KAR\u00c1CSONYI EML\u00c9KEIM<\/p>\n\n\n\n
Kar\u00e1csony! Egy \u00fcnnep csup\u00e1n, mely v\u00e9gigk\u00eds\u00e9ri eg\u00e9sz \u00e9let\u00fcnket. Most, amikor ism\u00e9t meg\u00e9ltem egy kar\u00e1csonyi \u00fcnnepet, \u00e9s mint minden \u00e9vben, jelenleg is megpezsd\u00fclt ereimben a v\u00e9r, agyam rejtett zugaib\u00f3l megelevenedtek az elm\u00falt \u00e9vtizedek eml\u00e9kei, k\u00e9nyszert \u00e9reztem, hogy pap\u00edrra vessem, mindazt, ami a var\u00e1zslatot jelenti az emberis\u00e9g sz\u00e1m\u00e1ra, ezen az \u00fcnnepen!<\/p>\n\n\n\n
E gondolatok cik\u00e1ztak agyamban kar\u00e1csony est\u00e9n, mikor unok\u00e1im, fiaim, \u00e9s hozz\u00e1tartoz\u00f3ik szeretete vett k\u00f6r\u00fcl az aj\u00e1nd\u00e9kok \u00e1tad\u00e1sa k\u00f6zepette.
Felelevenedett a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni gyermekkorom boldog kar\u00e1csonyainak minden mozzanata. Abban az id\u0151ben mindenki nagyon szeg\u00e9ny volt, m\u00e9gis nagy-nagy boldogs\u00e1gra eml\u00e9kezem, melyek manaps\u00e1g \u00e9rthetetlenek voln\u00e1nak gyermekeink, unok\u00e1ink r\u00e9sz\u00e9re.<\/p>\n\n\n\n
Szaloncukrot nem \u00e1rultak a boltokban, \u00edgy \u00c9desany\u00e1m f\u0151z\u00f6tt a megtakar\u00edtott cukorb\u00f3l, amit jegyre lehetett v\u00e1s\u00e1rolni. Mikor elk\u00e9sz\u00fclt m\u00e1rv\u00e1nyasztalunkra ki\u00f6nt\u00f6tte, \u00e9s apr\u00f3 darabokra v\u00e1gta. Egy-egy kis darabk\u00e1t, mely m\u00e1r nem volt szaloncukor m\u00e9retre v\u00e1ghat\u00f3, boldogan majszoltuk n\u0151v\u00e9remmel, melynek \u00edze m\u00e9g most is eml\u00e9kemben \u00e9l, \u00e9s tal\u00e1n a mai k\u00fcl\u00f6nlegess\u00e9gek soha nem veszik fel a versenyt \u00c9desany\u00e1m remekm\u0171v\u00e9vel. Az \u00edgy nyert cukork\u00e1kat feh\u00e9r csomagol\u00f3pap\u00edrb\u00f3l v\u00e1gott pap\u00edrlapocsk\u00e1kba csomagoltuk, melyeknek v\u00e9ge v\u00e9konyka cs\u00edkokra volt bev\u00e1gva d\u00edsz\u00edt\u00e9sk\u00e9nt, \u00e9s ezek ker\u00fcltek fel a f\u00e1ra. L\u00e1tv\u00e1nya m\u00e9g ma is kedvesen elevenedik meg el\u0151ttem az \u00e9vtizedek t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l.
Miut\u00e1n a kar\u00e1csonyf\u00e1t feld\u00edsz\u00edtett\u00fck izgatottan v\u00e1rtuk az est\u00e9t, amikor a J\u00e9zuska elhelyezi aj\u00e1nd\u00e9k\u00e1t minden kisgyermek f\u00e1ja al\u00e1. Abban az id\u0151ben csak a gyermekek kaptak aj\u00e1nd\u00e9kot, mivel a sz\u00fcl\u0151knek egym\u00e1s megaj\u00e1nd\u00e9koz\u00e1s\u00e1ra m\u00e1r nem maradt p\u00e9nz\u00fck. V\u00e9gre elj\u00f6tt az este, \u00f6ssze\u00fclt a csal\u00e1d, \u00e9s v\u00e1rtuk a J\u00e9zusk\u00e1t, m\u00edg szer\u00e9ny vacsor\u00e1nkat eszegett\u00fck. Az \u00e9tkez\u00e9s befejezt\u00e9vel \u00c9desany\u00e1m mindig valamilyen \u00fcr\u00fcggyel kicsalt benn\u00fcnket a konyh\u00e1ba, m\u00edg \u00c9desap\u00e1n al\u00e1csemp\u00e9szte az aj\u00e1nd\u00e9kokat a fa al\u00e1, majd kiment az utc\u00e1ra, \u00e9s becsengetett, mely csenget\u00e9s jelezte, hogy itt j\u00e1rt a J\u00e9zuska.
