Hónap: 2015 szeptember

AZ ÉVFORDULÓ EMLÉKE Eljött születésed napja,S rád köszöntött, ez az óra.Nem tudom, hogy mit is mondjak,Emléket, hogyan állítsak? Szép szavakkal ódát írjak,S fennkölten úgy méltassalak?Kedves verssel köszöntselek,Szebbé téve az ünnepet? Kérdéseim záporoznak,Helyt adva a valóságnak.Gondolataim cikáznak,S hozzád csendesen eljutnak. Átnyújtom csokorba szedve,Emlékversben fűszerezve.Átölelnek a rímeim,S összecsengnek a szavaim. Minden sorba beleírva,Vagy talán csak egy mondatba,Ott … Olvass tovább

AZ ÜRES HÁZ Pompázik a fenyők mögött,A ház szeme most is ragyog,Ahol egykor mesét szőttek,Születtek szép gondolatok. Virágzott az aranyeső,Illatozott a sok rózsa.Benn a kertnek az árnyában,Másképp szólt a magyar nóta. Hintaágyon ringatózva,Édes álomnak határán,Toronyóra zengő hangja,Odahallott minden órán. Jelezte az idő halad,S megváltozik egyszer minden,Tán az ég is megnyílik majd,S letekint rá majd az … Olvass tovább

LANGÓ EMLÉKHÁZ Összefogott Apátfalva,Öregje és fiatalja.Emlékháznak gyűjtögettek,Régiséget, ereklyéket. Langó családnak a háza,Lett a falu múzeuma.Hirdeti a piactéren,(A) falu múltját büszkeségben. (A) polgármester beszédébe’,Jó ötletként értékelte.(A) plébános úr felszentelte,S az avatást ünnepelte. (A) vendégeket műsor várta,S mosolyt varázsolt arcokra.Tekintetek fénylők voltak,Boldogságról tanúskodtak. Turista, ha arra téved,A falura emlékezhet.Láthatja egykor, hogy éltek,Régi korban az emberek. Tisztaszoba vetett … Olvass tovább

A VÁNDOROK A vándorok egyre jönnek,Hosszú soruk véget nem ér,Mint a kirajzott méhrajok,Zúgva, zsongnak szebb jövőért. Elhagyták a hazájukat,Ahol születtek, és éltek,Új terveket építenek,Menekülnek, reménykednek. Retteg tőlük már Európa,Sokaságuk félelmet kelt,Félelemben éltek otthon,Halál elől menekülnek. Kalandorok is vegyülnek,Menekültek közt megbújnak,Kiutasítják azokat,Kiszűrve gaz szándékukat. Jönnek hosszan zárt sorokban,S egy cél lebeg szemük előtt,Új hazára vágynak, bízva,Megbecsülést … Olvass tovább

VIHAR TOMBOL Vihar tombol, most felettem,S veszélyben a kopasz fejem.Gyalogfészer van kezembe’,Játszik a szél, tréfál vele. Tekergeti, csavargatja,Cafatokba szétszakítja.Semmirevalóvá válik,A nagy vihar játszadozik. Jégeső veri a fejem,Nincs már ernyőm, és védelmem.Hangosan kopog kobakom,Mint egy nagy tök, olyan hangon. Az űr benne oly hangot ad,Mint a harang, mikor kongat.Közben ázom, mint egy ürge,Nézek a nagy messzeségbe. … Olvass tovább