LETARGIA ÁRNYA
LETARGIA ÁRNYA Már, lassulnak a lépteim,Az idő lassan tovaszáll,Elfogynak a nyári fények,Beborul egyszer a határ. Ifjúságom elhagyott rég,De emléke fel-fellobban,Nem látom a jövő képét,Pedig ott van gondolatban. Átéltem egykor sok szépet,Mi megfakult, szertefoszlott,Hová lett mit úgy szerettem,Titkon lopott boldogságot? Változik a világ képe,Benne helyem nem találom,Nap a Hold a csillagfénye,Olyan, mint egy tűnő álom. Tervezésre … Olvass tovább