A LELKEM, HA V\u00c1NDOROL<\/p>\n\n\n\n
A lelkem, ha v\u00e1ndorol majd,
Nem leszek m\u00e1s-, csak gondolat.
Tegnap \u00e9s ma \u00f6ssze\u00e9rnek,
Holnapot m\u00e1r nem \u00edg\u00e9rnek.<\/p>\n\n\n\n
N\u00e9ha r\u00e1m m\u00e9g eml\u00e9keznek,
Bar\u00e1tok \u00e9s az emberek.
Az id\u0151, ahogyan m\u00falik,
A semmis\u00e9gbe torkollik.<\/p>\n\n\n\n
El\u00e1rvul tal\u00e1n a s\u00edrom,
Nem lesz rajta vir\u00e1g halom.
Ott nyugszom \u00e9n lenn a m\u00e9ly\u00e9ben,
S\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben, h\u0171v\u00f6ss\u00e9gben.<\/p>\n\n\n\n
Idegenek, ha meg\u00e1llnak,
A fejf\u00e1mon olvasgatnak.
Ismer\u0151s n\u00e9v, ki lehetett,
L\u00e1ttam m\u00e1r ezt a f\u00e9nyk\u00e9pet?<\/p>\n\n\n\n
Szmokingban van, biztos m\u0171v\u00e9sz,
\u00cdr\u00f3, k\u00f6lt\u0151, vagy t\u00e1n zen\u00e9sz.
F\u00f6ldi haland\u00f3 lett \u0151 is,
Egyszer majd el is feledik.<\/p>\n\n\n\n
Tov\u00e1bb mennek, elm\u00e9l\u00e1znak,
N\u00e9ha m\u00e9g p\u00e1r sz\u00f3t v\u00e1ltanak.
Azt\u00e1n v\u00e9ge mind\u00f6r\u00f6kre,
Elt\u0171n\u00f6k a messzes\u00e9gbe.<\/p>\n\n\n\n
Nem tal\u00e1lom sokszor helyem,
Vagy tal\u00e1n nem is keresem.
Az elm\u00fal\u00e1s term\u00e9szetes,
Ett\u0151l soha nem is f\u00e9lek.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e9g itt vagyok, v\u00edgan \u00e9lek,
\u00cdrogatok, zen\u00e9lgetek.
Nem \u00e9rdekel mi lesz k\u00e9s\u0151bb,
A kasz\u00e1s az \u00fagyis elj\u0151.<\/p>\n\n\n\n
Van-e menny, \u00e9s van-e pokol?
Elm\u00e9lkedem e dologr\u00f3l.
A korom, hogy re\u00e1m szakadt,
Sok-sok \u00e9vem m\u00e1r elszaladt.<\/p>\n\n\n\n
Lassulnak nekem l\u00e9pteim,
Ifj\u00fa h\u00f6lgy m\u00e1r egy se nem int.
L\u00e9tezem, \u00e9s most csak vagyok,
Elhagytak r\u00e9gen az \u00e1lmok.<\/p>\n\n\n\n
A sz\u00edvem is zakatolgat,
Olyan, mint egy f\u00fcst\u00f6s vonat.
Er\u0151lk\u00f6dik lassan halad,
Meg-meg\u00e1llva-, m\u00e1r nem szalad.<\/p>\n\n\n\n
Tekintetem hom\u00e1ly\u00e1ban,
Nem is l\u00e1tom, hogyha baj van.
\u00dcld\u00f6g\u00e9lek a szob\u00e1mban,
Egymagamban, nyugalomban.<\/p>\n\n\n\n
N\u00e9ha rem\u00e9nysug\u00e1r villan,
Furcsa k\u00e9p fut az agyamban.
El\u00e9m t\u00e1rul, ami sz\u00e9p, s j\u00f3,
Vagy tal\u00e1n igaz sosem volt.<\/p>\n\n\n\n
S\u00f6t\u00e9ts\u00e9g vesz k\u00e9s\u0151bb k\u00f6r\u00fcl,
Reggelre az \u00e9g kider\u00fcl.
Az \u00e9jszak\u00e1k lassan m\u00falnak,
A lelkemben nyomot hagynak.<\/p>\n\n\n\n
Bar\u00e1tok sokan elmentek,
Elfeledtek, nem k\u00f6sz\u00f6ntek.
Most v\u00e1rnak r\u00e1m ott, odafenn,
\u00c9n meg id\u0151z\u00f6m m\u00e9g itt lenn.<\/p>\n\n\n\n
Egyszer \u00fagyis tal\u00e1lkozunk,
Ha az \u00e9gben \u00f6sszefutunk.
Elmondjuk majd mindazokat,
\u00c9let\u00fcnkb\u0151l mi kimaradt.<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2017-12-03<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"