NE GONDOLD, HOGY A SZERELEM

Ne gondold, hogy a szerelem,
Mindig csak a boldogságot ontja,
Mikor a legboldogabb vagy,
Akkor jön egy bús szomorú óra.

A felhő is eltakarja,
Néha a Nap fénylő ragyogását,
Van az úgy, hogy a szívünkben
Eltemetjük lelkünk borongását.

A szerelem furcsa érzés,
Boldoggá tesz, de meg is gyötörhet,
Összetöri a szívedet,
Lelked is sír, ha becsapnak Téged.

Elfelejtett kit szerettél,
Csak egy álom marad akkor Néked,
Nem nyugszol meg soha többé,
Hogyha egyszer becsapott az élet.

Makó, 2002. 05. 12.