NY\u00c1RI SZ\u00dcNETEK AZ ALS\u00d3TAGOZATBAN<\/p>\n\n\n\n
Miut\u00e1n iskol\u00e1s lettem, az iskolak\u00f6zi ny\u00e1ri sz\u00fcnetekben k\u00e9t r\u00e9szre oszlott a szabadid\u0151m elt\u00f6lt\u00e9s\u00e9nek sz\u00edntere.
Vagy, any\u00e1m boltj\u00e1nak k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n j\u00e1tszadoztunk az ott kialakult, a fentebbiekb\u0151l m\u00e1r ismert \u00fajdons\u00fclt bar\u00e1taimmal, vagy mam\u00e1m\u00e9kkal maradva a h\u00e1zunk k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n boldog\u00edtottuk a b\u00e9k\u00e9s ott lak\u00f3kat.<\/p>\n\n\n\n
Abban az id\u0151ben a v\u00e1ros nagy r\u00e9sz\u00e9ben m\u00e9g f\u00f6ldutak voltak, ami ny\u00e1ron azt jelentette: Reggel kor\u00e1n lovas kocsijukkal kimentek a f\u00f6ldekre dolgozni a paraszt emberek, \u00e9s estig, am\u00edg haza nem indultak, semmif\u00e9le forgalom nem volt az utc\u00e1kon, teh\u00e1t zavartalanul, \u00e9s minden vesz\u00e9ly n\u00e9lk\u00fcl birtokunkba vehett\u00fck a k\u00f6zter\u00fcleteket. \u00c9lt\u00fcnk is az adott lehet\u0151s\u00e9gekkel, \u00e9s n\u00e9ha kiss\u00e9 elkapattuk magunkat, n\u00e9ha pedig hasznos tev\u00e9kenys\u00e9get folytattunk.
Ilyen hasznos id\u0151t\u00f6lt\u00e9snek sz\u00e1m\u00edtott az is, mikor Papp Sanyi bar\u00e1tom kihajtotta sz\u00fclei birk\u00e1it, \u00e9s a 15-20 f\u0151t sz\u00e1ml\u00e1l\u00f3 falk\u00e1ra vigy\u00e1ztunk.
Az \u00fat ment\u00e9n, a h\u00e1zak el\u0151tti tereken d\u00fas legel\u0151 v\u00e1rta a falk\u00e1t. A birk\u00e1k apr\u00f3ra ler\u00e1gt\u00e1k a f\u00fcvet, \u00edgy akkoriban nem kellett f\u0171ny\u00edr\u00f3zni ahhoz, hogy ne burj\u00e1nozzanak a terek, \u00e9s az \u00e1rokpartok.
Volt olyan is, amikor Szab\u00f3 b\u00e1csi honv\u00e9db\u00f3l terelte az 55-60 f\u0151s ny\u00e1j\u00e1t, \u00e9s utc\u00e1r\u00f3l-utc\u00e1ra j\u00e1rva rendben tartott\u00e1k a h\u00e1zak k\u00f6rny\u00e9k\u00e9t, mik\u00f6zben megt\u00f6mt\u00e9k bend\u0151j\u00fcket.
Ebben a falk\u00e1ban volt egy hatalmas kos, amelyik el\u0151l \u00f3vatosan, id\u0151ben elmenek\u00fclt\u00fcnk, mivel ha idegenek ker\u00fcltek a k\u00f6zel\u00e9be, megt\u00e1madta azokat, mintha ezzel v\u00e9dte volna h\u00e1rem\u00e9t.
Betartva a j\u00e1t\u00e9kszab\u00e1lyokat soha, semmi bajunk nem esett kos t\u00e1mad\u00e1sa miatt.
Egyik alaklommal egy j\u00f3l\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt \u00fariember haladt el a ny\u00e1j mellett, \u00e9s mikor \u00e9szrevette, hogy cip\u0151f\u0171z\u0151je kibomlott, csomagj\u00e1t letette a f\u0171re, \u00e9s lehajol, hogy megk\u00f6sse azt.
A kos, amikor ezt megl\u00e1tta, kiv\u00e1lt a falk\u00e1b\u00f3l, \u00e9s elindult az idegen fel\u00e9, aki ott hajolva szinte felk\u00edn\u00e1lta a fenek\u00e9t az inger\u00fclt birka t\u00e1mad\u00e1si fel\u00fclet\u00e9\u00fcl.
L\u00e9legzet\u00fcnk is el\u00e1llt, \u00e9s fesz\u00fclt figyelemmel, n\u00e9ma csendben v\u00e1rtuk a k\u00f6vetkezm\u00e9nyt, amely nem sok\u00e1ig v\u00e1ratott mag\u00e1ra. Amikor a kos oda\u00e9rt a tetthelyre, k\u00e9t h\u00e1ts\u00f3 l\u00e1b\u00e1ra \u00e1llva ind\u00edtott t\u00e1mad\u00e1st, az idegen \u00e9gnek mered\u0151 feneke ellen.
