00edt\u00f3k \u00e9s a vev\u0151k k\u00f6z\u00f6tt.
Rep\u00fcltek az ed\u00e9nyek, majd cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6lve t\u00f6rtek \u00f6ssze.
Az alezredes kil\u00e9pett a boltb\u00f3l, pisztoly\u00e1val a leveg\u0151be l\u0151tt, mire pillanatok alatt ott teremtek a j\u00e1r\u0151r\u00f6k. Parancsnokuk valamit mondott nekik, mire leh\u00fazt\u00e1k a kirakat red\u0151nyeit, \u00e9s kordont k\u00e9pezve el\u00e1llt\u00e1k a bej\u00e1rat ajtaj\u00e1t, mik\u00f6zben futva j\u00f6tt az er\u0151s\u00edt\u00e9s, \u00e9s rendet teremtettek a vereked\u0151k k\u00f6z\u00f6tt.
A katonatiszt m\u00e9g hetekig ott \u00fclt a m\u00e1r megszokott hely\u00e9n, \u00e9lvezve a k\u00e1lyha meleg\u00e9t.
K\u00f6zben bar\u00e1ts\u00e1got k\u00f6t\u00f6tt velem, \u00e9s minden nap valami finom nyal\u00e1nks\u00e1ggal l\u00e1tott el.
Mak\u00f3n tal\u00e1n nekem volt a legt\u00f6bb cukork\u00e1m abban az id\u0151ben.
Any\u00e1mmal is egyre t\u00f6bbet besz\u00e9lgettek, mikor nem volt vev\u0151 a boltban.
Elmondta, hogy Kijevben van a csal\u00e1dja, \u00e9s ha meg\u00e9ri oda fog visszamenni, ahol egy gy\u00e1r f\u0151m\u00e9rn\u00f6ke volt, mint g\u00e9p\u00e9szm\u00e9rn\u00f6k.
Egy reggel bej\u00f6tt elk\u00f6sz\u00f6nni, any\u00e1mnak kezet cs\u00f3kolt, nekem megsimogatta a fejemet, meghajolt, \u00e9s elment.
Soha t\u00f6bb\u00e9 nem hallottunk r\u00f3la!
A boltba j\u00e1r\u00f3 vev\u0151k sok\u00e1ig m\u00e9g \u00e9rdekl\u0151dtek ut\u00e1na.
Hozz\u00e1szoktak szimpatikus megjelen\u00e9s\u00e9hez, \u00e9s nem mindennapi j\u00f3 modor\u00e1hoz.<\/p>\n\n\n\n
Ezek ut\u00e1n hossz\u00fa h\u00f3napok m\u00faltak el, \u00e9s Mak\u00f3n lassan, de helyre \u00e1llt a rend.
A T\u00e9l fagya is kezdett felengedni, majd megjelentek a g\u00f3ly\u00e1k, fecsk\u00e9k, \u00e9s a t\u00f6bbi k\u00f6lt\u00f6z\u0151 madarak. A melenget\u0151 napsugarak, \u00faj \u00e9leteket keltettek, \u00e9s kivirult a kikelet.
Elj\u00f6tt a m\u00e1jus, \u00e9s visszat\u00e9rt az emberek \u00e9letkedve, mikor sz\u00e1rnyra kelt az \u00f6r\u00f6mteli h\u00edr: 1945. m\u00e1jus 08-\u00e1n v\u00e9get \u00e9rt a II. Vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"