ESTÉNKÉNT AZ ALKONYATBAN

ESTÉNKÉNT AZ ALKONYATBAN Esténként az alkonyatban,Elmerengek gondolatban.Elém jönnek szépen sorban,Akiket már rég elhagytam. Ifjú lányok, csalfa dámák,Édes csókok, pásztorórák.Bohém évek, szép emlékek,Életemre vissza- nézek. Hosszú út áll már mögöttem,Mit bejártam s elfeledtem.Barangoltam, kóboroltam,Boldogságot titkon loptam. Az utcákat mikor járom,Eszembe jut ifjúságom.Az egykori nagy szerelmek,Hol vannak már, hová lettek? Feketék, szőkék és barnák,Őszek már és mind … Olvass tovább

ODAADTAM A JÖVŐT A MÁÉRT

ODAADTAM A JÖVŐT A MÁÉRT ÉjszakánkéntJárom az utcákat,Pedig tudomÁlmot kergetek. ElfeledniNem tudok egy vágyat,Amely mindigHozzád vezetett. ElvesztettemRég a boldogságot,A szerelembenSokszor csalódtam. OdaadtamA jövőt a máért,Hogyha egy szépLányra találtam. De az évekGyorsan elrepültek,A lányokbólNagyanyóka lett. Én még mindigEgymagamban járok,A szívem nemÖregedett meg. Mikor hajnaltájbanHazatérek,Mindig egy nótátÉnekelek. Elfeledni nem lehetA múltat,Amikor sok széplánySzeretett. Makó, 2001. 09. 08.