GIMN\u00c1ZIUM<\/p>\n\n\n\n
A ny\u00e1ri sz\u00fcnet gyorsan tovat\u0171nt, s egy napon megsz\u00f3lalt a gimn\u00e1zium cseng\u0151je, \u00e9s megkezd\u0151d\u00f6tt az els\u0151 tan\u00edt\u00e1si nap.
Els\u0151 \u00f3r\u00e1nkat Stenger Gizella magyar \u2013 t\u00f6rt\u00e9nelem tan\u00e1rn\u0151nk, oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k\u00fcnk tartotta, \u00e9s az \u00f3ra els\u0151 r\u00e9sze az ismerked\u00e9s jegy\u00e9ben zajlott le.
Miut\u00e1n k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6sen bemutatkoztunk, m\u00e1ris megkezd\u0151d\u00f6tt az els\u0151 magyar \u00f3r\u00e1nk, melyen m\u00e1r egy k\u00fcl\u00f6nleges h\u00e1zi feladatot is kaptunk.
M\u00e1hoz egy h\u00e9tre mindenki \u00edrjon egy szabadon v\u00e1lasztott t\u00e9m\u00e1r\u00f3l dolgozatot, \u00e9s k\u00fcl\u00f6n k\u00e9rem, a fogalmaz\u00e1sra val\u00f3 odafigyel\u00e9st, mert szeretn\u00e9m felm\u00e9rni az oszt\u00e1ly fogalmaz\u00e1si k\u00e9szs\u00e9g\u00e9t. \u2013 Mondta tan\u00e1rn\u0151nk –
Az egy h\u00e9t eltelt\u00e9vel zsongott az oszt\u00e1ly, \u00e9s a bead\u00e1sel\u0151tti dolgozatr\u00f3l besz\u00e9lt mindenki \u2013 kiv\u00e9ve engem – mivel tal\u00e1n m\u00e9g t\u00fals\u00e1gosan bennem \u00e9lt a Maros-parti ny\u00e1r eml\u00e9ke, \u00e9s ennek hat\u00e1s\u00e1ra elfelejtettem meg\u00edrni a feladatot.
L\u00e1zas igyekezettel ny\u00faltam a f\u00fczetem ut\u00e1n, \u00e9s magammal v\u00edve azt, a sz\u00fcnetben kezdtem hozz\u00e1 a WC ablak\u00e1ban remekm\u0171vem megalkot\u00e1s\u00e1hoz.
Honnan-honnan nem j\u00f6tt az isteni sugallat, \u00e9s \u201eMese Sanyik\u00e1nak\u201d c\u00edmmel elkezdtem a kil\u00e1t\u00e1stalan munk\u00e1mat.
Volt, hol nem volt, – \u00edrtam a szok\u00e1sos mesebevezet\u0151t.
Mintegy hatsornyit vetettem pap\u00edrra, amikor megsz\u00f3lalt a sz\u00fcnet v\u00e9g\u00e9t jelz\u0151 cseng\u0151.
Ijedtemben a fejemhez kaptam, \u00e9s lehet, hogy ennek hat\u00e1s\u00e1ra, mintegy szikra kipattant a megold\u00e1s: \u201eAhogy mes\u00e9ltem \u00e9szrevettem, hogy a kicsi Sanyika elaludt, \u00edgy a mes\u00e9m is v\u00e9get \u00e9rt\u201d, fejeztem be a m\u0171alkot\u00e1st.
Mikor beadtuk a f\u00fczeteket eszembe jutott az ismert mond\u00e1s
\u201eMindig a rem\u00e9ny hal meg utolj\u00e1ra\u201d.
E k\u00f6zmond\u00e1snak hat\u00e1s\u00e1ra, felvillant bennem bizakodva, hogy a tan\u00e1rn\u0151 bizony\u00e1ra m\u00e9lt\u00e1nyolni fogja humoromat, \u00e9s lehet, hogy meg is dics\u00e9r \u00e9rte.<\/p>\n\n\n\n
A k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9ten nagy f\u00fczetk\u00f6teggel mosolyogva j\u00f6tt be az oszt\u00e1lyba tan\u00e1rn\u0151nk, \u00e9s minden bevezet\u0151 n\u00e9lk\u00fcl megdics\u00e9rte az oszt\u00e1lyt az elv\u00e9gzett lelkiismeretes munk\u00e1\u00e9rt. Oszt\u00e1lyt\u00e1rsaim hat- nyolc oldalon fejtett\u00e9k ki gondolataikat, az \u00e9n nyolcsoros \u00edr\u00e1sommal szemben.