Rohantam ki az udvarra, abban a rem\u00e9nyben, hogy egyszer megl\u00e1thatom v\u00e9gre, de hi\u00e1ba. Ezut\u00e1n besiettem a szob\u00e1ba \u00e9s boldogan kutattam a fa alatti aj\u00e1nd\u00e9komat.
Els\u0151nek nagyap\u00e1m \u00e1ltal faragott bodzapuska akadt a kezembe, mellyel nagyokat lehetett durrantani. Majd egy nagyobb csomagban boldogan fedeztem fel \u00e9letem legszebb h\u00f3feh\u00e9r pul\u00f3ver\u00e9t, melyet egy nagy barna szarvas d\u00edsz\u00edtett. Alig v\u00e1rtam, hogy v\u00e9ge legyen a sz\u00fcnid\u0151nek, \u00e9s \u00f6r\u00f6mteli l\u00e9ptekkel j\u00e1rhassak-kelhessek oszt\u00e1lyt\u00e1rsaim el\u0151tt, dicsekedve e csod\u00e1s ruhak\u00f6ltem\u00e9nnyel.
Ap\u00e1m keserny\u00e9s mosollyal megjegyezte: \u201dAz utc\u00e1n nagyon vigy\u00e1zz, nehogy a k\u00f3bor kuty\u00e1k lepisilj\u00e9k a pul\u00f3veredet\u201d. Miut\u00e1n mindenki nevetett, \u00e9n is elnevettem magam, de nem \u00e9rtettem, hogy mi ebben olyan vicces.
Ap\u00e1m mond\u00e1s\u00e1ra el\u0151ttem, csak hossz\u00fa \u00e9vek m\u00falva der\u00fclt f\u00e9ny.<\/p>\n\n\n\n
Abban az \u00e9vben volt egy hatalmas hossz\u00fasz\u0151r\u0171 feh\u00e9r kuty\u00e1nk. Nagymam\u00e1m ny\u00e1ron megszabad\u00edtotta Bobit loboncos sz\u0151r\u00e9t\u0151l, majd gondosan kimosta, nagyap\u00e1m megk\u00e1rtolta, nagymam\u00e1m rokk\u00e1j\u00e1n megfonta, any\u00e1m pedig k\u00f6t\u00f6tt bel\u0151le sz\u00e1momra egy csod\u00e1latos pul\u00f3vert, rajta egy \u00f3ri\u00e1si szarvassal. Az akkori iskolai oszt\u00e1lyk\u00e9pet, ha n\u00e9zegetem, m\u00e9g ma is boldogan l\u00e1tom, hogy senkinek sem volt szebb pul\u00f3verje, mint nekem.
Mindenki j\u00f3l j\u00e1rt: Bobi nem szenvedett a ny\u00e1ri h\u0151s\u00e9gt\u0151l, engem t\u00e9len melegen tartott a kutyapul\u00f3ver, sz\u00fcleim, nagysz\u00fcleim \u00f6r\u00f6m\u00f6t szerezhettek vele nekem, \u00e9s kev\u00e9ske p\u00e9nz\u00fcket \u00e9lelemre tudt\u00e1k k\u00f6lteni. Ez id\u0151 t\u00e1jt rengeteg \u201eSzeg\u00e9ny- gazdag \u201e\u00e9lt szerte az orsz\u00e1gban. Szeg\u00e9nyek voltak, mivel nem volt p\u00e9nz\u00fck, vagyonuk az embereknek, de a lelki gazdags\u00e1guk t\u00f6bbet \u00e9rt D\u00e1rius minden kincs\u00e9n\u00e9l.<\/p>\n\n\n\n
Ahogy az \u00e9vek telnek felettem, rendszeress\u00e9ggel s\u00e9t\u00e1lgatok, mely s\u00e9t\u00e1imon velem vannak az eml\u00e9keim, melyek kegyetlen \u0151szintes\u00e9ggel felid\u00e9zik a fiatals\u00e1g boh\u00f3 perceit, ir\u00e1nyt mutatnak az \u00f6regkor fel\u00e9, ahonnan nincs vissza\u00fat, \u00e9s amely egyszer elvesz a v\u00e9gtelenben.
