HAZUDNAK, VAGY FÜLLENTENEK!

HAZUDNAK, VAGY FÜLLENTENEK! Hazudnak, vagy füllentenek,A bajbajutott emberek.Gyermekcsínyekkel kezdődik,Felnőtt korban folytatódik. Politikusnak ez sikk már,Sokszor nincs is nekik határ.Arcátlanul megvádolják,Egymást, mikor rágalmazzák. Pedig tudják, hogy nem igaz,Bemocskolják a társukat.Gátlásukat levetkőzik,A leleplezést nem tűrik. Büszkeségük nem engedi,A valótlant elemezni.Emelt fővel csak azt mondják,Mit hazudtak, azt állítják. Hazugság okosnak való,Ilyen ember lehet csaló.A butának ez kész bukás,Elfeledi … Olvass tovább

ÁLLTAM!

ÁLLTAM! Álltam, szememben méla bú,S lelkemben dúlt a háború.Agyam zakatolt lüktetve,Mint egy mozdony erőlködve. Gondom nyoma arcomon ült,S értelmem lassan felderült.A csend fojtogatott, kínzott,Korom száma megátkozott. Az idő rohan, s visszanéz,Tovaszáll, majd rám tekint még.Nem ígér, de ígérhetne,Szép szavakkal kecsegtetve. Ami volt, már régen a múlt,Haldokló jövőm, beborult.Mennydörög az ég, villámlik,Lecsap, rombol, és szikrázik. Az … Olvass tovább

AZ ÉJNEK CSENDJE

AZ ÉJNEK CSENDJE Ránk borult az éjnek csendje,A vaksötétség betakart,Két karomban tartottalak,S meghitt volt ott a pillanat. Gondolatunk kalandozott,Az emlék lánca megfeszült,Régmúlt idők megjelentek,Látnokokként emlékeztünk. Csend lett úrrá, nem beszéltünk,Pedig vége nem lett volna,A mondandónk még megrekedt,Vártunk nyílt, őszinte szókra. Ajkunk száraz, cserepes volt,Édes csókokra szomjazott,Ölelésünk szorosabb lett,A vágy felettünk kavargott. A tűz hevesebben izzott,Amely … Olvass tovább