ASSZONY CSÁRDÁS

Feleségem, ha elhagyna,
Nem bánkódnék érte.
Két húszévest kaphatnék én,
Helyette cserébe.

Minek legyen öregasszony,
A családi háznál,
Ki egész nap panaszkodik,
S ordítozva járkál!

Elment végre magam vagyok,
Csend honol a házba’,
Nincsen, aki háborgatna,
És utánam, járna.

Kocsmába is el-eljárok,
Barátokra várva,
De ha mégis utánam, jön,
Törjön ki a lába!

Az én rózsám fiatal,
És csókos az Ő szája,
A konyhában semmit sem ér,
Koplalok utána.

Visszaveszem az öreget,
Főzzön kiabálva,
S megtartom a fiatalt,
És eljárok hozzája!

Makó, 1998. 12. 05.