A j\u00f3l ir\u00e1nyzott tukkol\u00e1st k\u00f6vet\u0151en, mint egy gyalogb\u00e9ka \u00fagy kiny\u00falt az \u00fat por\u00e1ban a szerencs\u00e9tlen ember.
Band\u00e1nk, amely a t\u00e1mad\u00e1s becsap\u00f3d\u00e1s\u00e1ig n\u00e9ma csendben volt, hatalmas r\u00f6hejbe csapott \u00e1t, mintha egy karmester intette volna be a k\u00e1r\u00f6rvend\u0151 csapatot.
Az \u00f6reg juh\u00e1sz, amikor megl\u00e1tta a balesetet, gam\u00f3s botj\u00e1val elkergette a felingerelt kost, \u00e9s eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rt figyelmetlens\u00e9g\u00e9\u00e9rt, mely\u00e9rt \u0151 volt a felel\u0151s, majd fel\u00e9nk fordulva megfenyegetet benn\u00fcnket a k\u00e1r\u00f6rvend\u0151 kacajunk\u00e9rt, de kaj\u00e1n arc\u00e1n tiszt\u00e1n l\u00e1ttuk, hogy neki is tetszett birk\u00e1j\u00e1nak h\u0151stette.<\/p>\n\n\n\n
Miut\u00e1n Szab\u00f3 b\u00e1csi ny\u00e1j\u00e1val od\u00e1bb\u00e1llt, mi is behajtottuk Sanyi bar\u00e1tom birk\u00e1it, mik\u00f6zben azon t\u0171n\u0151dtem, hogy hogyan tudn\u00e1m \u00f6n\u00e1ll\u00f3s\u00edtani magamat, \u00e9s hogyan tudn\u00e9k szert tenni egy \u00f6n\u00e1ll\u00f3 ny\u00e1jra, hogy ne kelljen kiseg\u00edt\u0151 juh\u00e1szk\u00e9nt tev\u00e9kenykednem bar\u00e1tom falk\u00e1j\u00e1nak \u0151rz\u00e9sekor.
Hosszas gondolkod\u00e1s ut\u00e1n v\u00e9gre ki\u00f6t\u00f6ltem a megold\u00e1st, \u00e9s m\u00e1ris rohantam, mam\u00e1mhoz el\u0151adva k\u00e9ptelen \u00f6tletemet, melynek \u00e9rtelm\u00e9ben kecsk\u00e9it szerettem volna kihajtani az utc\u00e1ra.
Kis huzavona ut\u00e1n mam\u00e1m r\u00e1\u00e1llt tervem megval\u00f3s\u00edt\u00e1s\u00e1ra, \u00e9s k\u00f6t\u0151f\u00e9ket t\u00e9ve a kecsk\u00e9kre, kinyitotta a kaput el\u0151ttem, \u00e9s boldog mosollyal kivezettem a k\u00e9t gid\u00e1t.
Az utca gyerekei azonnal k\u00f6rbekapt\u00e1k a tejautomat\u00e1kat, mik\u00f6zben mam\u00e1m lelkemre k\u00f6t\u00f6tte, hogy nagyon vigy\u00e1zok r\u00e1juk, \u00e9s feleleven\u00edtette a D\u00f3n kanyari esetemet.
Papp Sanyi, mint r\u00e9gi juh\u00e1sz javasolta, hogy vezess\u00fck a kecsk\u00e9ket a temet\u0151 l\u00edcium ker\u00edt\u00e9s\u00e9hez, mert ezeknek, az \u00e1llatoknak kedvenc eledele az a n\u00f6v\u00e9ny.
Mikor a temet\u0151 k\u00f6zel\u00e9be \u00e9rt\u00fcnk, alig lehetett tartani a gid\u00e1kat, mikor megl\u00e1tt\u00e1k a l\u00edciumost.
A mai napig sem \u00e9retem, hogy hogyan tudj\u00e1k azt a sz\u00far\u00f3s n\u00f6v\u00e9nyt olyan k\u00f6nnyed\u00e9n legelni, \u00fagy, hogy a sz\u00far\u00e1sokt\u00f3l m\u00e9g a sz\u00e1juk sem v\u00e9rzett.
Egy ideig \u00e1mulattal figyelt\u00fck a lakm\u00e1roz\u00f3kat, akik mintha napok \u00f3ta nem ettek volna, olyan vehemenci\u00e1val puszt\u00edtott\u00e1k a ker\u00edt\u00e9s gyan\u00e1nt alkalmazott s\u00f6v\u00e9nyt.
