VÁROM A PERCET

Várom a percet, az órát, a napot,
A pillanatot mely hozzám visszahoz.
Ezernyi kérdés és megannyi rejtély,
Mi volt az ok, amiért mást kerestél.

Meguntál, vagy soha nem is szerettél,
Szerelmet hazudtál? – ilyet Te nem tennél!
Boldog voltál velem, és mégis elhagytál,
Nagyon fáj a tudat, hogy Te nem vagy már!

Sokat gondolok Rád és írok Neked,
Pedig nem kellene, mert nem értheted.
Nem küldöm el, mit papírra vetek,
Ne tudd meg azt, hogy még mindig szeretlek.

Légy boldog és öleljen más karja át,
Ha Neked most jobb, ne gondolj rám tovább!
De lelked nem hagy nyugton, mert tudod azt,
Hogy csak mellettem volt és lesz nyugalmad.

Makó, 1998. 11. 11.