MEGBOCSÁTJÁK TALÁN
MEGBOCSÁTJÁK TALÁN Megbocsátják talán,Odafenn az égben,Amért lenn a Földön,Mindig vígan éltem. Züllött ember voltam,És egy korhely léha,Templom helyett jártam,Sokat a kocsmába. Egy hűtlen asszony volt,Életemnek álma,Aki kikacagott,Így lettem én árva. Miatta züllöttem,Feledtem a búmat,Kérem, hogy vétkemért,Majd feloldozzanak! Makó, 2002. 07. 09.