ÉGI JELENSÉGEK

Nyári éjszakákon
Az égbolt ragyog,
Tündökölnek ott fenn,
Fénylő csillagok!

Több milliárd „lámpás”
Vigyáz mireánk,
Világítva utunk,
S így jut el hozzánk.

A horizont távol,
S az ég integet,
Felhő úszik felém,
Esőt permetez.

Az éltető víz
Az ég ajándéka,
Nélküle az élet,
Biztos megállna!

A távolba nézek
S csodálom mind ezt,
Holdfény a csillagot
És Tejút rendszert.

A Hold útját járja,
Mit már megszokott,
Telt koronggá hízott,
S aztán elfogyott.

Az eget repülők,
S űrhajók szántják,
Eljutva a Holdra
És azt kutatják.

A bolygók s holdjaik
„Földjére” vágyunk,
Van-e élet ott is,
Ez minden gondunk.

Lefutott egy csillag,
S fénycsóvát húzott,
Ahogy az üstökös
Nagy ritkán szokott!

A tudást szomjaszó
Emberi agynak,
Kacéran int vissza
A hulló csillag.

A világmindenség
Örökös titkát,
Az égbolt takarja,
/A/ csodák hazáját.

A csodák-csodája
Öröktől van s lesz,
Megfejteni soha
Nem is lehet ezt.

Az éjt nappal váltja,
Világosság jön.
A sok csillag és Hold,
Ekkor elköszön.

A nappal és az éj,
Egy napot alkot,
S mint a forgószínpad,
Sok változást hoz.

A Napot mikor
A Hold eltakarja,
Napfogyatkozás van,
S mindenki várja.

Kémlelik az eget,
Kormos üveggel
Lassan elsötétül,
S nappal lesz éjjel.

Pár percig tart csak
Ez az égi jelenség,
Sokan nem láthatják,
Az egybeesést.

Kutatják tudósok
A világ sorsát,
Isten alkotását,
Az égi csodát!

Makó. 2003. 08. 06.