B\u00daCS\u00da<\/p>\n\n\n\n
Harangoznak!
\u00c1m a harang nem \u00fagy sz\u00f3l, mint szokott.
Mintha \u00e9rezn\u00e9, vagy tudn\u00e1,
Aki\u00e9rt kongat, \u0151 m\u00e1r halott.
Valaki elment,
Mindenkit itt hagyott!
Az ideje lej\u00e1rt,
S sz\u00edve tov\u00e1bb m\u00e1r nem dobogott.
Egy k\u00f6nnycsepp, melyet sok m\u00e1sik k\u00f6vet.
Siratj\u00e1k-, ki mindenkit szeretett.
Akit meg\u00e9rint egy csillag,
Annak lelk\u00e9t is elviszi.
Teste a f\u00f6ldbe v\u00e1gy,
\u201ePorb\u00f3l lett-, \u00e9s porr\u00e1 lesz\u201d; – ez jut neki!
Harangoznak!
Megindul a gy\u00e1szmenet.
Lassan a t\u00e1tong\u00f3 s\u00edrhoz k\u00f6zeleg.
M\u00e9g egy utols\u00f3 \u00e9rz\u00e9s,
Mely a sz\u00edvb\u0151l ered.
Minden k\u00f6nnyes szem,
A kopors\u00f3ra mered.
Mintha m\u00e1gnes vonzan\u00e1, a f\u00f6ld elnyeli.
B\u00e9k\u00e9s, \u00f6r\u00f6k nyugalmat \u00edg\u00e9r-,
A sok hant belepi.
A s\u00edr mintegy mennyei liget,
Vir\u00e1gokkal bor\u00edtva integet.
Csendben elindul haza a gy\u00fclekezet,
Suttogva besz\u00e9lik-,
Csak az hal meg-, kit elfelednek.
A l\u00e9lek visszaj\u00e1r, s vigaszt ny\u00fajt szeretteinek.
Er\u0151t ad-, s felsz\u00e1r\u00edtja a k\u00f6nnyeket.
Harangoznak!
A l\u00e9lekharang sz\u00f3l.
Mintha azt mondan\u00e1-,
Ember-!
Isten d\u00f6nt, \u00e9s \u0151 parancsol!<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2007. 08. 09.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"