MIMI
(Fiatalabbik unok\u00e1mnak Mir\u00e1nak)<\/p>\n\n\n\n
\u00cdrok neked, mert szeretlek,
Te vagy kincse a lelkemnek.
Ott voltam mikor megj\u00f6tt\u00e9l,
S a sz\u00edvembe bek\u00f6lt\u00f6zt\u00e9l.
Minden l\u00e9p\u00e9sed figyelem,
Az\u00f3ta \u00e9n, csak azt lesem.
Ha mosolyogsz, vagy r\u00e1m nevetsz,
\u00c9rzem olykor, te is szeretsz.
P\u00f3ly\u00e1dnak volt\u00e1l lak\u00f3ja,
S \u00e9n, sz\u00e9ps\u00e9ged b\u00e1mul\u00f3ja.
K\u00f6zben terveimet sz\u0151ttem,
Nyugodtan \u00e9s t\u00fcrelmesen.
V\u00e1rtam az \u00f3r\u00e1t \u00e9s napot,
Mikor p\u00f3ly\u00e1dat elhagyod.
Terveztem az els\u0151 s\u00e9t\u00e1t,
\u00c9s a k\u00f6z\u00f6s kir\u00e1ndul\u00e1st.
K\u00f6zben gagyar\u00e1szt\u00e1l nekem,
Folyton a sz\u00e1dat figyeltem.
Tudtam egyszer, hogy megsz\u00f3lalsz,
Vajon mi lesz, amit mondasz?
Az els\u0151 sz\u00f3t sok k\u00f6vette,
Mondatok lettek bel\u0151le.
S egy nap \u00f3vod\u00e1ba ment\u00e9l,
M\u00e9g, szemeddel is nevett\u00e9l.
Tanult\u00e1l ott \u00e9nekeket,
J\u00e1t\u00e9kokat, \u00e9s sok sz\u00e9pet.
N\u00e9ha mentem oda \u00e9rted,
Kit\u00e1rtad olykor kezedet.
Hozz\u00e1m akkor futva j\u00f6tt\u00e9l,
Ritk\u00e1n l\u00e1tsz, \u00edgy meg\u00f6r\u00fclt\u00e9l.
S\u00e9t\u00e1lva indultunk haza,
Az utcai forgatagba\u2019.
A kicsi sz\u00e1d be nem \u00e1llott,
K\u00e9rdezt\u00e9l, mit szemed l\u00e1tott.
Nem volt annak soha v\u00e9ge,
K\u00e9rd\u00e9st, k\u00e9rd\u00e9s \u00fagy k\u00f6vette.
Kezemet er\u0151sen fogtad,
Kicsi l\u00e1baid kopogtak.
Cip\u0151id n\u00e9ha csoszogtak,
Ilyenkor, karod – ny\u00fajtottad.
Vegy\u00e9l fel, mert elf\u00e1radtam,
S k\u00edv\u00e1nkozt\u00e1l a karomba.
Vittem a kedves terhemet,
Boldog voltam, ahogy n\u00e9ztek.
Sokszor j\u00f6tt\u00f6k haza hozz\u00e1nk,
Felkeresed a kis szob\u00e1m.
J\u00e1t\u00e9kk\u00e1rtya el\u0151ker\u00fcl,
S nevetg\u00e9lsz ott f\u00e9ktelen\u00fcl.
Ha megunod, bicikliz\u00fcnk,
\u00c9s g\u00f3lya lesre elmegy\u00fcnk.
Figyeled a madarakat,
Hess ki\u00e1ltasz ott nagyokat.
\u00c1ll a g\u00f3lya egymag\u00e1ba\u2019,
Nem rep\u00fclt el szavaidra.
Bosszankodva pr\u00f3b\u00e1lkozol,
Karjaiddal hadon\u00e1szol.
J\u00e1tsz\u00f3t\u00e9rre is elmegy\u00fcnk,
Futk\u00e1rozunk, nevetg\u00e9l\u00fcnk.
Majd Szegedre elutazunk,
Haza hozz\u00e1tok indulunk.
V\u00e9gig \u00e9nekled az utat,
Val\u00f3s\u00e1gos kis m\u0171sort adsz.
Minden szem re\u00e1nk ir\u00e1nyul,
Dalaidt\u00f3l zeng ott a busz.
Vannak, akik megtapsolnak,
Dics\u00e9rgetnek, mosolyognak.
Te ezt m\u00e9g \u00e9szre sem veszed,
Tat\u00e1d helyetted, \u00f6r\u00fclhet.
De az id\u0151 elsz\u00e1ll, rohan,
Sz\u00f3l a cseng\u0151 iskol\u00e1ban,
V\u00e1rja a kis unok\u00e1mat,
Szeme f\u00e9ny\u00e9t a tat\u00e1nak.
Tudom\u00e1nyok a fejedbe,
Besz\u00e1llnak ott \u00e9szrev\u00e9tlen.
Sz\u00e9ps\u00e9gedhez az okoss\u00e1g,
P\u00e1rosul k\u00e9t tulajdons\u00e1g.
Az \u00e9nekhez, zene t\u00e1rsul,
Tollaslabda is j\u00e1t\u00e9kul.
Utad el\u0151tt azt k\u00edv\u00e1nom
Legyek veled boldogs\u00e1gom.<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2014-03-21<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"