Egy ilyen s\u00e9t\u00e1m alkalm\u00e1val el\u00e9m t\u00e1rult, kedves kamaszkori eml\u00e9kem. Mind\u00f6ssze 16 \u00e9ves voltam, amikor gimn\u00e1ziumi t\u00e1nczenekaromat felk\u00e9rt\u00e9k kar\u00e1csonyi b\u00e1l zeneszolg\u00e1ltat\u00e1s\u00e1ra Magyarcsan\u00e1don.
Egyik oszt\u00e1lyt\u00e1rsam, bar\u00e1tom, aki Magyarcsan\u00e1dr\u00f3l j\u00e1rt iskol\u00e1ba, megh\u00edvott a b\u00e1l el\u0151tt sz\u00fclei h\u00e1z\u00e1ba vacsor\u00e1ra. Ez a vacsora egy \u00e9letre be\u00edrta sz\u00edvembe, azt a kedves rom\u00e1n csal\u00e1dot, akik \u00fagy fogadtak, mint tal\u00e1n \u00e9letem sor\u00e1n nagyon kevesen.
A h\u00e1zban ragyogott minden, egyszer\u0171en \u00e9ltek, m\u00e9gis nagyszer\u0171en. A szoba atmoszf\u00e9r\u00e1j\u00e1t \u00e1titatta a szeretet, a boldogs\u00e1g, az \u00f6r\u00f6m hangulata. \u00c9szrevett\u00e9k rajtam megillet\u0151d\u00f6tts\u00e9gemet, \u00e9s seg\u00edts\u00e9gemre siettek, a l\u00e9gk\u00f6rt feloldani k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem. Els\u0151 l\u00e1t\u00e1sra, amikor bel\u00e9ptem az \u00fagynevezett tisztaszob\u00e1ba, ahol mindenfel\u00e9 sz\u00e9na \u00e9s szalma volt elsz\u00f3rva, az asztal alatt egy k\u00e9ve kukoricasz\u00e1r \u00e9s cs\u00f6ves kukorica hevert. T\u00e1volabb a sarokban a betlehemi j\u00e1t\u00e9kokat id\u00e9zte fel a gondos kezekkel elrendezet j\u00e1szol, benne a kis J\u00e9zuska, \u00e9s k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte csod\u00e1lat\u00e1ra \u00f6sszegy\u0171lt p\u00e1sztorok.
Bar\u00e1tom \u00e9desanyja v\u00e1llamra tette kez\u00e9t, \u00e9s kedves mosollyal megk\u00e9rdezte: \u201eNem l\u00e1ttam m\u00e9g ilyet? Zavartan mondtam, hogy soha! Ekkor elmes\u00e9lte, hogy az \u0151 vall\u00e1suk \u0151sr\u00e9gi szok\u00e1sa J\u00e9zus sz\u00fclet\u00e9si k\u00f6r\u00fclm\u00e9ny\u00e9nek felid\u00e9z\u00e9se a lak\u00e1sokban, amely v\u00edzkeresztig \u00edgy is marad. Ezek ut\u00e1n vacsor\u00e1hoz invit\u00e1ltak, \u00e9s a finom falatok fogyaszt\u00e1sa k\u00f6zben vettem \u00e9szre a szoba m\u00e1sik sark\u00e1ban fel\u00e1ll\u00edtott hatalmas kar\u00e1csonyf\u00e1t. Mi\u00f3ta e t\u00f6rt\u00e9net megelevenedett bennem sz\u00e1mtalanszor \u00e1tkutattam sz\u00fcrke\u00e1llom\u00e1nyom minden zegzug\u00e1t, de ehhez hasonl\u00f3t, soha nem
l\u00e1ttam sehol.<\/p>\n\n\n\n
A kar\u00e1csonyi est\u00e9ken, ahogy az utc\u00e1kat rovom, a h\u00e1zak ablak\u00e1b\u00f3l, \u00e9s helyenk\u00e9nt az udvarok feny\u0151f\u00e1ir\u00f3l, mintegy integetve, sok sz\u00ednben villog\u00f3 \u00e9g\u0151k, pomp\u00e1z\u00f3 f\u00e9nnyel eml\u00e9keztetnek a szeretet \u00fcnnep\u00e9re.
