a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
A BOLDOGSÁG ELHAGYOTT MÁR A boldogság elhagyott márEngem nagyon régen.Amióta tudom azt, hogyCsal a feleségem. Olyan lett, mint egy jó kertész,Úgy éli napjait.Melegágyból-melegágybaBújik, s rám nem számít. A szarvakat úgy osztja Ő,Két kézzel énnekem.Nem tudom, hogy miért vert megEngem így az Isten? Visszaadom én is neki,Amit Tőle kaptam.Felszarvazom, viselje azt,Amit ráruháztam. Azt hittem, hogy a … Olvass tovább
HALOTTAK NAPJÁRA A falevelek lehullnak,Búcsúzik a nyárutó.A természet pihenni tér,S az őszi szél várható. A fák csupasz ágaikkal,Az ég felé merednek,Téli álmukat alusszák,S kopár lett a kikelet. Köd borítja be a tájat,Fagyos, rideg /a/ hangulat,A tavasznak és a nyárnak,Hírmondója sem maradt. Egy hely van, hol a csend honol,Mit sok virág ékesít,Gyertyák fénye világítja,Szeretteink nyughelyit. Egymás … Olvass tovább
VOLT Valamikor jelen voltÉs múlttá változott,Hogy jövője miért nem lett,Ezt már rég nem tudod. Valamikor öröm volt,S boldogtalanság lett,A boldogságot lassanEl kellett feledned. Valamikor Veled élt,És nagyon szeretett,Az érzés megváltozott,S egy nap kinevetett. Valamikor csak Rád várt,S önfeledten ölelt,Csókot rabolt Tőled,S ebben örömöt lelt Valamikor gondolt Rád,Suttogta a neved,Hittél a szavainakS Ő hazudott Neked. Valamikor … Olvass tovább
ÉGI JELENSÉGEK Nyári éjszakákonAz égbolt ragyog,Tündökölnek ott fenn,Fénylő csillagok! Több milliárd „lámpás”Vigyáz mireánk,Világítva utunk,S így jut el hozzánk. A horizont távol,S az ég integet,Felhő úszik felém,Esőt permetez. Az éltető vízAz ég ajándéka,Nélküle az élet,Biztos megállna! A távolba nézekS csodálom mind ezt,Holdfény a csillagotÉs Tejút rendszert. A Hold útját járja,Mit már megszokott,Telt koronggá hízott,S aztán elfogyott. … Olvass tovább