BALLAG\u00c1S A NYOLCADIK OSZT\u00c1LYB\u00d3L<\/p>\n\n\n\n
A nyolcadik oszt\u00e1ly elv\u00e9gz\u00e9se lez\u00e1rta gyermekkorunk boldog szakasz\u00e1t, \u00e9s teret adott mindny\u00e1juknak a feln\u0151ttkorunk el\u0151k\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9hez, \u00e9s megnyitotta azt a fejezetet, amikor \u00e9let\u00fcnk els\u0151 14-15 \u00e9ve m\u00e1r csup\u00e1n eml\u00e9kk\u00e9 v\u00e1lik.
Els\u0151 oszt\u00e1lytal\u00e1lkoz\u00f3nk 46 \u00e9v m\u00falva lett megrendezve, Varga Tomi j\u00f3volt\u00e1b\u00f3l, aki mintha \u00e9rezte volna, hogy elj\u00f6tt tal\u00e1n utolj\u00e1ra az a lehet\u0151s\u00e9g, amikor m\u00e9g egyszer l\u00e1thatjuk egym\u00e1st.
Tomi is azok k\u00f6z\u00e9 tartozott, akikkel a nyolcadikos ballag\u00e1s ut\u00e1n csak ezen a tal\u00e1lkoz\u00f3n tal\u00e1lkoztunk el\u0151sz\u00f6r. Volt t\u00f6bb oszt\u00e1lyt\u00e1rsunk, akik ekkor sem j\u00f6ttek el, \u00e9s az\u00f3ta sem l\u00e1ttam \u0151ket.
Tomi a tal\u00e1lkoz\u00f3t k\u00f6vet\u0151 \u00e9vben \u00f6r\u00f6kre elment, \u00e9s csak az eml\u00e9kez\u00e9s maradt ut\u00e1na, mely szomor\u00fa val\u00f3s\u00e1gg\u00e1 v\u00e1ltozott.
Soha nem szerettem az ilyen tal\u00e1lkoz\u00f3kat, mert ut\u00e1na hossz\u00fa ideig szomor\u00fas\u00e1g t\u00f6lt el, hiszen az egykori csintalan, n\u00e9ha cinikusan komisz gyerekekb\u0151l, komoly, megfontolt emberek lettek, akik m\u00e1r nem partnerek a viccel\u0151d\u00e9sre, tr\u00e9f\u00e1lkoz\u00e1sra, hanem gondok, bajok, hal\u00e1lesetek, szomor\u00fas\u00e1g l\u00e9pett az egykor szertelen \u00e9let\u00fck hely\u00e9re, \u00e9s ilyenkor \u00fagy \u00e9rzem, hogy \u00e9let\u00fcnkb\u0151l meghalt egy kis r\u00e9sz.
R\u00e9gi mond\u00e1s: \u201eCsak azok halnak meg igaz\u00e1n, akikre m\u00e1r nem eml\u00e9keznek\u201d.<\/p>\n\n\n\n
Szomor\u00faan kell meg\u00e1llap\u00edtanunk minden ballag\u00e1s ut\u00e1n, hogy megtett\u00fck az els\u0151 l\u00e9p\u00e9st az eml\u00e9kez\u00e9s fel\u00e9, amikor m\u00e9g \u00e9l\u00fcnk, \u00e9s m\u00e9gis egy kiss\u00e9 meghaltunk egym\u00e1s sz\u00e1m\u00e1ra, hisz elj\u00f6n, azaz id\u0151, amikor elmegy\u00fcnk majd egym\u00e1s mellett, \u00e9s nem ismerj\u00fck meg egym\u00e1st, (megv\u00e1ltoztunk) pedig valaha j\u00f3 bar\u00e1tok voltunk.
\u00c9vtizedek m\u00falva, ha felcsend\u00fcl a \u201eBallag m\u00e1r a v\u00e9n di\u00e1k\u201d c\u00edm\u0171 dal, minden bizonnyal mindenkiben visszap\u00f6r\u00f6g, azaz id\u0151, amikor vir\u00e1gokkal elhalmozva r\u00f3ttuk utols\u00f3 utunkat az iskol\u00e1nk foly\u00f3s\u00f3ly\u00e1n, oszt\u00e1lytermeiben, mintha az utols\u00f3 eml\u00e9keket szerett\u00fck volna \u00f6r\u00f6kre sz\u00edv\u00fcnkbe z\u00e1rni.<\/p>\n\n\n\n
Ekkor m\u00e9g boldog szomor\u00fas\u00e1g vett er\u0151t rajtunk, amikor a k\u00f6nnyes szemek nemcsak \u00f6r\u00f6mk\u00f6nnyeket takartak, – hogy v\u00e9gezt\u00fcnk – hanem tudatunkon k\u00edv\u00fcl m\u00e1r megjelent el\u0151tt\u00fcnk az a t\u00e9ny, ami az els\u0151 v\u00e9g\u00e1llom\u00e1st jelenti.
Most mikor eml\u00e9kezem, \u00e9s a bet\u0171k gl\u00e9d\u00e1kba rendez\u0151dnek, melyek fejezetekk\u00e9, \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gg\u00e1 v\u00e1lnak, az egyik szemem s\u00edr, a m\u00e1sik nevet. S\u00edr, mert sokak m\u00e1r csak eml\u00e9kemben \u00e9lnek, – nevet, mert felid\u00e9z\u0151dnek azok az arcok, melyek gyermekkorom boldog korszak\u00e1t jelentett\u00e9k, azokkal a remek emberekkel, akik ma m\u00e1r a vizu\u00e1lis k\u00e9pess\u00e9gemnek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en jelennek meg eml\u00e9kezetemben!<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"