ŐSZI HANGULAT

ŐSZI HANGULAT Elmúlt már szeptember,Vége van a nyárnak.A fecskék és gólyák,Régen messze járnak. Afrikába mentek,(A) tengert átrepülve.Tavasszal majd onnan,Vígan visszatérnek. Második hazájuk,De mégsem otthonuk.Nem költenek ottan,Hogy miért-, nem tudjuk. Menekülnek tőlünk,A zord hideg téltől,Éhen halnának itt,Fagyban, az éhségtől. Költöző madarak,Mind-mind tovább állnak,Nagy csapatokban ők,Messze-messze szállnak. Elnémul az erdő,A parkok, ligetek.Házaink kertjében,Mindenütt nagy csend lesz. (A) … Olvass tovább

EGYEDÜL!

EGYEDÜL! Mily sok ember él egyedül,Csalódottan, remény nélkül.Régi tervek, rég meghaltak,Vagy igazak sohasem voltak. Új idők álmok maradnak,Az ötletek elkallódnak.Céltalan lett a sok óra,Amíg vártam boldogságra. Gondolkodom, de hiába,Nem jövök rá a valóra.Hol rontottam, ki volt hibás,Mi vette el a megnyugvást? Nem találom igaz hitem,Vagy nincs már bennem szeretet?Ily vádakkal vádaskodom,Magam őrlöm-, nagyon sokszor. Bezárkóztam … Olvass tovább