L\u00e9p\u00e9seim ilyenkor akaratlanul lelassulnak, \u00e9s \u00e9rzem hal\u00e1nt\u00e9kom l\u00fcktet\u00e9s\u00e9t, mely egy id\u0151 ut\u00e1n sz\u00edvfacsar\u00f3 \u00e9rz\u00e9sre v\u00e1lt \u00e1t.
Ilyenkor k\u00e9nyszeredetten eml\u00e9kezem gyermekkorom nagyon szeg\u00e9ny kar\u00e1csonyaira, amikor a szeretet, gyeng\u00e9ds\u00e9g, odaad\u00e1s hatotta \u00e1t az \u00fcnnepi hangulatot, \u00e9s nyoma sem volt a kereskedelem rekl\u00e1md\u00f6mpingj\u00e9nek, amely megm\u00e9telyezi az \u00fcnnep szents\u00e9g\u00e9t, \u00e9s ellent\u00e9tet \u00e1ll\u00edt a szeg\u00e9ny \u00e9s gazdag \u00e1rtatlan gyermekek k\u00f6z\u00f6tt az anyagi \u00e9rdekek hat\u00e1s\u00e1ra.<\/p>\n\n\n\n
A P\u00e1pa \u00e1tszellem\u00fclt arccal eml\u00e9kezett meg az \u00e9hez\u0151 gyermekekr\u0151l, a term\u00e9szeti katasztr\u00f3f\u00e1k szenved\u0151 alanyair\u00f3l, \u00e9s im\u00e1dkozott lelki \u00fcdv\u00f6ss\u00e9g\u00fck\u00e9rt. Ezek a szavai olyan meggy\u0151z\u0151nek igyekeztek t\u0171nni, mintha e megold\u00e1s boldogs\u00e1got hozna, pedig e r\u00e9teg, szenved\u0151 szeg\u00e9nyei naponta temetnek gyermeket, feln\u0151ttet egyar\u00e1nt.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9vekkel ezel\u0151tt Amerik\u00e1ban Barbara Streisand az \u00fcnnepelt sz\u00edn\u00e9szn\u0151, \u00e9nekesn\u0151 kinyittatott egy nagy\u00e1ruh\u00e1zat kar\u00e1csonykor, bejelentve az igazgat\u00f3nak: egymilli\u00f3 doll\u00e1r\u00e9rt szeretne aj\u00e1nd\u00e9kot v\u00e1s\u00e1rolni bar\u00e1tainak, ismer\u0151seinek, \u00e9s csal\u00e1dj\u00e1nak.
Ki tudja h\u00e1ny ilyen, \u00e9s ehhez hasonl\u00f3 p\u00e9ld\u00e1t lehetne felsorolni, ugyanakkor a TV bemond\u00f3i b\u00fcszk\u00e9n k\u00f6zlik: \u201eKar\u00e1csonykor t\u00f6bb ezer adag meleg \u00e9telt osztottak ki a r\u00e1szorultaknak. Arr\u00f3l nem sz\u00f3l a f\u00e1ma, hogy az \u00e9v tov\u00e1bbi 364 napj\u00e1n azok a szerencs\u00e9tlenek, kiknek kisiklott az \u00e9let\u00fck mit fognak enni, hol hajtj\u00e1k \u00e1lomra fej\u00fcket.<\/p>\n\n\n\n
\u00cdr\u00e1som elej\u00e9n arr\u00f3l tettem eml\u00edt\u00e9st: A vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa befejezt\u00e9vel, minden id\u0151k legszeg\u00e9nyebb \u00e9vtizede k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt az emberis\u00e9gre.
