II. VIL\u00c1GH\u00c1BOR\u00da V\u00c9GE<\/p>\n\n\n\n
Az \u0151szi naps\u00fct\u00e9sben egy d\u00e9lel\u0151tt bel\u00e9pett az \u00fczletbe egy orosz alezredes, aki az Arad-Csan\u00e1di Bank (A k\u00e9s\u0151bbi Keri koll\u00e9gium, a B\u00e9rpalota mellett) hely\u00e9n berendezett Oroszparancsnoks\u00e1g egyik parancsnoka volt.
Valamit mondott oroszul, de any\u00e1m nem \u00e9rtette.
Ekkor n\u00e9met\u00fcl kezdett besz\u00e9lni, \u00e9s felcsillant a szeme mikor n\u00e9met feleletet kapott.
Az \u00fczletek el\u0151tt volt a tejpiac, ahov\u00e1 nagyon sok ember j\u00e1rt, \u00e9s tekintettel arra, hogy ezt csoportosul\u00e1snak tekintett\u00e9k, \u00edgy rendszeresen ellen\u0151rizt\u00e9k az orosz j\u00e1r\u0151r\u00f6k, akik \u0151t f\u0151s csoportokban p\u00e1szt\u00e1zt\u00e1k az el\u00e1rus\u00edt\u00f3 helyet.
Id\u0151nk\u00e9nt jelent\u00e9st kellett tenni\u00fck a l\u00e1tottakr\u00f3l.
Az ideiglenes parancsnoks\u00e1gra a t\u00e1vols\u00e1g miatt nem mehettek el minden alkalommal, ez\u00e9rt azt k\u00e9rte a tiszt, hogy engedje meg any\u00e1m, hogy ott az egyik sarokban foglaljon helyet, \u00e9s ide bej\u00e1rhasson a jelent\u00e9st ad\u00f3 katona.
Any\u00e1mnak felt\u0171nt, hogy nagyon s\u00e1padt, beteges k\u00fclleme volt a tisztnek.
Tudok seg\u00edteni valamiben, l\u00e1tom, hogy nem \u00e9rzi j\u00f3l mag\u00e1t, – mondta?
Erre az alezredes elmondta, hogy nem r\u00e9gen megsebes\u00fclt, de nincs semmi baj, lassan gy\u00f3gyul a sebe.
Az idegen katona l\u00e1tt\u00e1n, el sem mozdultan any\u00e1m mell\u0151l.
Ekkor a tiszt el\u0151vett a t\u00e1rc\u00e1j\u00e1b\u00f3l egy f\u00e9nyk\u00e9pet, melyen egy hozz\u00e1m hasonl\u00f3 kisfi\u00fa volt. Megmutatva any\u00e1mnak hozz\u00e1f\u0171zte, hogy a kisfia, akit vagy fog l\u00e1tni m\u00e9g valaha, vagy sem.
Kiss\u00e9 elszomorodott, \u00e9s hossz\u00fa ideig csendben \u00fclt szenvtelen arccal.
Id\u0151nk\u00e9nt bej\u00f6tt az \u00fczletbe egy katona, aki katon\u00e1san jelentett valamit oroszul, amit senki sem \u00e9rtett.
\u00cdgy volt ez m\u00e1r t\u00f6bb mint egy hete, amikor egy hetipiacos napon, vereked\u00e9s t\u00f6rt ki az el\u00e1rus\u00edt\u00f3k \u00e9s a vev\u0151k k\u00f6z\u00f6tt.
Rep\u00fcltek az ed\u00e9nyek, majd cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6lve t\u00f6rtek \u00f6ssze.
Az alezredes kil\u00e9pett a boltb\u00f3l, pisztoly\u00e1val a leveg\u0151be l\u0151tt, mire pillanatok alatt ott teremtek a j\u00e1r\u0151r\u00f6k. Parancsnokuk valamit mondott nekik, mire leh\u00fazt\u00e1k a kirakat red\u0151nyeit, \u00e9s kordont k\u00e9pezve el\u00e1llt\u00e1k a bej\u00e1rat ajtaj\u00e1t, mik\u00f6zben futva j\u00f6tt az er\u0151s\u00edt\u00e9s, \u00e9s rendet teremtettek a vereked\u0151k k\u00f6z\u00f6tt.
A katonatiszt m\u00e9g hetekig ott \u00fclt a m\u00e1r megszokott hely\u00e9n, \u00e9lvezve a k\u00e1lyha meleg\u00e9t.
K\u00f6zben bar\u00e1ts\u00e1got k\u00f6t\u00f6tt velem, \u00e9s minden nap valami finom nyal\u00e1nks\u00e1ggal l\u00e1tott el.
Mak\u00f3n tal\u00e1n nekem volt a legt\u00f6bb cukork\u00e1m abban az id\u0151ben.
Any\u00e1mmal is egyre t\u00f6bbet besz\u00e9lgettek, mikor nem volt vev\u0151 a boltban.
Elmondta, hogy Kijevben van a csal\u00e1dja, \u00e9s ha meg\u00e9ri oda fog visszamenni, ahol egy gy\u00e1r f\u0151m\u00e9rn\u00f6ke volt, mint g\u00e9p\u00e9szm\u00e9rn\u00f6k.
Egy reggel bej\u00f6tt elk\u00f6sz\u00f6nni, any\u00e1mnak kezet cs\u00f3kolt, nekem megsimogatta a fejemet, meghajolt, \u00e9s elment.
Soha t\u00f6bb\u00e9 nem hallottunk r\u00f3la!
A boltba j\u00e1r\u00f3 vev\u0151k sok\u00e1ig m\u00e9g \u00e9rdekl\u0151dtek ut\u00e1na.
Hozz\u00e1szoktak szimpatikus megjelen\u00e9s\u00e9hez, \u00e9s nem mindennapi j\u00f3 modor\u00e1hoz.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"