\u00c1LMODTAM AZ \u00c9JSZAK\u00c1BAN<\/p>\n\n\n\n
\u00c1lmodtam az \u00e9jszak\u00e1ban,
S gondolatban messze j\u00e1rtam.
Br\u00fan\u00f3 kuty\u00e1m mellettem volt,
Pedig r\u00e9g elragadta (a) sors.<\/p>\n\n\n\n
Simogattam, szeretgettem,
\u00c1lmomban nagyon \u00f6r\u00fcltem.
Eszembe \u00f6tl\u00f6tt ott minden,
Amit vele egy\u00fctt \u00e9ltem.<\/p>\n\n\n\n
Hozz\u00e1m simult, mintha sz\u00f3lna,
Vagy t\u00e1n valamit mondana.
A szemei mosolyogtak,
A lelk\u00e9r\u0151l sokat mondtak.<\/p>\n\n\n\n
Hogy szeretett egykor r\u00e9gen,
Am\u00edg \u00e9lek, nem feledem.
Ember l\u00e9lek lakott benne,
Nem! – Ann\u00e1l jobb, – kutya lelke.<\/p>\n\n\n\n
Csendben \u00fclt\u00fcnk eml\u00e9kezt\u00fcnk,
Meghitt hangon besz\u00e9lgett\u00fcnk.
Mes\u00e9ltem t\u00f6rt\u00e9net\u00fcnket,
\u0150, csak figyelt, t\u00e1n, nevetett.<\/p>\n\n\n\n
N\u00e9ha fark\u00e1t cs\u00f3v\u00e1lgatta,
Amit mondtam, \u00fagy nyugt\u00e1zta.
Jelbesz\u00e9d\u00e9t meg\u00e9rtettem,
Ism\u00e9t sz\u00f3ltam, dics\u00e9rgettem.<\/p>\n\n\n\n
Fej\u00e9t \u00f6lembe hajtotta,
Szeretet\u00e9t \u0151, \u00fagy mondta.
Milyen sokat besz\u00e9lhetne,
Ha a nyelve megeredne.<\/p>\n\n\n\n
El\u00e9rz\u00e9keny\u00fcltem n\u00e9ha,
F\u00e1jt, hogy nem lehetett szava.
Szavak n\u00e9lk\u00fcl is szerettem,
Ha m\u00e1r a sors, ily kegyetlen.<\/p>\n\n\n\n
Gondterheltem n\u00e9zegettem,
Messzire j\u00e1rt k\u00e9pzeletem.
Tizenh\u00e1rom \u00e9ves volt csak,
Mikor elment, – kev\u00e9s \u00e1m az.<\/p>\n\n\n\n
\u00dagy elszaladt \u00e9szrev\u00e9tlen,
B\u00edztam, kitart v\u00e9gig velem.
S\u00edrj\u00e1t, az\u00f3ta \u00e1polom,
Krizant\u00e9m vir\u00edt most azon.<\/p>\n\n\n\n
Lent nyugszik a v\u00e9delmez\u0151m,
Futkos t\u00e1n a vad\u00e1szmez\u0151n.
\u00c1lmomban visszat\u00e9r hozz\u00e1m,
\u00d6r\u00f6m\u00f6t hoz akkor n\u00e9m\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n
Ilyenkor rossz fel\u00e9bredni,
Val\u00f3s\u00e1ggal szemben\u00e9zni.
Jelen \u00e9s m\u00falt kavarog csak,
\u00c9s az \u00e1lmok messze sz\u00e1llnak.<\/p>\n\n\n\n
Messze sz\u00e1llnak, visszat\u00e9rnek,
A lelkemben nyomot \u00fctnek.
A sz\u00edvem is nagyot dobban,
Benne ott \u00e9l, r\u00e9g honosan.<\/p>\n\n\n\n
\u00c1lmodtam \u00e9s nagyon f\u00e9ltem,
J\u00f6n a reggel, b\u00fas, kegyetlen.
Egyed\u00fcl tal\u00e1l akkor majd,
S megfagy bennem a gondolat.<\/p>\n\n\n\n
Ism\u00e9t \u0171r lesz majd a hely\u00e9n,
Buksi fej\u00e9t csak k\u00e9pzel\u00e9m.
A h\u0171 t\u00e1rs, soha el nem hagy,
Ott lesz, am\u00edg \u00e9p lesz az agy.<\/p>\n\n\n\n
N\u00e9m\u00e1n ment el egykor r\u00e9gen,
Most sz\u00f3lhatna \u00e1lomk\u00e9pben.
De nem sz\u00f3lt, mert fel\u00e9bredtem.
Visszav\u00e1rom, – \u00fagy szerettem.<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2016-11-29<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"