ESTÉNKÉNT AZ ALKONYATBAN

ESTÉNKÉNT AZ ALKONYATBAN Esténként az alkonyatban,Elmerengek gondolatban.Elém jönnek szépen sorban,Akiket már rég elhagytam. Ifjú lányok, csalfa dámák,Édes csókok, pásztorórák.Bohém évek, szép emlékek,Életemre vissza- nézek. Hosszú út áll már mögöttem,Mit bejártam s elfeledtem.Barangoltam, kóboroltam,Boldogságot titkon loptam. Az utcákat mikor járom,Eszembe jut ifjúságom.Az egykori nagy szerelmek,Hol vannak már, hová lettek? Feketék, szőkék és barnák,Őszek már és mind … Olvass tovább

A TÉKOZLÓ

A TÉKOZLÓ Mint kisgyermek mindent megkapott,Örömöket és boldogságot.Ám nyughatatlan természete,Cselekedetét vezérelte. Nem találta a helyét soha,Ezért lett élete mostoha.Ha bent volt a szabadba vágyott,Ha kiment visszakívánkozott. Ha játszott játékát megunta,S kedvetlenül azt váltogatta.Amit tanult nem érdekelte,Dolgozni is máshoz volt kedve. Sok-sok mindenbe belefogott,Be nem fejezve tovább állott.Szülőföldjéről eltávozott,Látogatóba gyakran jár most. A szerelemben is csalódott,Újat … Olvass tovább