Utols\u00f3 \u00f3r\u00e1nkon, oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6ki \u00f3r\u00e1n nem tanultunk, \u00edgy kiosztott\u00e1k a f\u00fczeteket, \u00e9s elkezdte tan\u00e1rn\u0151nk az \u00e9rt\u00e9kel\u00e9st.
Mindenki megkapta f\u00fczet\u00e9t, csup\u00e1n az eny\u00e9m maradt a tan\u00e1ri asztalon.
Ism\u00e9t eszembe \u00f6tl\u00f6tt: Bizony\u00e1ra a humoromat fogja majd tan\u00e1rn\u0151nk m\u00e9lt\u00e1nyolni, \u00e9s frapp\u00e1ns munk\u00e1mmal fogja z\u00e1rni az \u00f3r\u00e1t, az\u00e9rt tartotta mag\u00e1n\u00e1l a f\u00fczetemet.<\/p>\n\n\n\n
Emberismeretem most is z\u00e1tonyra futott, mint annak idej\u00e9n Junta P\u00e1tern\u00e9l, \u00e9s pont az ellenkez\u0151 hat\u00e1st \u00e9rtem el dolgozatomba zs\u00fafolt humorommal, mint amiben naivan rem\u00e9nykedtem.
A dolgozatok \u00e9rt\u00e9kel\u00e9se ut\u00e1n, tan\u00e1rn\u0151nk kez\u00e9be vette f\u00fczetemet, odahozta a helyemre, \u00e9s egy mondat ut\u00e1n \u00e1tadta nekem.
\u201eKik\u00e9rem magamnak ezt a nagyfok\u00fa arc\u00e1tlans\u00e1got, mellyel tan\u00e1ri mivoltomba g\u00e1zolt, melyre m\u00e9g nem volt p\u00e9lda p\u00e1lyafut\u00e1som alatt\u201d.
M\u00e9g annyit mondott: Elmehetnek haza, – \u00e9s els\u00edrva mag\u00e1t kiment az oszt\u00e1lyb\u00f3l! \u2013<\/p>\n\n\n\n
Kinyitottam a f\u00fczetet, melyben egy eg\u00e9sz oldal nagys\u00e1g\u00fa piros egyes \u00e9ktelenkedett.
A k\u00f6vetkez\u0151 oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6ki \u00f3r\u00e1ig nem volt sz\u00f3 \u201edolgozatomr\u00f3l\u201d.
Ekkor viszont, miut\u00e1n bej\u00f6tt tan\u00e1rn\u0151nk az oszt\u00e1lyba az els\u0151 k\u00e9rd\u00e9st nekem adressz\u00e1lta: P\u00f3tolta a mulaszt\u00e1st? (A tan\u00e1rn\u0151k \u00e9s a fiatal f\u00e9rfi tan\u00e1rok mag\u00e1ztak benn\u00fcnket)
\u00c1rtatlan arccal feleltem: \u201eNem gondoltam, hogy \u00faj fogalmaz\u00e1st kell \u00edrnom, mivel \u00e9rt\u00e9kelte a tan\u00e1rn\u0151 a beadv\u00e1nyomat\u201d.
A maga cinizmusa p\u00e9lda\u00e9rt\u00e9k\u0171, \u00e9s ha ezen nem v\u00e1ltoztat rengeteg gondja lesz az \u00e9letben e miatt.
Soha nem \u00edrtam meg ezt a feladatot, de tan\u00e1rn\u0151m sem hozta fel t\u00f6bb\u00e9.
E k\u00fcl\u00f6nleges bemutatkoz\u00e1som ellen\u00e9re gimn\u00e1ziumi tanulm\u00e1nyaim idej\u00e9n legkedveltebb tan\u00e1rn\u0151m volt Stenger Gizella, akit mag\u00e1ny\u00e1ban \u00e9lete v\u00e9g\u00e9ig rendszeresen megl\u00e1togattam. Utolj\u00e1ra hal\u00e1la el\u0151tt k\u00e9t h\u00e9ttel voltam n\u00e1la, \u00e9s ekkor el\u0151sz\u00f6r, m\u00e1r csak p\u00e1r percre az ablak\u00e1ban fogadott.
A k\u00e9s\u0151bbiekben m\u00e9g kapcsolatunkra visszat\u00e9rek!<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"