A TANYA VARÁZSA

A TANYA VARÁZSA Tanyáján él magányosan,Jószágok közt egymagában.Nyolcvan évét már elhagyta,Mégsem zavarja a munka. Nincs megállás, hajtja magát,Gyarapítva a vagyonát.Szorgalmának nincsen párja,Tanyájának lett a rabja. Van a városban is háza,De a tanya az otthona.Ott éli világát csendben,A városhoz közelségben. Süt, főz naponta rendesen,Két éhes szájnak kedvesen.Hazavárja oda fiát,S válogatós unokáját. Traktálja őket naponta,Finomságot varázsolva.Boldog, hogyha … Olvass tovább

VERSET ÍROK…

VERSET ÍROK… Verset írok, gondolatot,Szíved mélyén kopogtatok.Keresem az utat hozzád,Melyet agyam sokszor bejárt. Visszapereg minden óra,Találkozásunknak napja.A jövőbe kalandozok,Mesés álmokat álmodok. Bejárom a nagyvilágot,Hegyet, völgyet és síkságot.Nem ismerek fáradtságot,Kutatom a boldogságot. Álomországot csodálom,Az egy igaz nagyhatalom.Mindent megad, mire vágyom,S eltörli a távolságot. Megérkezem, s felébredek,Való életbe zökkenek,Nem találom akkor helyem,Még a Föld is forog velem. … Olvass tovább

VANNAK NÉHA FURCSA DOLGOK

VANNAK NÉHA FURCSA DOLGOK Vannak néha furcsa dolgok,Kiszámíthatatlan percek.Van, mikor az érzés lángol,S az értelem meg rabbá lesz. Van, mikor kigyúl egy csillag,Tündököl a magas égen,Eszét vesztve, féktelenül,Reánk tekintget hevesen. Van, mikor a szív és lélek,Esedezve reménykedik,Vágyálmoktól felhevülve,Az agy már nem gondolkodik. Van, mikor a terv már nem terv,Hanem egy áhított álom,A boldogság reménysugár,Szeretetteljes hatalom. … Olvass tovább

A SZÍV!

A SZÍV! Gép, vagy motor, netán csoda,(Az) érzelmeket raktározza.Ott vagy benne, beköltöztél,Mesés érzésekké értél. Szív, lélek, agy, szem, mind együtt,Bensőnkben él, ott keressük.Szem a lelkünk tükörképe,Felfedezés, – nagy értéke. Amit lát, azt továbbadja,Agyunkhoz úgy továbbítja.Szívünk, s lelkünk nagy szerepe,Érzelmeink viselése. Szerető szív, lélektana,Ragaszkodás a hatalma.Lélek nélkül nincsen élet,Üressé válsz, ha nincs lelked. Szomorú lesz az … Olvass tovább

NÉZEK EGY KÉPET

NÉZEK EGY KÉPET Nézek egy képet, – egy szépet,Egy mosolyt, egy önfeledtet.Huncutkásan reám nevet,Két szemében az igézet. Egy kép csupán, és semmi más,Papír talány, és kész varázs.Nem árul el gondolatot,Magába zár örök titkot. Élettelen, nincsen szava,Kacajának pedig hangja.Mégis mintha hozzám szólna,Oly kedves a portré arca. Egy jól ellesett pillanat,Amit csak fotós alkothat.Megörökít szép emléknek,S ábrándokat … Olvass tovább

HAJNALI UTAZÁSOM

HAJNALI UTAZÁSOM Hajnaltájban felébredek,Nagy hirtelen útra kelek.Körbejárok minden utcát,Melyek Makót határolják. (A) város peremén száguldok,Kerékpáron, csodás dolog.Harapom a friss levegőt,Amely megtölti a tüdőt. Az izmaim felfrissülnek,Engedékenyen repítnek.Örülök a magányomnak,S lassan ébredő városnak. Felettem a Nap is ébred,Szemembe süt, úgy melenget.Sugaraival megfürdet,Erőt ad, a vén szívemnek. Kerékpárom kerekei,Gurulnak az abroncsai.Gépiesen úgy forognak,Mintha nem földön járnának. Kakasszó … Olvass tovább