Egy id\u0151 ut\u00e1n \u00fagy teleett\u00e9k magukat, hogy a j\u00f3llakotts\u00e1g hat\u00e1s\u00e1ra b\u00e9k\u00e9s pihen\u0151re t\u00e9rtek, \u00e9s a temet\u0151\u00e1rokban lefek\u00fcdtek k\u00e9r\u0151dzeni.
Mikor hazavezettem a j\u00f3llakott p\u00e1r\u00e1kat, mam\u00e1m csod\u00e1lattal n\u00e9zte a hatalmass\u00e1 n\u00f6vekedett hasukat, \u00e9s meg volt el\u00e9gedve kecskep\u00e1sztori munk\u00e1mmal.
Ezek ut\u00e1n naponta kivezethettem legelni a kecsk\u00e9ket, akik egy id\u0151 eltelt\u00e9vel, ha megl\u00e1ttak az udvaron, m\u00e1r hatalmas b\u00e9get\u00e9ssel jelezt\u00e9k, hogy menn\u00e9nek csemeg\u00e9zni.
A temet\u0151n\u00e9l m\u00e1r elengedtem \u0151ket, \u00e9s sehov\u00e1 sem mentek a d\u00fas legel\u0151 mell\u0151l, \u00e9s ha k\u00f6zben lepihentek, egy id\u0151 ut\u00e1n \u00fajb\u00f3l tov\u00e1bb csillap\u00edtott\u00e1k sz\u0171nni nem akar\u00f3 \u00e9tv\u00e1gyukat.<\/p>\n\n\n\n
Hetek \u00f3ta ez \u00edgy ment napokon kereszt\u00fcl, \u00e9s annyira megb\u00edztam v\u00e9denceimben, hogy mintha ott sem lettek volna, \u00fagy tekintettem \u0151ket. A bizalmam hat\u00e1s\u00e1ra nyugodtan j\u00e1tszottunk a temet\u0151ben t\u00e1rsaimmal.
Ebb\u0151l lett a galiba!
Mikor megel\u00e9gelt\u00fck a zavartalan j\u00e1tsz\u00e1sunkat, haza szerettem volna vezetni a kecsk\u00e9ket, akik p\u00e1sztorkod\u00e1som idej\u00e9ben mindig jelesre vizsg\u00e1ztak magatart\u00e1sb\u00f3l.
Szomor\u00fan l\u00e1ttam, hogy elvesztek.<\/p>\n\n\n\n
Le s fel, futk\u00e1roztunk a temet\u0151ben minden fel\u00e9, de sehol sem tal\u00e1ltuk \u0151ket.
Lassan k\u00f6zeledett a csorda j\u00f6vetel\u00e9nek ideje is, amely \u00fajabb j\u00e1t\u00e9kokra adott lehet\u0151s\u00e9get.
Ez\u00e9rt, \u00e9s tal\u00e1n fel\u00e9bredt a lelkiismeretem is, hazaszaladtam elmondani mam\u00e1mnak a szomor\u00fa t\u00e9nyeket. Ahogy bel\u00e9ptem a kapun, hat\u00e1rtalan \u00f6r\u00f6mmel hallottam meg, hogy az egyik kecske elb\u00e9gette mag\u00e1t.
Boldogan rohantam a kecske \u00f3lhoz, ahol marad\u00e9ktalanul ott volt mind a k\u00e9t \u00e1llat.
Ahogy ott n\u00e9zel\u0151dtem, mam\u00e1m megsz\u00f3lalt a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt. Tudod, hogy ez volt az utols\u00f3 legeltet\u00e9sed?
Majd elmondta, hogy milyen sz\u00e9gyent id\u00e9ztek el\u0151 kecsk\u00e9ink.<\/p>\n\n\n\n
T\u00f6rt\u00e9nt, hogy a l\u00edciumokat megunva beljebb mer\u00e9szkedtek a temet\u0151be, ahol egy frissen temetett s\u00edr vir\u00e1gkoszor\u00faiban nagy puszt\u00edt\u00e1st vittek v\u00e9ghez.
Hadik b\u00e1csi a temet\u0151cs\u0151sz vette \u00e9szre a k\u00e9t p\u00e1kosztos \u00e1llatot, majd megfogva k\u00f6t\u0151f\u00e9k\u00fcket hazavezette mam\u00e1mhoz \u0151ket, elmondva, hogy minket sehol sem l\u00e1tott, \u00e9s hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt a temet\u0151ben.
\u00cdgy \u00e9rt v\u00e9get a kecskep\u00e1sztori tev\u00e9kenys\u00e9gem korszaka.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"