MENTS\u00dcK MEG A VIL\u00c1GOT<\/p>\n\n\n\n
Rohan\u00f3 vil\u00e1g, siet\u0151 emberek,
Sz\u00e1guld\u00f3 aut\u00f3k, csikorg\u00f3 f\u00e9kek.
F\u00fclsiket\u00edt\u0151 zaj hangja hallik,
Mintha itt volna a v\u00e9g, \u00fagy t\u0171nik.<\/p>\n\n\n\n
K\u00e9t szemem kev\u00e9s, hogy mindent l\u00e1ssak,
Feln\u0151ttet, gyermeket hazav\u00e1rnak.
Csak \u00e1llok s figyelek elmerengve,
A kipufog\u00f3g\u00e1zt\u00f3l szenvedve.<\/p>\n\n\n\n
A z\u0171rzavarban nincs m\u00e1r nyugalom,
A csendes gyermekkort visszas\u00edrom.
Egy ember\u00f6lt\u0151, s minden elveszett,
Az utca B\u00e1belre eml\u00e9keztet.<\/p>\n\n\n\n
A fejl\u0151d\u00e9s egyszer meg\u00f6l benn\u00fcnket,
Ami oly sz\u00e9p volt, m\u00e1r csak \u00e1lom lett.
A leveg\u0151 a l\u00e9t, s azt szennyezz\u00fck meg,
N\u00e9lk\u00fcle \u00e9lni, pedig nem lehet.<\/p>\n\n\n\n
A szmog lett \u00farr\u00e1 a vil\u00e1g felett,
S ett\u0151l szenvednek ma az emberek.
Gyermek\u00fcnknek, s unok\u00e1nknak ez jut,
Gondoljunk r\u00e1juk, \u00e9s \u0151ket \u00f3vjuk.<\/p>\n\n\n\n
Jajongva ki\u00e1ltok fel: – \u00c1lljunk meg!
Hadakozzunk! – M\u00e9g k\u00e9s\u0151 nem lehet.
Gondolkozzunk! – Mit tesz\u00fcnk \u00e9s mi\u00e9rt?
Mer\u00e9nyl\u0151kk\u00e9 v\u00e1ltunk k\u00e9nyelm\u00fcnk\u00e9rt.<\/p>\n\n\n\n
Melegszik a F\u00f6ld, \u00edgy figyelmeztet,
S az olvad\u00f3 j\u00e9g el\u00f6nthet benn\u00fcnket.
Az \u00e9l\u0151vil\u00e1g bajba ker\u00fclhet,
Ha szemet hunyunk a nagy baj felett.<\/p>\n\n\n\n
\u00c1lljunk meg! – Most \u00fajfent \u00edgy ki\u00e1ltok.
S ne tov\u00e1bb! \u2013 Ments\u00fck meg a vil\u00e1got.
Fogjunk h\u00e1t \u00f6ssze, s k\u00fczdj\u00fcnk a l\u00e9t\u00e9rt,
\u00c9p\u00edts\u00fcnk szebb j\u00f6v\u0151t -, \u00e9let\u00fcnk\u00e9rt!<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2007. 03. 11.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"