LANGÓ EMLÉKHÁZ

Összefogott Apátfalva,
Öregje és fiatalja.
Emlékháznak gyűjtögettek,
Régiséget, ereklyéket.

Langó családnak a háza,
Lett a falu múzeuma.
Hirdeti a piactéren,
(A) falu múltját büszkeségben.

(A) polgármester beszédébe’,
Jó ötletként értékelte.
(A) plébános úr felszentelte,
S az avatást ünnepelte.

(A) vendégeket műsor várta,
S mosolyt varázsolt arcokra.
Tekintetek fénylők voltak,
Boldogságról tanúskodtak.

Turista, ha arra téved,
A falura emlékezhet.
Láthatja egykor, hogy éltek,
Régi korban az emberek.

Tisztaszoba vetett ágyak,
Díszes párnák, slingelt tárgyak.
Boglyakemence padkával,
Hamuvonó, piszkafával.

Míves karnis, ósdi függöny,
Ami rég volt, s ma is öröm.
A látványa lebilincsel,
(Az) értéke, felfelé ível.

Húsos fateknő, s edények,
Mára már mind régiségek,
A zománcuk csak úgy ragyog,
Ahogy egykor voltak azok.

Nagyanyáink konyhájában,
Mind ott voltak, szépen sorban.
A családok örökölték,
Mint emléket megbecsülték.

Más helységben Krisztus szobor,
És sok szentkép elvarázsol.
(A) katolikus falu népe,
Emlékezik az ősökre.

Az emlékház szobáiba’,
Visszatérünk a múltúnkba.
S megállunk egy pillanatra,
Mintha az idő is állna.

Betekintünk a kamrába,
Kolbász lóg ott, és szalonna.
Földes kamra felmázolva,
Így volt az a múlt századba’.

Béres lakás az udvarban,
Priccs és sublót, áll magában.
Kissé arrább parasztszekér,
Pompás hintó, úri emlék.

Esteledett harang kongat,
Vacsorára az hívogat.
(A) meghívott vendégek sora,
Igyekszik a Kultúrházba.

Marhapörkölt, sütemények,
És megannyi finom étek.
Szilvapálinka, vörösbor,
Segített a hangulatkor.

Szent Lacinak a bandája,
Lakodalmas zenét húzta.
Boldog volt ki ott lehetett,
Részeseként az ünnepnek.

Makó, 2015-09-14