MEGBOCSÁTJÁK TALÁN

Megbocsátják talán,
Odafenn az égben,
Amért lenn a Földön,
Mindig vígan éltem.

Züllött ember voltam,
És egy korhely léha,
Templom helyett jártam,
Sokat a kocsmába.

Egy hűtlen asszony volt,
Életemnek álma,
Aki kikacagott,
Így lettem én árva.

Miatta züllöttem,
Feledtem a búmat,
Kérem, hogy vétkemért,
Majd feloldozzanak!

Makó, 2002. 07. 09.