AKKOR OTT\u2026<\/p>\n\n\n\n
Akkor ott, a v\u00e9letlen volt,
Tal\u00e1lkoztunk, sz\u00edvig hatolt.
Nem m\u00falott el eml\u00e9k n\u00e9lk\u00fcl,
Titok maradt, eleven\u00fcl.<\/p>\n\n\n\n
Zsongva-z\u00fagott k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk,
Az utca hol elmerengt\u00fcnk.
El\u0151sz\u00f6r nem vett\u00fck \u00e9szre,
Szemben ment\u00fcnk l\u00e9pegetve.<\/p>\n\n\n\n
Egym\u00e1sra t\u00e1n nem figyelt\u00fcnk,
Hisz oly r\u00e9g volt egy\u00fcttl\u00e9t\u00fcnk.
A t\u00e1vols\u00e1g, ahogy fogyott,
Visszat\u00e9rt a r\u00e9gi l\u00e9gyott.<\/p>\n\n\n\n
Hirtelen szem\u00fcnk megrebbent,
Valami megmozdult, – ott bent.
\u00d6r\u00f6mteli percek j\u00f6ttek,
Felzaklattak akkor mindent.<\/p>\n\n\n\n
Kerest\u00fck a kedves sz\u00f3kat,
K\u00f6z\u00f6sen a b\u00edztat\u00f3kat.
\u00c1lldog\u00e1ltunk, n\u00e9m\u00e1n-csendben,
Abban a meghitt percekben.<\/p>\n\n\n\n
V\u00e9gre megt\u00f6rt\u00fck a csendet,
A hangunk hars\u00e1nyan zengett.
Keresetlen szavak j\u00f6ttek,
H\u00f6mp\u00f6ly\u00f6gve keringettek.<\/p>\n\n\n\n
Amit mondtunk \u00f6szt\u00f6n\u00f6s volt,
\u00c9rezt\u00fck a m\u00e1mor\u00edt\u00f3t.
R\u00f6pk\u00f6dtek a gondolatok,
\u00d6r\u00f6m\u00f6k, vagy t\u00e1n b\u00e1natok.<\/p>\n\n\n\n
Kavargott benn\u00fcnk a r\u00e9gm\u00falt,
Vagy net\u00e1n j\u00e1rhatatlan \u00fat.
Megfejt\u00e9sre nem volt id\u0151,
Nem sejthett\u00fck, hogy majd mi j\u0151?<\/p>\n\n\n\n
Az \u00fatsz\u00e9len \u00e1csorogtunk,
M\u00e9g tal\u00e1n kezet sem fogtunk.
Mindenki ott a tan\u00fank volt,
\u00c9rezt\u00e9k, hogy sz\u00edv\u00fcnk l\u00e1ngolt.<\/p>\n\n\n\n
Megperzselt \u00e9rz\u00e9s rabs\u00e1ga,
Ker\u00edtett a hatalm\u00e1ba.
V\u00e1gy, vagy \u00e1lom egy\u00fcttesen,
Cik\u00e1zott k\u00f6zt\u00fcnk \u00e9beren.<\/p>\n\n\n\n
V\u00e1llainkra nehezedett,
Mindaz, ami r\u00e9gelveszett.
Re\u00e1nk tal\u00e1lt var\u00e1zslattal,
Szeretetnek hatalm\u00e1val.<\/p>\n\n\n\n
Az utcai mili\u0151ben,
Muzsika sz\u00f3lt a lelk\u00fcnkben.
Egy r\u00e9gi dal fel-fell\u00e1ngolt,
Ami mindig csak nek\u00fcnk sz\u00f3lt.<\/p>\n\n\n\n
Nem hallottuk csak mi ketten,
Mint egykoron, r\u00e9ges-r\u00e9gen.
A mienk volt, az is maradt,
Nem halhattak meg a v\u00e1gyak.<\/p>\n\n\n\n
R\u00f6pkeperc alatt lezajlott,
Mi benn\u00fcnk felhalmoz\u00f3dott.
J\u00e1rt utak, j\u00e1ratlans\u00e1ga,
Csal\u00f3dotts\u00e1g eml\u00e9kt\u00e1ra.<\/p>\n\n\n\n
T\u00e1n csod\u00e1kra v\u00e1rtunk, vagy nem,
Nem tudjuk m\u00e1r, te sem, \u00e9n sem?
Elk\u00f6sz\u00f6nni k\u00e9sz\u00fcl\u0151dt\u00fcnk,
Az id\u0151 elj\u00e1rt, – s nevett\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n
Ahogy elv\u00e1ltunk, – j\u00f6tt\u00fcnk r\u00e1,
(A) sors j\u00e1t\u00e9k\u00e1t hintette r\u00e1nk.
\u00c9des \u00e1lom form\u00e1j\u00e1ban,
\u00c1tv\u00e1ltozott val\u00f3s\u00e1gban.<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2016-08-13<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"