B\u00daCS\u00da A BOLDOGS\u00c1GT\u00d3L<\/p>\n\n\n\n
Elm\u00falt a ny\u00e1r, itt van az \u0151sz, \u00e9s j\u00f6n a t\u00e9l,
Sz\u00edvem, mint a j\u00e9gcsap kih\u0171lt s nincs t\u00f6bb szenved\u00e9ly.
Cs\u00f3kod par\u00e1zsk\u00e9nt izzik m\u00e9g az ajkamon,
\u00c9jszaka van, csend minden\u00fctt, de nem alszom.
\u00c1lom szememre nem j\u00f6n, nincs m\u00e1r nyugalom,
Ezt az \u00e9rz\u00e9st nem ismerem, ez \u00faj nagyon.
Kedves arcod megjelenik, \u00e9s csak n\u00e9zem,
\u00c1lmodozom, t\u00e9pel\u0151d\u00f6m, de nem \u00e9rtem.
Isten nekem boldogs\u00e1got m\u00e9rt nem adott,
Csak T\u00e9ged, akit\u0151l gyorsan meg is fosztott.
Szerelmet kaptam T\u0151led, s boldog voltam \u00e9n,
Pedig, hogy t\u00e9vedtem, – szerelmed nem volt eny\u00e9m!
A sors az utamba T\u00e9ged mi\u00e9rt hozott,
Engem b\u00fcntetni \u00edgy akart, – meg is tudott!
\/A\/ percek lassan telnek, pihenni nem tudok,
A kezemben toll, – \u00edrok Neked, – csak v\u00e1rok!
Csak v\u00e1rok, – csak v\u00e1rok, de kire, – nincs rem\u00e9ny?
Nekem m\u00e1r Te nem vagy pedig, – hogy szeretn\u00e9m!
Szemed \u0151szinte volt, mosolyod b\u00edztatott,
De sz\u00edved szeretni engemet nem tudott
Sz\u00e9p szavakat mondani nem tudok, mint m\u00e1s,
Nekem a lelkem \u00f6sszet\u00f6rt, mert nincs tov\u00e1bb.
Ily kegyetlen a j\u00e1t\u00e9k a szerelemmel,
Pedig enn\u00e9l szebbet nem ismert m\u00e9g ember!
Hajnalodik elm\u00e9m szavak ut\u00e1n kutat,
Keresn\u00e9m, ha volna m\u00e9g, a helyes utat.
Elbizonytalanodom \u00e9s gondolkodom,<\/p>\n\n\n\n
Szerett\u00e9l vagy nem, biztosan m\u00e1r nem tudom!
Ablakom nyitva, a Hold m\u00e1r pihenni t\u00e9r,
M\u00e9g fent vagyok, – Te itt vagy m\u00e9g, – el nem ment\u00e9l.
Eszembe jut minden, ami sz\u00e9p volt \u00e9s j\u00f3
Mir\u0151l \u00e9bren \u00e1lmodni, olyan csuda j\u00f3!
Vil\u00e1gosodik, – lassan \u00e9bred a v\u00e1ros,
Menned kell, Te m\u00e1ssal \u00e9bredsz, m\u00e1s v\u00e1r ott most.
Szob\u00e1mban egyed\u00fcl vagyok a mag\u00e1nnyal,
\u00c9s mit \u00edrtam, ami egyben a hatty\u00fadal.
Csak m\u00e9g egy percet adj, – k\u00e9rlek \u00e9nnekem m\u00e9g,
Tudod kegyetlen volt hozz\u00e1m, cs\u00fany\u00e1n az \u00e9g.
Egy\u00fctt eml\u00e9kezem \u00e9n \u00e9s a szerelem,
Ilyen sz\u00e9pet csak Te ny\u00fajtott\u00e1l \u00e9letem.
Hogy ki mit vesztett, az id\u0151 mondja azt meg,
T\u00e9ged m\u00e9g \u00edgy soha, senki nem szeretett!
M\u00e9g pezseg a v\u00e9rem, ahogy \u00e1t\u00f6lelt\u00e9l,
Mikor utamra v\u00e9gleg elengedt\u00e9l.
B\u00facs\u00fazni mindig csak nagyon sz\u00e9pen szabad,
Feleslegesek ilyenkor a nagy szavak.
Csak annyit mondok utolj\u00e1ra most m\u00e9g \u00e9n,
Szerettelek, hidd el, – nagyon szeretn\u00e9m!
Leszel eny\u00e9m m\u00e9g a F\u00f6ld\u00f6n, azt nem tudom.
A m\u00e1svil\u00e1gon v\u00e1rlak majd, – azt akarom!<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2008. 08. 20.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"