A KISSZOBÁNAK AZ EMLÉKE

Egy eldugott padlásszobának rejtekén,
Egy fiú és egy lány találkozott.
A félhomályban ültek csendben kettecskén,
S a szívük csak egymásért dobogott.

Egy szebbjövőről álmodoztak minden nap,
Amikor a Nap lenyugodott.
A Holdvilág, ahogy besütött hozzájuk,
Azt látta, hogy nagyon boldogok.

A kisszobának az emléke most is él,
Ahol egykor ők voltak boldogok.
Bármerre járnak, szívük oda visszahúz,
Ahol átéltek oly sok szép napot.

Nem felejtik el soha azt a kisszobát,
Benne a legelső csókokat.
Ahol boldogságról álmodtak,
Nagyon sokat.

Az évek gyorsan elrohantak,
Az ifjúság rég elmúlt már,
Nem maradt más
Csak a szép emlék.

A kisszoba, ha eszükbe jut,
Felidézik azt a helyet,
Ahol egymást
Nagyon szerették!

Makó, 2001. 07. 02.