KIR\u00c1NDUL\u00c1S\u2026<\/p>\n\n\n\n
Az ember tervez, csak tervez,
S k\u00f6zben sz\u00fcletnek \u00f6tletek.
H\u00e9tv\u00e9g\u00e9r\u0151l \u00e1lmodozik,
Akad\u00e1ly j\u00f6n-, \u00e9s csal\u00f3dik.<\/p>\n\n\n\n
K\u00e9pzeletben m\u00e1r ott voltak,
Amir\u0151l r\u00e9g \u00e1br\u00e1ndoztak..
Lelki szem\u00fck gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6tt,
\u00c1mulatban er\u0151s\u00f6d\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n
N\u00e9zt\u00e9k, n\u00e9zt\u00e9k, \u00e9s csak n\u00e9zt\u00e9k,
A term\u00e9szetnek sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t.
K\u00e9zen fogva andalogtak,
Az avarban s\u00e9t\u00e1lgattak.<\/p>\n\n\n\n
A levelek egyre hulltak,
N\u00e9ha fej\u00fck\u00f6n koppantak.
Feltekintettek a f\u00e1kra,
Fel a magas \u00e1gaikra.<\/p>\n\n\n\n
Sz\u00edn kavalk\u00e1d n\u00e9zett vissza,
Mosolyt var\u00e1zsolt arcukra.
Meg\u00e1lltak, nem mentek tov\u00e1bb,
Csendben \u00e1t\u00f6lelt\u00e9k egym\u00e1st.<\/p>\n\n\n\n
L\u00e9legzet\u00fck akadozott,
Sz\u00edv\u00fck hevesen dobogott.
Egy\u00fctt a nagy term\u00e9szettel,
Lelk\u00fcknek hev\u00fclet\u00e9vel.<\/p>\n\n\n\n
Cs\u00f3kot hintettek egym\u00e1sra,
Egym\u00e1s kez\u00e9t szorongatva.
Majd a karok elindultak,
\u00d6lel\u00e9ss\u00e9 form\u00e1l\u00f3dtak.<\/p>\n\n\n\n
(Az) arbor\u00e9tum megremegett,
Gyeng\u00e9ds\u00e9gre le-len\u00e9zett.
Sokat l\u00e1tott \u0151 m\u00e1r ilyet,
Lopott cs\u00f3kot, szerelmeket.<\/p>\n\n\n\n
A sz\u00ednpompa var\u00e1zslata,
Ker\u00edtette hatalm\u00e1ba.
A k\u00e9t kir\u00e1ndul\u00f3 v\u00e1ndort,
Boldogs\u00e1gt\u00f3l kipirul\u00f3t.<\/p>\n\n\n\n
Ah\u00e1ny lev\u00e9l, az most mind m\u00e1s,
\u0150szi szell\u0151, \u00e9s suttog\u00e1s.
Ez az \u0151sznek hangulata,
Az \u00e9rzelmek fuvallata.<\/p>\n\n\n\n
A f\u00e1k egyre hajladoztak,
T\u00e1n a ny\u00e1rr\u00f3l \u00e1lmodoztak.
Az \u00fat, mint egy perzsasz\u0151nyeg,
Olyann\u00e1 v\u00e1lt, \u00e9s zizegett.<\/p>\n\n\n\n
Ahogy l\u00e9pegettek rajta,
Szinte mag\u00e1t felk\u00edn\u00e1lta.
Minden kavargott k\u00f6r\u00f6tt\u00fck,
Benne legjobban \u00e9rzelm\u00fck.<\/p>\n\n\n\n
Sz\u00ednek mes\u00e9s \u00e1lomk\u00e9pe,
Az volt, ami ezt id\u00e9zte.
Ahogyan ott s\u00e9t\u00e1lgattak,
Nem tudni, hogy mit gondoltak.<\/p>\n\n\n\n
A gondolat \u00f6r\u00f6k titok,
Az is marad, sosem nyitott.
A pillanat n\u00e9ha becsap,
Azt hozza a j\u00f3 hangulat.<\/p>\n\n\n\n
Mikor \u00e9bredezni kezdtek,
Szomor\u00faan r\u00e1 is j\u00f6ttek,
\u00c1mor j\u00e1tszott a nyil\u00e1val,
Sebet ejtett, gal\u00e1ds\u00e1ggal.<\/p>\n\n\n\n
Az\u00e9rt titkon megfogadt\u00e1k,
Lesz m\u00e9g l\u00e9gyott, ha akarj\u00e1k.
Beteljes\u00fclhetnek \u00e1lmok,
Megny\u00edlnak a bels\u0151 titkok!<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2017-11-09<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"