Ha, hum\u00e1nosan tekintem \u00e1t a jelenlegi helyzetet, akkor arr\u00f3l kell \u00edrnom: Egy rohan\u00f3 vil\u00e1gban \u00e9l\u00fcnk, kihalt az emberekb\u0151l az egym\u00e1s ir\u00e1nti tisztelet, szeretet, \u00e9s az egy\u00e9ni \u00e9rdekek vez\u00e9relik a t\u00e1rsadalom tagjait. Mindenki igyekszik min\u00e9l t\u00f6bbet har\u00e1csolni, \u00e9s szemet hunynak a r\u00e1szorultak nyomora felett.
Sajnos err\u0151l sz\u00f3l a kar\u00e1csony is, akik tehet\u0151sek, m\u00e1r hetekkel az \u00fcnnepek el\u0151tt lej\u00e1rj\u00e1k a l\u00e1baikat, hogy aj\u00e1nd\u00e9kokkal halmozz\u00e1k el hozz\u00e1tartoz\u00f3ikat, Sokszor haszontalan dolgokkal kedveskednek egym\u00e1snak, \u00e9s esz\u00fckbe sem jut, hogy egy kedves n\u00e9z\u00e9s, egy szeret\u0151 k\u00e9z simogat\u00e1sa, egy boldog \u00f6lel\u00e9s sokszor t\u00f6bbet \u00e9r mindenn\u00e9l.
Ezekkel az \u00e9szn\u00e9lk\u00fcli v\u00e1s\u00e1rl\u00e1sokkal el\u00e9rik azt, hogy a gyerekek sportot \u0171znek abb\u00f3l, hogy dicsekszenek iskolat\u00e1rsainak, hogy milyen aj\u00e1nd\u00e9kokkal halmozt\u00e1k el \u0151ket az \u00fcnnepek alkalm\u00e1val. Tal\u00e1n nem is szereztek nekik olyan \u00f6r\u00f6m\u00f6t, mint amire a sz\u00fcl\u0151k sz\u00e1m\u00edtottak. Hiszen term\u00e9szetes a gazdag sz\u00fcl\u0151k gyermekeinek ez a rongyr\u00e1z\u00e1s, \u00e9s esz\u00fckbe sem jut, hogy van olyan oszt\u00e1lyt\u00e1rsuk, aki nem tudott uzsonn\u00e1t sem hozni t\u00edz\u00f3raira, mert nem volt mib\u0151l.
A P\u00e1pa tal\u00e1l\u00f3an fejezte ki mag\u00e1t kar\u00e1csonyi \u00fcnnepi besz\u00e9d\u00e9ben:\u201d A kar\u00e1csonyi \u00e9rzelmi \u00fcnnep, egyre ink\u00e1bb anyagi \u00e9rdekelts\u00e9g\u0171 \u00fcnnepp\u00e9 v\u00e1ltozik \u00e1t, melyben a keresked\u0151k vet\u00e9lked\u00e9se domin\u00e1l.\u201d
Az \u00e9n koroszt\u00e1lyom \u00fagy n\u0151tt fel, hogy egy rongylabd\u00e1nak is tudtunk \u00f6r\u00fclni, \u00e9s eg\u00e9sz d\u00e9lut\u00e1n \u00f6nfeledt boldogs\u00e1ggal j\u00e1tszottunk vele.
A mai gyerekeket sokszor t\u00f6bb t\u00edzezer Ft-os j\u00e1t\u00e9k is r\u00f6vid id\u0151 m\u00falva hidegen hagy.
Ebben az \u00e9vben kaptam a nyolc\u00e9ves kis unok\u00e1mt\u00f3l, Ann\u00e1t\u00f3l egy kedves kis rajzot, egy szem szaloncukorral, a n\u00e9gy\u00e9ves kicsi Mir\u00e1t\u00f3l egy cuppan\u00f3s puszit, mely gyermeteg aj\u00e1nd\u00e9kaik tiszta sz\u00edv\u00fckb\u0151l fakadt, \u00e9s t\u00f6bbet \u00e9rt sz\u00e1momra, a vil\u00e1g minden kincs\u00e9n\u00e9l.<\/p>\n\n\n\n
Lehet, hogy ehhez hasonl\u00f3 \u00e9rzelmi vil\u00e1got kellene kialak\u00edtaniuk a feln\u0151tteknek, gyermekeknek egyar\u00e1nt!<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2011. 12. 28.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"