Hónap: 2017 december

SÜVÍT A SZÉL Süvít a szél, vagy tán dalol,Hol erősebb, ott meg tombol.Az éjszakát átrohanja,Az erejét fitogtatva. Hajnaltájt ballagok haza,Fal mellett kissé megbújva.Nem hagy nyugtot ott se nekem,Erejétől megdermedem. A hideg csontomig hatol,Megremegek a fázástól.Kik alszanak, még nem tudják,Hogy reggel rájuk majd mi vár? Egyre fúj, tán erősödik,Kegyetlenül erőlködik.Úgy tesz, mintha pénzért tenné,Vagy tudását dobra … Olvass tovább

VÁROK RÁ Várok rá már nagyon régen,De elkerül messzi ívben.Kitartásom nem méltatja,Pedig nekem, mily jó volna. Az életem átformálná,Holnaptól megváltoztatná.Másképp sütne a napsugár,Függvényében boldogság vár. A türelmem cserben nem hagy,Mégis sokszor lüktet az agy.Ketten együtt-, csak azt súgja,Kitartásom javasolja. Félek egyszer, harag jön rám,Sutba vágom az ideám.Elvetem a reményemet,A gondolat így ijesztget. Kérdés-kérdést követ nálam,Mért … Olvass tovább

VICC VAGY TRÉFA Vicc vagy tréfa az életem?Nem sikerült megfejtenem!Komoly vagyok-, viccelődöm,Mindenfélével törődöm. Élcelődés területem,Magam előtt hasra esem.Mások poénját nevetem,Sajátomat erőltetem. Társaság a kedvenc helyem,Ott magam nagyon jól érzem.Velük utazom a mába’,Néha felharsan hahota. Elhangzanak történetek,Mindegyikre felfigyelek.Igaz, vagy vicc, netán tréfa,Barátaim ajándéka. Bölcselkedünk okoskodva,Óvatosan nem kapkodva.Néha úrrá lesz a pletyka,Pálcát törve, vádaskodva. Politika sokszor téma,Beszélgetünk … Olvass tovább

TÉZISEK Az idő száguld-, meg nem áll,Ember tervez, s csodára vár.A test-, tán pihenni készül,S az ész küzd néha vitézül. Az évek múlnak, s rohannak,Örömöt, bút hátrahagynak.A gondolat is testet ölt,Megváltozik, s már nem fennkölt. A szellem, vagy az értelem,Sokszor csalódott érzelem.A vágynak fénye megkopik,Becsap, és sokszor hazudik. Az arc gyakran szomorkás lesz,Cinikusan gúnnyal nevet.Kapaszkodik … Olvass tovább

A LELKEM, HA VÁNDOROL A lelkem, ha vándorol majd,Nem leszek más-, csak gondolat.Tegnap és ma összeérnek,Holnapot már nem ígérnek. Néha rám még emlékeznek,Barátok és az emberek.Az idő, ahogyan múlik,A semmiségbe torkollik. Elárvul talán a sírom,Nem lesz rajta virág halom.Ott nyugszom én lenn a mélyében,Sötétségben, hűvösségben. Idegenek, ha megállnak,A fejfámon olvasgatnak.Ismerős név, ki lehetett,Láttam már ezt … Olvass tovább

MENNI KELL Időm lejár, ha mennem kell,Tudom, lassan már közeleg.De, még nem búcsúzom-, minek?Nincs visszaút-, jól tudom ezt. Elmondom most neked! Rád találtam, boldog voltam,És bíztatón mosolyogtam.Életünktől sokat vártam,Ábrándok közt karjaidban. Elmondom most neked! Ölelve szívem remegett,S messzire vitt a képzelet.Te is tudtad, hogy rám mi vár,Lassan elfogy a legszebb nyár. Elmondom most neked! Bennem … Olvass tovább