AZ ID\u0150 MEG\u00c1LLT!
Dr. Bal\u00e1zs Gy\u00f6rgy eml\u00e9k\u00e9re<\/p>\n\n\n\n
Elment egy bar\u00e1t, s t\u00e1vozott,
Egy \u00f3ra maradt vele most.
(A) b\u00facs\u00fa szavai hangzanak,
S a harangok neki sz\u00f3lnak.<\/p>\n\n\n\n
A j\u00f6v\u0151, a m\u00faltba csap \u00e1t,
S elmondunk m\u00e9g egy Hozsann\u00e1t.
Az eml\u00e9kez\u00e9s k\u00f6r\u00fcl vesz,
S leg\u00f6rd\u00fcl egy f\u00e1j\u00f3 k\u00f6nnycsepp.<\/p>\n\n\n\n
Hogy ki volt \u0151? – Az, benn\u00fcnk \u00e9l!
Egy igaz ember, \u00e9s rem\u00e9ny.
Rem\u00e9nyt f\u0171ztek hozz\u00e1 sokan,
Kiket oktatott boldogan.<\/p>\n\n\n\n
Professzork\u00e9nt n\u00e9pszer\u0171 volt,
Szava hallgat\u00f3ihoz sz\u00f3lt.
Titulusa megv\u00e1ltozott,
Gyuri b\u00e1csi, – csak \u00fagy hangzott.<\/p>\n\n\n\n
Nyugd\u00edjask\u00e9nt k\u00f6nyveket \u00edrt,
Az t\u00f6lt\u00f6tte ki ideit.
\u00d6r\u00f6k\u00fcl mit re\u00e1nk hagyott,
Szellemi \u00e9rt\u00e9k maradt most.<\/p>\n\n\n\n
K\u00f6r\u00fcl\u00e1lljuk kopors\u00f3j\u00e1t,
Felett\u00fcnk lebeg n\u00e9ma gy\u00e1sz.
N\u00e9ma csend lesz \u00farr\u00e1 rajtunk,
S tisztelettel fejet hajtunk.<\/p>\n\n\n\n
(A) csend, a m\u00faltba visszavezet,
S felt\u00f6r bennem eml\u00e9kezet.
Ifj\u00fakorunk jut eszembe,
Bar\u00e1ts\u00e1gunknak kezdete.<\/p>\n\n\n\n
A sz\u00e9p id\u0151k megmaradtak,
Azok soha el nem m\u00faltak.
Lelki szemeim m\u00e9g l\u00e1tj\u00e1k,
Azt a r\u00e9gi els\u0151 \u00f3r\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
Megjelent\u00e9l git\u00e1roddal,
Zen\u00e9szt\u00e1rsunk lett\u00e9l nyomban.
K\u00e9s\u0151bb nagyb\u0151g\u0151ss\u00e9 v\u00e1lt\u00e1l,
S dobokra is r\u00e1tal\u00e1lt\u00e1l.<\/p>\n\n\n\n
Muzsik\u00e1ltunk egykor sokat,
Bearanyoztuk a m\u00faltat.
Mindez most m\u00e1r eml\u00e9k maradt,
Sajnos,- a h\u00farod elszakadt.<\/p>\n\n\n\n
F\u00fclemben csengnek a hangok,
Ahogy k\u00e9t l\u00e1nyod kacagott.
Feln\u0151ttek a szemem el\u0151tt,
Nem felejtem azt az id\u0151t.<\/p>\n\n\n\n
Bar\u00e1ts\u00e1gunk t\u00f6retlen volt,
B\u00e1rhov\u00e1 sodort el a sors.
Ha tehett\u00fck, tal\u00e1lkoztunk,
S megoszlott a gondolatunk.<\/p>\n\n\n\n
N\u00e1lad a sok nagy lakom\u00e1n,
Csal\u00e1dias hangulat v\u00e1rt.
Feles\u00e9ged szorgos keze,
Ezeket \u00fcnnepp\u00e9 tette.<\/p>\n\n\n\n
S k\u00f6zben az id\u0151 elrohant,
\u00c9szrev\u00e9tlen tovasuhant.
Betegs\u00e9geddel k\u00fczd\u00f6tt\u00e9l,
Nem adtad fel, – de vesztett\u00e9l.<\/p>\n\n\n\n
B\u00facs\u00fazni j\u00f6ttem el hozz\u00e1d,
(Az) id\u0151 meg\u00e1llt, nincs m\u00e1r tov\u00e1bb.
Megmarad az eml\u00e9kez\u00e9s,
Sz\u00edv\u00fcnkben a f\u00e1j\u00f3 \u00e9rz\u00e9s.<\/p>\n\n\n\n
Nem felejtlek, nem feled\u00fcnk,
Mi t\u00f6bbet m\u00e1r nem tehet\u00fcnk.
Vel\u00fcnk volt\u00e1l, vel\u00fcnk maradsz,
Nyugodj b\u00e9k\u00e9n, suttogjuk azt.<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2016-04-21<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"