BALATONI HANGULAT

Álltam a parton, és
Néztem a nagy vizet,
Mit kicsiny hazánkban
Neveznek tengernek. €

Szemben egy nagy kalap,
Kőből odavetve,
Valamikor talán
Isten ott feledte.

Jelképe lett most az,
A nagy Balatonnak,
Bacchusnak tanyája,
S hazája a bornak.

Világhírű nedű
Terem ott, kéknyelű,
S szürkebarát lett még
Nagyon ismert nevű.

Badacsonynak leve
E két neves fajta,
Mely a nagyvilágot
Gyorsan be is járta.

Zarándokolni jár
Oda sok turista,
A badacsonyi bort,
Issza és nyakalja.

Búfeledő lett,
E márkás, neves ital,
Jókedvű lesz tőle,
Öreg és fiatal

A hegy lába alatt
Hullámzik a „tenger”,
Amit Balatonnak
Ismer minden ember.

Simogató vize,
Mintha csalogatna,
Úgy kínálja magát,
Csendben hullámozva.

Megmérkőzni jött el,
Sok ezer sportoló,
Legyőzni a „tengert”,
Átúszni azon jó!

Van, aki feladja
S elfogy az ereje,
De aki átúszta
A vizet legyőzte.

Mint egy hangyaboly,
A parton sok ember,
Ünnepli győzelmét,
Sosem feledve el!

Az öreg Nap lassan,
Lenyugodni készül,
Aranysárga fényét
Tükrözve a vízből.

A napnyugta után
Zsong a zene, harsog,
S tűzijáték zárja
Ezt a győztes napot!

Makó, 2003. 07. 26.