GYŰLÖLÖM A SZEGÉNYSÉGET!

GYŰLÖLÖM A SZEGÉNYSÉGET! Gyűlölöm a szegénységet,Nyomorba dönt embereket.Szertefoszlanak az álmok,Csődbe mennek boldogságok. Mind egyformának születtünk,Csecsemőként még nevettünk.Nem tudjuk, hogy mi vár reánk,Mit nyújt nekünk édes hazánk? Gyermekkorban már érezzük,Különbséget megszenvedjük.A ruhánkon is meglátszik,Hogy ott valami hibázik. Az uzsonnák sem egyformák,Néhánynak még jut libamáj.Félrehúzódik a szegény,Eszik vagy nem, – hiú remény. Korgógyomrú gyerekeknek,A tudomány is nehezebb.Mégis … Olvass tovább

MÉRT NEM CSENG A TELEFONOM?

MÉRT NEM CSENG A TELEFONOM? Mért nem cseng a telefonom,Miért hallgat, hisz úgy várom?Számom tudja, mégsem berreg,Bennem gondolatot gerjeszt. Végre cseng egy pillanatra,Majd elhallgat, zengő szava.Elfelejtette a számom,Jut eszembe gondolatom? Ki hívhatott, észre vette,Rossz gombra tévedt a keze.Ezért gyorsan kikapcsolta,Engem rútul, jól becsapva. Ülök, s nézem, szuggerálom,De csődöt mond tudományom.Várok epekedve nézve,Talán megenyhül a szíve. … Olvass tovább

HANGULAT KÉPEKBEN!

HANGULAT KÉPEKBEN! Az éjszakák csendesek már,A tücsök sem hegedül rég,A hangszerét sutba vágta,S elpihen a nyári emlék. A virágok szomorúak,Krizantémok bólogatnak,Búcsút intenek a nyárnak,Majd megfagyva lehullanak. Ősz van újra, szép csendes ősz,Temeti az emlékeket,Boldog órát, csodás percet,Mit a tavasz, s nyár jelentett. A kedélyek megváltoznak,S a hangulat is alábbhagy,A nevetés ajkunkra fagy,S erőltetett mosoly az … Olvass tovább

KÖD BORUL A TÁJRA

KÖD BORUL A TÁJRA Köd borul a tájra,Ülök egymagamban,Nézem az ablakból,Méla hangulatban. Vénasszonyok nyara,Tréfát űz most velünk,Fázunk, dideregve,Hidegtől szenvedünk. Hangulatunk meghal,Nincsen madárdal sem,Az öreg Nap nem kél,Ki tudja, hol pihen? Nedves, sáros földön,Emberek dolgoznak,Őszi fokhagymának,Helyet biztosítnak. Serényen dugdossák,Mélyen le a földbe,Kezük elgémberűl,Kinn a zord időbe’. Nehéz az élete,A paraszt embernek,A megélhetésért,Nagyon megszenvednek. Apáról, fiúraÍgy száll … Olvass tovább