AZ UTOLS\u00d3 NAP EML\u00c9KE<\/p>\n\n\n\n
Az utols\u00f3 nap eml\u00e9ke,
Nem halv\u00e1nyul annak f\u00e9nye.
Csillog, ragyog, sz\u00edvig hatol,
Visszatekint r\u00e1m a m\u00faltb\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n
Elmerengek, veled vagyok,
K\u00f6zels\u00e9gt\u0151l t\u00e1volodok.
A t\u00e1vols\u00e1g f\u00e1j\u00f3 \u00e9rz\u00e9s,
Rem\u00e9nyteljes eml\u00e9kez\u00e9s.<\/p>\n\n\n\n
El\u0151t\u0171nik annak perce,
Mi sz\u00edvemben van elrejtve.
Onnan felt\u00f6r, k\u00ednoz, gy\u00f6t\u00f6r,
K\u00e9pet mutat eml\u00e9k\u00fcnkb\u0151l.<\/p>\n\n\n\n
Ketten \u0151rizz\u00fck azokat,
Amik soha el nem m\u00falnak.
Egy\u00fctt sz\u0151tt\u00fck terveinket,
Azok messzire rep\u00fcltek.<\/p>\n\n\n\n
(A) v\u00e9gtelenben tal\u00e1lkoztak,
Tov\u00e1bb \u00e9lnek, ott ragyognak.
A tegnapb\u00f3l, \u00fagy lett holnap,
S a holnapok m\u00e1v\u00e1 v\u00e1ltak.<\/p>\n\n\n\n
\u00d6r\u00f6k marad, \u00f6r\u00f6kk\u00f6n \u00e9l,
M\u00edg az ember csod\u00e1t rem\u00e9l.
Pedig csod\u00e1k ritk\u00e1n voltak,
Csak az \u00e1lmok tal\u00e1lkoztak.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9bred\u00e9skor val\u00f3s\u00e1g lett,
Amit az \u00e9g re\u00e1nk hintett.
El nem veszi soha senki,
Nem lehet azt eltemetni.<\/p>\n\n\n\n
Csat\u00e1t v\u00edvtunk boldogs\u00e1ggal,
Mint az \u0151sz a mes\u00e9s ny\u00e1rral.
\u00dasztunk az \u00e9j tenger\u00e9ben,
S kik\u00f6t\u00f6tt\u00fcnk egy szigeten.<\/p>\n\n\n\n
Kincses-sziget volt a neve,
Fant\u00e1zi\u00e1nk sz\u00fclem\u00e9nye.
Szebbet, jobbat nem tal\u00e1ltunk.
\u00d6r\u00f6m\u00f6k k\u00f6zt nem akartunk.<\/p>\n\n\n\n
A t\u00e1volba nem l\u00e1thattunk,
Mivel l\u00e1tnokok nem voltunk.
Most is csak a m\u00faltba n\u00e9z\u00fcnk,
\u00c9lm\u00e9nyek k\u00f6zt keresg\u00e9l\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n
Kutatjuk a sz\u00e9p perceket,
Majd elvetj\u00fck mindegyiket.
Hisz mind kedves volt minek\u00fcnk,
K\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get nem tehet\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n
K\u00f6zben \u00e9veink rohannak,
De n\u00e9ha m\u00e9g meg-meg\u00e1llnak.
\u00cdg\u00e9rni m\u00e1r nem \u00edg\u00e9rnek,
Szebbet \u00fagy sem \u00edg\u00e9rhetnek.<\/p>\n\n\n\n
Gondolataink cik\u00e1znak,
Nincs v\u00e9ge a legszebb ny\u00e1rnak.
R\u00e1j\u00f6tt\u00fcnk az id\u0151 meg\u00e1llt,
Vagy csak lassan cammog tov\u00e1bb.<\/p>\n\n\n\n
Tov\u00e1bb, tov\u00e1bb egyre hallom,
S\u00fcrget \u00fagy a \u201enagyhatalom\u201d.
A r\u00e9g is m\u00e1r nagyon r\u00e9g volt,
Elfogy \u00fagy, mint az \u00f6reg Hold.<\/p>\n\n\n\n
Min\u00e9l t\u00f6bb eml\u00e9k sz\u00fcletik,
Az eml\u00e9k \u00fagy szaporodik,
Elj\u00f6n a kor, azaz id\u0151,
Mikor fogyt\u00e1n a j\u00f6vend\u0151.<\/p>\n\n\n\n
Visszan\u00e9zni \u00e9let\u00fcnkre,
A par\u00e1d\u00e9s eml\u00e9kekre.
Ez az utols\u00f3 aj\u00e1nd\u00e9k,
Szebbet, jobbat, nem is v\u00e1rn\u00e9k.<\/p>\n\n\n\n
Mak\u00f3, 2016-09-23<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"