IN MEMORIAM PINT\u00c9R FERENC<\/p>\n\n\n\n
Trombit\u00e1lt, szaxofonozott \u00e9s \u00e9nekelt,
F\u00fav\u00f3szenekart vezetett \u00e9s vez\u00e9nyelt.
Iskol\u00e1ban tan\u00edtott s k\u00f3rust dirig\u00e1lt,
\u00c9ttermekben, t\u00e1nczenekarban muzsik\u00e1lt.
B\u00e1lokban, lakodalmakban gyakran zen\u00e9lt,
Tehets\u00e9g\u00e9t megcsod\u00e1lta a sok vend\u00e9g.
A boh\u00e9mek-boh\u00e9mja volt \u00e9s j\u00f3 bar\u00e1t,
Ki \u00f6nk\u00e9nt v\u00e1llalta a kegyetlen hal\u00e1lt.<\/p>\n\n\n\n
Csal\u00e1dot, bar\u00e1tot, mindenkit itt hagyott,
De m\u0171v\u00e9szet\u00e9nek eml\u00e9ket \u00e1ll\u00edtott.
F\u00fcl\u00fcnkben m\u00e9g zeng a \u201eSilenzio\u201d hangja,
S nek\u00fcnk trombit\u00e1j\u00e1n ezt sokszor elf\u00fajta.
Csevegett szaxofonja l\u00e1gy mel\u00f3di\u00e1t,
S \u00e9nekelte mindenki kedvenc n\u00f3t\u00e1j\u00e1t.
Ma m\u00e1r eml\u00e9k lett alakja s m\u0171v\u00e9szete,<\/p>\n\n\n\n
Kinek eggy\u00e9 v\u00e1lt a zen\u00e9vel a neve.
A sok gyermek \u201eC-d\u00far T\u00f3ninak\u201d nevezte,
Mert az els\u0151 sk\u00e1l\u00e1t nekik ezzel kezdte.
Szerette, tisztelte, csod\u00e1lta, mindenki,
Akit soha nem lehet elfelejteni.
\u00c9jszak\u00e1kat \u00e1tvirrasztottunk zen\u00e9lve,
\u00c9s megmaradt minden \u00e9lm\u00e9ny eml\u00e9ke.
Anekdot\u00e1k, t\u00f6rt\u00e9netek sokas\u00e1ga,
Mit \u00f6r\u00f6k\u00fcl hagyott a sok bar\u00e1tra.
Pinc\u00e9j\u00e9ben koccintgattunk iszogatva,
A gondot ilyenkor gondosan kiz\u00e1rva.
Az \u00e9letnek \u00e1rny\u00e9kos oldala nem volt,
Amikor csapra \u00fct\u00f6tte a nagy hord\u00f3t
M\u00edg besz\u00e9lgett\u00fcnk, nevett\u00fcnk vid\u00e1man,
Nem vett\u00fck \u00e9szre, hogy lelk\u00e9vel nagy baj van.
Most m\u00e1r tudjuk, mikor r\u00e1 eml\u00e9kez\u00fcnk,
Hogy ez\u00e9rt ment el bar\u00e1tunk: kit szerett\u00fcnk!<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2003. 12. 21.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"