a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
AKINEK NINCS KUTYÁJA Feleségem boldog, hogyhaElmegyek otthonról.Mikor hazatérek tappancsÖrömében csahol. Kétszer is örülnek nékem,Boldog az életem.Ennyi öröm mért jár nékem,Ezt soha sem értem. Akinek nincs kutyája az,Azt soha sem tudja.Mily sivár, ha a ház urát,Senki sosem várja. Asszony boldog, kutya örül,Ily sors jutott nékem.Attól félek, hogy ki ugat,Ezt összecserélem! Barátomnak elmeséltem,Hogy én hogyan élek.Mily hűséges … Olvass tovább
A LEGSZEBB NÓTÁKAT A legszebb nótákat,Fellapoztam sorban,Egy szőke asszonynak,Mindet eldaloltam. Eldaloltam csendben,Két szemébe néztem,Azt kutattam benne,Hogy miért szeretem. Azt kutattam benne,Hogy miért szeretem,Nem gondoltam akkor,Hogy Ő becsap engem. Égszínkék szeméből,Nem vettem én észre,Hogy egy csalfa asszonyt,Imádtam becézve. Csalfa volt az asszony,Ő csak játszott vélem,Pedig míg daloltam,Pezsegett a vérem. Most már kérhet engem,Hogy daloljak néki,Ne várjon … Olvass tovább
ZÜLLÖTT EMBER LETTEM Züllött ember lettem,Egy asszony bolondja,Miatta csavargok,Éjszakákat járva. Iszom, tivornyázom,Nem találom helyem,Azaz asszony elment,Hiába keresem. Keresem, kutatom,Kísért az emléke,Nincsen nyugtom nékem,Sehol sem nélküle. Rágondolok nappal,Rágondolok éjjel,Emlékével alszom,S ébredek fel reggel. Makó, 1998. 12. 16.
VAN-E MEGOLDÁS „A napokban egy kiállításonEgy gyönyörű bikát láttam,Aki szarvait büszkén hordta,És erről jutott eszembe a következő strófa:” Szerencsés állat a bika,Mert a szarva a sajátja.Büszke arra, hogy a szarva,Nem a párja ajándéka! Ily egyszerű a marháknál,Nincs soha baj a szarvaknál.Bika és a tehén egy pár,Mind a kettő szarvakkal jár. A megcsalásért szarv nem jár,Mert … Olvass tovább
CSALFA VOLT A MOSOLYOD Csalfa volt a mosolyod,És álnok volt a hited,Hazug szóval biztatgattál,Becsaptál, hogy szeretsz.Elhagytál, és hűtlen lettél,Más karjában elfeledtél,Futó kaland voltam Néked,Megaláztad a szívemet.Pedig tudtad, hogy szeretlek,Mégis kinevettél! Elmúlt már a zord hideg tél,Megenyhült a bánat,Elfeledtem hazugságod,Téged mindig várlak.Elhagytál, és hűtlen voltál,Más karjában kikacagtál.Amikor Te mást szerettél,Más karjában elfeledtél,Én akkor is azt reméltem,/Hogy/ … Olvass tovább
EGYRE TÖBB A SZEGÉNY EMBER Egyre több a szegény ember,Szomorúbbak lettek most a nóták.Nem kell már a magyar nóta,Nem húzatják cigánnyal a nótát. A prímás és a bandája,Nem muzsikál, nincsen kinek, húzza.Elnémultak a szárazfákÜresen tátong ma már a kocsma. Lesz még ünnep a világon,Kell egyszer majd újra magyar nóta.Lesz olyan, ki húzatná majd,De akkor már … Olvass tovább
BEVONULTAM KATONÁNAK Zörgettem a kiskapudat,Bebocsátást várva. €Zörgettem a szíveden is,Egykor Rád találva. Nem nyílt ki a kiskapud sem,A szíved is zárva maradt előttem.Messze földre elutaztál,Messze mentél tőlem. Bevonultam katonának,Baka lett belőlem.Jó dolgom van a seregben,/De/ hiányzol Te nékem. Ha majd egyszer leszerelek,Elmegyek és felkereslek Téged.Zörgetek a kiskapudon,Megkérem a kezed. Feleségül veszlek akkor,Boldog lesz életed.Öt-hat gyerek … Olvass tovább
ASSZONY CSÁRDÁS Feleségem, ha elhagyna,Nem bánkódnék érte.Két húszévest kaphatnék én,Helyette cserébe. Minek legyen öregasszony,A családi háznál,Ki egész nap panaszkodik,S ordítozva járkál! Elment végre magam vagyok,Csend honol a házba’,Nincsen, aki háborgatna,És utánam, járna. Kocsmába is el-eljárok,Barátokra várva,De ha mégis utánam, jön,Törjön ki a lába! Az én rózsám fiatal,És csókos az Ő szája,A konyhában semmit sem ér,Koplalok … Olvass tovább